Péntek hajnalban valamiért nem tudtam aludni. Három órakor
elkezdtem anyával beszélni a facebook cseten, majd azt vettem észre, hogy egyre
több ember rám ír. Nem tudom, hogy miként jöttek rá, hogy pont ott vagyok és
tudok válaszolni, de egyszerre 6-an is írtak. Végül csak anyával foglalkoztam,
vele viszont fél 5ig beszélgettem. Rick közben már elkezdett morogni mellettem,
nem tudott aludni a fénytől. Még az erkélyre is kimentem, Jakarta fényei megint
elbűvöltek. Nem sokkal később a barátom is utánam jött, mert nem tudott aludni,
ha nem ölelhet át közben. Rick reggel 10-kor tervezte a felkelést, fél 12-kor
még az ágyban fetrengtünk, egyikünknek sem volt ereje felkelni. Azonban muszáj
volt, a pilótáim mentek a fizujukért Jakartába, a Lion Air székházába. Mivel
közel 3 órás út lett volna és semmit sem látok Jakartából, ezért inkább
kihagytam.
Mint a tökéletes barátnő,
felkeltem, pedig aludhattam volna még(legalábbis Rick visszalökött az
ágyba, hogy pihenjek, ha már ők nem tudnak) és reggelit készítettem ennek a
dögös pilótának. Két sonkás-sajtos meleg szendvics és a forró kávéja után boldogan
engedtem el. Egyébként még a fizetésükért is kiöltözve mennek: fehér ing,
sötétkék élére vasalt nadrág, fekete cipő, nyakkendő és a kitűzőjük. Rick még a
sapkáját is felrakta egy kis időre, viszont mivel nem munkába megy, ezt nem
kell viselnie… De azért nem néznek ki rosszul, na. Ilyenkor irigyelhet sok
lány. Nem csak azért, mert 2 pilóta egyből „velem” lakik, de a hotelben most
pár stewardessen kívül csak pilóták élnek. Jajj, milyen rossz dolgom van..
Miután a fiúk elkészültek, lekísértek engem a konditerembe.
Nagyon vicces látvány volt, mert általában én vagyok kiöltözve, Rick pedig
lazábban öltözködik a hétköznapokban. Most viszont két dögös, illatos pilóta
baktatott előttem, én meg tréninggatyában , dupla topban és az elnyűtt Lacoste
edzőcipőmben sétáltam mögöttük. A konditerem a plázában volt, egész hangulatos
helynek tűnt. Viszont eleve már a pláza egy kiüresedett hely: csak a hotelből
és az apartmanokból mennek ide az emberek. Egy-két bolton, a fodrászon és a
konditermen kívül nem sok minden található ezen a helyen. Mikor a konditerembe
megérkeztünk, eleve senki sem volt ott. A fiúk otthagytak, Rick adott nekem egy
törülközőt, lerakott 10.000 rúpiát, majd elmentek. Ezzel nem lett volna semmi
baj, egyedül is elvagyok. Amint a futópad felé mentek, már éreztem, hogy hosszú
menet lesz. Közel 30 percig szenvedtem vele… Nem, nem tudtam futni, mert
folyamatosan errort írt ki. A másik gépről pedig leszakadt a szalag… Frankó..
Ráadásul pont az arcomba tűzött a nap.. Mivel semmit sem tudtam csinálni,
illetve a konditermes lány se akart megjelenni, ledobtam a törülközőt,
visszavettem a pénzt és szentségelve hagytam ott az egészet. Indonéziában
mindenből pénzt csinálnak, az emberek napi 1-2 euróból élnek meg, ezért is
lepett meg, hogy senki sincs ott és nem is igényli, hogy kiszolgáljon. Rögtön
írtam Ricknek, aki éppen a taxiban csücsült: KERESS NEKEM EGY MÁSIK
KONDITERMET, UTÁLOM EZT!!
