Hétfő reggel a szerelmem azzal indított, hogy talán 2 héten
belül elkezd repülni. Úgy közölte ezt velem, mintha azt mondta volna, hogy süt
a nap. Vagy esik az eső. A csoport kapott üzenetet, miszerint még a héten
Szingapúrba kell utazniuk a munkavállalási engedélyükért. Utána pedig lassan
kezdenek. Kicsit rám hozta a frászt, egyrészt mert utazgatást terveztünk, Bali
és bejárni Jávát, illetve mert mit fogok én itt csinálni nélküle? Meg csak
ennyit tudtunk volna együtt tölteni? Végtelenül elkeseredtem, utána viszont
kiderült, hogy még a Kitasz( az engedély) után is 6-8 hétbe telik, hogy
elkezdenek dolgozni. Utána kicsit jobban éreztem magam, de tudom, hogy a
munkája nagyon fontos neki és persze én vagyok a legbüszkébb, hogy 25 évesen
már itt tart. Egész nap megint fetrengtünk, blogoltam, le-fel szaladgáltunk a
boltból, a teraszon üldögéltünk, majd átjött Bernard, aki kajálni invitált
minket a Karawaciba. Oww, megint a pláza étterme, de miért ne? Bernardot nagyon
bírom, most mondta Rick, hogy 32 éves, de olyan gyerek, mint mi. Szóval nem
jelent semmit a kor ;) Mivel egész nap zuhogott az eső, ezért fél 7-ig vártunk
az indulással. Ekkor viszont már mindenki éhes volt, a szálloda lépcsőjéről
leintettünk egy taxit, majd mindenki futott, amerre látott. A barátomnak még
arra is volt ideje, hogy kinyissa nekem a kocsi ajtaját, hát nem egy gentlemen?
;) Körülbelül 10 mp-ig voltam az esőn, de mindenem vizes lett. Mintha dézsából
öntenék. Útközben figyeltem az esőt, illetve az utat: az autópályán 30-40
centis víz állt, utoljára Kuala Lumpurban láttam ekkora esőt. A Karawaci előtt
megint nyitották a taxi ajtaját, majd három, fehérbőrű, ázott madárka sietett
be a légkondis plázába. Bernard már annyira éhes volt, hogy egész úton a pizzák
összetevőit sorolta, ezért azonnal kajálni mentünk. Először salátát akartam
enni, hiányzik a paradicsom és az uborka . Mivel drágább volt, mint a normál
pizzák, naná, hogy egy gombás pizzát ettem. Azzal nyugtattam magam, hogy ez is
zöldség. Egy része… ;) A fiúk extrafeltétes pizzát ettek, mire végeztünk az
evéssel, megint a kipukkadás szélén jártunk. Bernard viszont még ígyis fánkot
keresett… Kínomban már csak mosolyogni tudtam, a pizza és az eper ice tea megint
irtóra eltelített. Sétáltunk pár kört, bevásárlás, összeveszés és végre
indulhatunk haza. Nem kell mondanom: az ázsiai csajok most még jobban utáltak,
ahogy 2 fess pilótával az oldalamon baktattam a plázában. Amikor hazaérkeztünk,
azt vettük észre, hogy a hotel lobbyja úgy néz ki, mint egy repülőtér. Lámpák
mindenhol, sminkesek és öltöztetők rohangáltak ki-be a hotelből. Mint a
biztonsági őrtől kiderült, éppen egy filmet forgatnak a szállodában. Amikor a
lifthez értünk végre, akkor is csak a drótok, lámpák, kamerák és színészek sora
fogadott. Éppen egy dögös indonéz hapsit készített elő a sminkes, aki azonnal
ránk mosolygott, amint a lift elé érkeztünk.
Itthon filmet akartunk
nézni, én viszont nagyon hamar elaludtam. Úgy ahogy voltam, befeküdtem az ágyba
és csak szunyáltam. Időközben anya is rámírt, tényleg igaz: ha a lányod
külföldre megy, többet beszélsz vele. Mármint te Anya, velem:) Még mindig ne
aggódjatok, rendesen eszünk és a kis pilótám mindentől óv. (Még cappucinoért is
képes elmenni az éjszaka közepén. Imádom:) ) Miután megint fél 3-ig csevegtünk,
elköszöntem és megígértem, hogy másnap majd skype-olunk végre.
A keddi reggel.. délután pontosabban Rick nyávogásával telt
el. Már a felkelésünk után azt mondogatta, hogy ő beteg és itt neki kampec.
Imádom ezeket a hapsikat: egy kis megfázás, vagy a nyelv felhólyagosodása után
képesek végrendeletet írni. Na, ez alól Rick se kivétel. Leszaladtam a boltba,
ahonnan gyógynövényeket és mézes italokat hoztam neki. Ez talán segített, 3
után elvitt engem fagyizni. Mily gentleman, igaz hölgyeim ;) Az itteni boltok
annyira különlegesek, legszívesebben megvennék mindent és napokig kóstolgatnék.
A fagyik se olyanok, mint amik otthon vannak. A nagyobb márkák megtalálhatóak,
de a kisebb márkák különlegességei a legjobbak. Végül egy
tölcséres-csokis-áfonyás jégkrémet ettünk a szálloda teraszán. Ezután még
órákig csak üldögéltünk ott, fél 5 volt, mire úgy határoztunk, hogy ideje
felmenni a lakásba. Újabb fetrengés, közben elmosogattam és a teraszon
elkezdtem írni pár fontos dolgot. Este a szálloda melletti kifőzdéshez mentünk,
aki éppen a kisfiával játszott. Szívszorító látvány volt, ahogy a kisfiú
elengedi az apukája kezét, aki viszont máris sietett, hogy megfőzze a
vacsoránkat nekünk. Mindig adunk neki borravalót, ennyiért sehol sem tudnánk
enni. Ráadásul bátran mondom, hogy az ő 60 centes nasi gorengje a legfinomabb
egész Indonéziában. Olyan különleges fűszereket használ, illetve olyan gyorsan
összedobja a vacsinkat, hogy csak csodálni tudom érte. Amint végzett, azonnal
pakolja is, mindig rak a kaják mellé rákszirmot is. A rákszirom neve krupuk
indonézul, ezt már az ideérkezésem előtt tudtam. Mikor megérkezünk a lakásba,
french fries és hamburger illata tölti be az egész nappalit: Melina és Alain
megint mekis kaját eszik. Ilyenkor Melina mindig rendel magának spagettit is,
imádja. Fel nem tudom fogni, hogy miért. Tényleg borzalmas, semmi íze sincs. Egyik
reggel mi is mekis kajával kezdtünk: Rick rendelt spaghettit is, hogy végre én
is megkóstolhassam. Ilyen borzalmat még életemben nem ettem. Mi egy picit a
sült krumplira voltunk féltékenyek, Melina viszont majd meghalt a mi zöldséges,
fűszeres bihununkért. A vacsi közben mindig Family guyt nézünk, ez alól a keddi
este sem volt kivétel. Miután elpakoltunk,elmosogattunk, befeküdtünk az ágyba
és órákig csak beszélgettünk. Igazából az éjfélre vártunk, mert szerdán
ünnepeltük a féléves évfordulónkat. Most lehet acsarogni, meg jajj 6 hónap az
mi. Nekünk igenis fontos, mert a 6 hónapból eddig 7 hetet tölthettünk csak
együtt, a többi időben hol Magyarországon, hol Hollandiában, hol pedig Indonéziában
voltunk külön. Amint elütötte az óra az éjfélt, Rick átölelt és a fülembe
súgta: Happy Anniversary Honey!! Még a telefonjába is bevolt írva, imádom, hogy
ennyire figyelmes. Pár perccel később Anya írt rám a Facebookon.”Itthon vagyok,
tudunk skypeolni??” Bár Rick megharagudott rám, hogy pont akkor kell elmennem,
de felvettem az ipadet, irány a lobby. A húgom viszont addig whatsappon
bombázott üzenetekkel: haladjak és miért vagyok csiga?.. Ha máskor ezt
eljátssza, majd jól letiltom. Eleve a filmforgatás miatt nem üzemel már napok
óta a gyorsabb lift, ráadásul akkor csigalassúsággal ment a másik is. Ráadásul
az ipaden se találtam meg semmit. Mikor végre odajutottam, hogy tudunk
beszélni, anyával 3 percet csevegtem, mentek hozzá a barátnői. Végül apával és
a húgommal dumáltam. Apa szerint fogytam, mert kisebb az arcom :D Rick ezen
csak nevetett, de lehet benne igazság. Otthon sohasem eszek rendesen, ha apával
megyünk dolgozni, akkor legtöbbször csak délután tudok enni. Most viszont van
időm mindenre, mellette ráadásul rengeteget úszok is. A skypeolás után
felrohantam a barátomhoz, aki addigra elaludt a kanapén. Mekis kaját akartunk
rendelni, közben Indiana Jonest nézni és a nagypapám sok-sok éves pálinkájával
akartunk ünnepelni. Hát, ez nem jött össze. Pedig még sohasem feküdtünk le
időben….
A szerdai nap egy egész kellemes nap is lehetett volna.
Viszont Rick fejgörccsel, én pedig gyomorfájdalommal keltem fel. Miközben
próbáltunk valami reggelit összedobni, kijött a szobájából Alain is, aki
szintén „nagybeteg „ volt. Ezen a ponton kicsit eldurrant az agyam, én mozdulni
sem tudok és jól láthatóan betegebb vagyok mint ők, mégis én készítem a
reggelit, a kávét, mosogatok és élek. Ez a két hapsi meg kidől egy fejfájástól.
Ráadásul elkezdtek a neten kutakodni, hogy milyen bajuk lehet. Na, itt vége
volt számomra, fogtam magam és lementem a boltba inkább. A liftben találkoztam
Jefta feleségével, aki terhes és szintén ilyen bajokkal küzd a férje. Ő is csak
furcsállta, hogy mennyire elengedik ilyenkor magukat a fiúk. Végül kicsit
feldobott a hülyeségeivel, már nem voltam olyan bosszús. Vettem Ricknek
vitaminos, ionos vizet, meg sós kajákat a hasának, illetve nagy dózisú
vitaminokat. Nagyon boldog volt, hogy ennyire figyelek rá. Utána kicsit jobban
is érezte magát, bár a nyöszörgését hallgattam egész nap. 3 óra után megkértem,
hogy jöjjön velem úszni egyet a szálloda kertjében. Mivel még mindig rosszul
érezte magát, ezért csak üldögélt. Én viszont nagyon jót úsztam. Bár a medence
pici aggodalomra ad okot. A kinti székek eleve el vannak rozsdásodva, a medence
lépcsője azon az oldalon, ahol én beszállnék, el van törve, és irtó klóros a
víz. A szél csak úgy hajlítgatta a pálmafákat, viszont megint nagy hőség volt.
A víz kellemesen hideg volt, ahogy kiszálltam, azonnal megszáradtam a melegben.
Láttam a barátomon, hogy nagyon rosszul van, ezért inkább haladtam. Fent megint
rosszul lettem, viszont egy jó kis hajmosás és a mézes-shea vajas tusfürdőm
mindig nagy segítség. Mivel két férfival élek együtt, nem is számíthatok a
hajszárítóra. Ilyenkor mindig kimegyek a teraszra, 5 perc alatt száraz lesz a hajam
;) Időközben Melina is kijött a szobából, aki azonnal a programokat sorolta
nekem, amiket pénteken csinálhatnánk. Ow, el is felejtettem mondani: Rick
pénteken utazik Szingapúrba a munkavállalási engedélyéért. Azért Szingapúr,
mert az ottani indonéz nagykövetségre mennek el. Ez egyrészt az itteni hatóság
kijátszása, másrészt pedig gyorsabban megkapják. Így a pénteki napot a fitneszteremben
és az uszodában fogom tölteni, és egész nap csak a sulis beadandókkal leszek
elfoglalva.
A hajmosás-kávézás-fetrengés után végre úgy döntöttünk, hogy
enni kellene valamit. Rick egy gyönyörű éttermet nézett ki, a féléves
évfordulónk miatt, az eső azonban közbeszólt. Az étterem nyitott, ezért szólt
közbe az időjárás, hiszen ebben az időben a bogarak és a szúnyogok intenzív
jelenlétére számíthatunk. Végül a KFC
mellett döntöttünk, nagy nehézségek árán tudtunk regisztrálni a honlapon. Rick
nem szereti a csirke szárnyat, én viszont csak erre tudtam gondolni már napok
óta. Így egy kosarat rendeltünk közösen és sült krumplit. Időközben párszor
felhívtak minket a KFC-től, mert valami félreértés volt a megrendelésben.
Igazából csak a KFC oldala hülyeség, a Mekinek tök egyszerű a kezelése. Közel
40 perc után meg is érkezett a kajánk. Kinézetre elég kicsi volt a kosár, nem
is tudtam, hogy mire számítsak. Viszont 7 darab csirke szárny fogadott minket,
3-3at tudtunk csak megenni az újabb Family Guy részek alatt, még Melina is
evett velünk. Közben kijött Alain is a szobából, aki megdöbbenve tapasztalta,
hogy eltűnt a sok mosatlan edény, amit felhalmoztunk. Mármint ők is és mi is.
Mindig megköszöni, hogyha elmosogatok vagy takarítok. Rendes fiúk, na :) A
kajálás után kidőltünk, Rick mellkasán aludtam el, keresztbe az ágyon, ruhában.
Pár órával később keltem fel, Rick már felkelt és a laptopja előtt ült megint.
Fél 12-kor megint befeküdtünk az ágyba, addigra viszont megint gyomorgörcsöm
lett és hajnali 4-ig a telefonomon játszottam és a híreket olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése