Tizenöt- Második nap Indonéziában

A hétfői nap nem telt valami izgalmasan. Amióta itt vagyok, valamiért nem alszom ki magam sohasem. Vagy csak túl sokat mozgunk mindenfelé. A hétfői napon azonban semmit sem csináltunk, már reggel a zuhogó esőre keltem fel. Elment a kedvem mindentől, hideg is volt egy kicsit. Úgy döntöttünk, hogy aznap semmit sem csinálunk. Döglődünk egész nap az ágyban és régi Indiana Jonesokat fogunk nézni. Viszont kifogytunk minden kajából, irány le a szálloda alatti plázába, ahol kenyeret, vizet, felvágottakat és rengeteg zsepit vásároltunk. Apropó: a papírzsepit itt annyira nem használják. Mire is kellene? A januári 30 fokban igazán nincs szükségük rá. Éppen ezért az összes zsepi irtó rossz minőségű. Még a hipermarketekben sem találtunk 2 rétegnél vastagabbat. Ez érvényes minden ilyenre: a konyhai feltörlőkre és a toilet papírra is. Viszont a boltban a 250 darabos pzs mellé kaptam még egy 50 darabos macisat is. A gyermeki énem előjött és Rick nyakába ugrottam, amint kijöttünk a boltból. Hétfőn már untam a tostit, instant levest készítettünk és rengeteg kávét ledöntöttünk.

Szinte egész nap a blogomat írtam, a malajziai élményeket muszáj voltam levezetni hosszasan. Időközben rendeltünk mekis kaját, Indonéziában pár száz forintért kiszállítják. McSpicy menüt ettünk, a barátom azt gondolta, hogy majd kifog rajtam a fűszeres étel, azonban semmi. (A legtöbben egyébként amikor idekerülnek, hajfájással és gyomorpanaszokkal küzdenek hetekig. Nekem szerencsére nem lett semmi bajom, Anya fűszeres ételei miatt a gyomrom ellenálló. Köszi Anya, hogy évekig készítetted a gyomromatJ) Este elkezdtünk nézni egy Indiana Jonest, majd 10 óra után anyával próbáltam a skypeon beszélni. 10 percig se tudtunk rendesen beszélni, borzalmas volt az internet. Rick kölcsönadta az ipadjét, ő úgysem használja. Azon próbáltam meg a kommunikációt, de alig hallottam anyát. Ezért bocsi, ha nem fogjátok túl sokat hallani a hangomat, próbálok esetleg videót küldeni vagy ide felrakni. A telefonomon is alig működik a 3g, legalábbis a szállodából aligha. Miközben én a légkondis lobbyban ültem, Rick vett pár csipszet és inni a filmhez. Barbecues és sósat választott. A barbecussal nem is volt baj, a sós viszont édes burgonya volt. Szó szerint édes volt. Fanyalogva egymásra néztünk, azt inkább meghagytuk a rosszabb időkre. A film után mindkettőnkből előjött a kalandvágyó énünk, először beosontunk a szálloda uszodájába, ami igazából 2 nagyobb medencét jelent a kertben. Elvileg este 6 után TILOS bemenni, ez a holland barátomat igazán nem izgatta. Megmártóztunk a hűs vízben, a pára miatt nagyon melegnek éreztem még a vizet is. A medence oldaláról remek kilátás nyílt Jakartára és Tangerangra, arra a helyre, ami most árpilis végéig az otthonom. Érdekes egyébként, hogy mennyire féltem az együttéléstől. Oké, ez csak három hónap, de elég friss a kapcsolatunk ahhoz, hogy ilyen hamar együtt éljünk. Rick már 25 éves, de ő sem költözött még össze senkivel. Most igazán különlegesnek érzem magam J A medence után elsétáltunk egy még jobban tiltott helyre: a lifthez mentünk, hogy felmenjünk a szálloda tetejére. Mintha cselszövők lennénk, úgy osontunk a tetőteraszra vezető lifthez. Egymásra mosolyogtunk, a tervünk sikerült. Elosontunk egészen a medencétől a liftig, ekkor azonban kinyílt a liftajtó, egy álmos indonéz biztonsági őr nézett vissza ránk. Nem adtuk fel, felmentünk egészen a 31. emeletig, hiszen ott még apartmanok vannak, majd onnan folytattuk az utunkat tovább. A tetőről mindent beláttam. A Great Western Resort Hotel fényes betűi mellett néztem le a városra. Úgy éreztem, hogy ez egy álom. Ez nem történhet meg velem. A környék legmagasabb épületének tetejéről néztem le a városra. Rick mögém állt és átölelt. Felnéztem a csillagokra, miközben megpuszilt és leesett az állam. Mindent tisztán láttam,a csillagos ég mintha egy karnyújtásnyira lett volna tőlem. Már csak egy mangós jégkása hiányzott a kezemből, de nem leszek elégedetlen :D Visszafelé is ugyanúgy osontunk, mint ahogy előzőleg tettük: bár most csak 2 emeletet kellett visszamennünk. A lakásba visszaérkezve irány az ágy, a nagy semmittevésben is el lehet fáradni ám:)