Miután nagy mérgesen visszajöttem az apartmanba, elkezdtem
nézni egy filmet, miközben reggeliztem. Már a film közepén jártam, amikor
szétnéztem a lakásban. Mosatlan ruhák mindenhol, por és szemét. Előjött belőlem
a háziasszony, azonnal nekiláttam takarítani. A fürdőszoba borzalmasan nézett
ki. Lepakoltam a tükör alatti polcról: akkora por fogadott… szerintem mióta itt
élnek, nem takarították azt. Felsöpörtem, fertőtlenítettem, elpakoltam a
szemeteket( ugyebár a gurigákat is nehéz kidobni a 30 cm-re lévő szemetesbe),
kitakarítottam a zuhanyzót, majd a konyhát vettem célba. A konyha és a nappali
nehezebb feladat volt, mindenhol szemét volt. Viszont hamar végeztem vele,
elmosogattam, rendet raktam, majd vidáman mentem le a lobbyba, ahol a jéghideg
légkondit vártam. Ehelyett a 30 fokot éreztem, mert nem zárták be az emberek az
ajtót.. Hozzákezdtem a blogomhoz, hiszen akkor már 3 nap lemaradással voltam.
Órákig írtam, amikor észrevettem, hogy Rick és Alain már a teraszon csücsül.
Percekkel később bejöttek, Rick vidáman puszilt meg majd hozzám simult és
közölte: most már mehetünk Balira.
Még egy fél óráig időztem a lobbyban, majd felmentem a
barátomhoz. Rick szerintem észre sem vette, hogy kitakarítottam, Alain viszont
mosolygott és nagyon hálás volt, amiért kitakarítottam a fürdőt ( neki azért ez tűnt fel, mert szinte minden
idejét a fürdőben tölti. Nagyon ad a külsejére, nekem már ez nem jönne be,
főleg, hogy sohasem jutok be oda. De ő és Melina csodás páros, imádom őket). Az
órákig tartó heverészés, kávézás után a többi pilóta írt Ricknek, Bernard pedig
kajálni hívott minket. Nem sokkal hat óra után taxiba ültünk, eredetileg csak
azért, hogy vacsorázzunk, egy-két sör aztán haza és nézünk egy filmet. Persze
megint nem a tervezettek szerint ment a dolog. Amikor megérkeztünk, Pieter
fogadott minket, akivel volt még 2 pilóta. Pietert akkor ismertem meg, de már
képeken láttam és Rick sokat mesélt róla. Ő egyébként idősebb, mint a fiúk: 32
éves. A 30 fokos hőségben nagyon jól esett a Bintang. Időközben eldöntöttük,
hogy satayt fogunk vacsorázni. Rizs és 5 pálcára tűzött marhahús. Elsőre azt
gondoltam: 5 pálca, mi az?! Amikor a 3.pálca után már mozdulni sem tudtam, rájöttem,
hogy pont elég volt. Ilyenkor mindig Rick eszi meg a maradékomat. ( A bihunon
kívül egyébként tényleg nem bírok semmit sem egyedül megenni, mindig meghagyom
Ricknek) A sokadik sör után már mindenki vidámabb volt: Schoulz mellé
megékezett még egy pilóta, aki szintén nem tett rám jó hatást. (Rick szerint az
összes lány odáig van értük.. Ehm, jelentkezzen, aki szereti az arrogáns, szőke
szolizott egyedeket) A Salsa után, ja igen, megint a Salsába ültünk be, a
Barrelsbe mentünk. Ott még több pilóta ült: Wouter és Pieter-Jan többek között.
Itt már nem ittam semmit, a fiúk ráadásul elcsentek 5 heinekenes poharat, amit
persze velem cipeltettek. A többiek szórakoztattak, miközben Rick az este utolsó
sörét húzta le. Irtózatos volt a hőség, ráadásul mogyorót sem kaptak a fiúk a
sörhöz. Mostanában azzal szórakozok, hogy a szájukba dobálom, ők pedig mint a
hűséges kiskutyák, nyitott szájjal várják az elemózsiát. Néha azt érzem, hogy
több száz gyerekkel élek együtt. 2 óra után végre Rick is felemelte a fenekét
és elindult hazafelé. Megsértődött, ő még menni akart bulizni. Én viszont nem
voltam olyan hangulatomban. A szálloda felé vettük az irányt, ahol bár
mérgesen, de ölelkezve aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése