Már tegnap elővezettem, hogy bulizni megyünk pénteken. Végre
a főváros, végre azok a helyek, amiket a szerelmem mindig is emlegetett.
Pénteken Rick korán reggel elment Alainnel az emigrációs irodába, azt mondták,
hogy egész nap odalesznek. Persze ehelyett már 11-kor a dörömbölésükre keltem,
de ezt már írtam is. Miután Rick felkelt, ettünk a Valentin-napi csokiból, majd
körömfestés, hajvasalás, göndörítés, sminkelés, öltözés és a szokásos pánik
vette kezdetét. A ruháim ugyanis a mosodában voltak…(A mosoda egyébként nagyon
jó, a 22.emeleten egy apartmanban működteti egy kínai család, az apuka mindig
whatsappon ír a fiúkra, és személyesen hozza fel, ráadásul nagyon olcsó,
kimossák és vasalják is, eddig semmi bajunk sem volt vele) 3 darab felső volt
nálam összesen, egy csipke, egy csillogó-rózsaszínes és az a bő felsőm, amit
aznap viseltem. Otthon még 47 felső közül se tudok választani, most nem volt
nehéz dolgom. Végül a pántnélküli, csipkés felsőmet vettem fel, hosszú, fekete
gatyával, arany-ezüst ékszerekkel, arany clutch és ezüst saru. ( A sarut
jegyezzétek meg, később elmondom, hogy miért). Miután mindennel végeztünk,
Ricket is rávettem egy csíkos pólóra, bár egy elegánsabb ingnek jobban örültem
volna, de igaza volt, hogy nagyon meleg van mindenhol. 7 órakor átmentünk
Bernardhoz, Alain pedig előtte jött ki a szobából.. Egyszerűen sohasem képes
időben elkészülni, miatta vagyunk mindig késésben. Viszont még senki sem volt
készen, így lementünk a lobbyba, ahol Sjoeltj várt már ránk, azaz a szülinapos.
Lehet, hogy nem így kell leírni a nevét, de az ő neve annyira holland, hogy
végképp nem megy. Őt egyébként egy gazdag, arrogáns hapsinak könyveltem el,
mert az első találkozásunkkor felöntött a garatra és nem engedett szóhoz jutni.
Viszont a napokban többször is nagyon aranyos volt a hátam mögött, Ricknek agyondicsért,
hogy milyen szép vagyok, illetve engem is meghívott a bulijára, pedig csak
hapsik mentek..Amikor pedig lent ült, egyedül és az új Iphone 5-jét babrálta,
rájöttem, hogy szeretnivaló ember. Sajnálom, hogy gyorsan ítélkeztem, persze
nem tökéletes, de óriási szíve van és nagyon jókat lehet vele hülyéskedni.
Fél órányi várakozás után befutott Pieter-Jan, Alain,
Bernard,Remco és a barátnője , így fogtunk 3 taxit és irány Jakarta. Én
Sjoeltj-zel( egyébként azért megtévesztő, mert Shultz-nak kell ejteni) és
persze Rickkel utaztam a taxival. Elég kalandos utunk volt, fél óráig csak a
dugóban ültünk, de Sjoeltj nagyon aranyos volt, végig a sztorijaival
szórakoztatott, illetve Jakartában mondta el, hogy mit érdemes megnézni. Igen,
elég gáz, hogy 3 hete itt tengődök, de még csak tegnap jutottam el a fővárosba.
Miután kész útitervet készített nekem, illetve a legjobb plázát is megmutatta, ahol
Topshop és Zara is van, végre nem csak a helyi dolgok, valahogy fél 9 felé
megérkeztünk. Az Eastern Promise nevű helyre mentünk, Rick már mesélt erről. Egy
európai hapsié a hely, 90%-ban csak európaiak vannak a helyen. Ez most is így
volt, bár a gazdag fehér,idősebb hapsi-fiatal, ázsiai lány kombó engem még
mindig meglep.. Bár ezt én mondom, aki 6 dögös pilóta társaságában bulizott :D Az
étteremben már hárman ültek a fiúk közül, ők már vígan söröztek. Ahogy
megérkeztünk, nekünk is érkezett a sör. Már nagyon éhesek voltunk, így először
ettünk. A fiúk indiai currys kajákat ettek, vagy holland dolgokat. Én chili con
carnét ettem, anya olyan finomat csinál mindig, sült krumplival (akkor is ilyet
csinált, amikor Ricky nálunk volt, a barátom is imádta egyébként, mert rajong a
fűszeres ételekért), viszont tortillával kaptam. Utólag visszagondolva
kérhettem volna sült krumplit is, de fene gondolta, hogy az amigos az a
tortillát jelenti. Időközben csatlakozott hozzánk Micheal is, aki szintén
holland és pilóta. Mily meglepő. Még pár kör Bintangot elfogyasztottunk az
étteremben, majd irány a bár. Közben Sjoeltj-ot is megleptük, kapott egy tüzes
koktélt. A bárban kezdtem rosszul érezni magam, a betegségem úgy nézett ki,
hogy nem igazán múlt el. Percekig csak szótlanul ültem a bárban, Rick már haza
akart vinni, aztán erőt vettem magamon és inkább mosolyogtam és próbáltam jól
érezni magam… pár kör Bintang után simán ment;) Bár a fiúk egymás után itták a
söröket, a hely tulaja is odajött a mi asztalunkhoz, majd számos kört kirendelt
nekünk teljesen ingyen. Amikor az EP tulaja megtudta, hogy a barátom dobol,
azonnal befejezte a beszélgetést, ment a bandához, hogy márpedig ennek a
holland gyereknek itt dobolnia kell. Nem sokkal később, a barátom felment a
színpadra, az én szívem pedig csak úgy kalapált. Én már rengetegszer láttam és
hallottam dobolni,tudom, hogy szuper és nagyon tehetséges. Amikor elkezdte,
úristen… Leesett az állam. Egyszerűen fantasztikus volt, akkora bulit
csináltak, én közben videóztam és majdnem sírtam. A videó közben átkarolt
Sjoeltj és a fülembe súgta, hogy : naa, most még inkább szerelmes vagy, ugye?
NANÁÁÁ, egy dögös pilóta, aki még tehetséges is, hülyéskedsz?:) Amikor lejött a
színpadról, mindenki őrjöngött, a fiúk azonnal megrohamozták, sőt egy másik
dobos is elkérte a számát. Izzadtam szaladt hozzám, én pedig csak mosolyogtam
és nem tudtam elégszer elmondani neki, hogy mennyire tehetséges és hogy
mennyire szeretem. Boldog vagyok, ha ezt csinálhatja. Tényleg tehetséges, de a
pilótaság miatt fel kellett adnia ezt. Sőt a motorját is, meg minden egyéb
dolgot. Még az este elején egyébként
megismertem az instruktorjaikat is, akik egyébként pilóták voltak, ma már csak
tanárok. De azt kell, hogy mondjam: 63 évesen is gyönyörű nők veszik őket
körül. Az egyik folyton megölelt és rengetegszer megpuszilt, azt mondta, hogy
nagyon szimpatikus vagyok neki és az egekig dicsért a barátomnak. Kicsit már
ittasak voltak, fiatal ázsiai lányokkal ropták a parketten és egymás után
rendelték a drágábbnál-drágább koktélokat. Hajnali 2 óráig voltunk az EP-ban,
kipróbáltam a szivart is, igen az egyik instruktor vett rá, kaptam mojitot a
tulajtól, illetve egy kubai hapsival csevegtem sokáig. Micheal, akit aznap
ismertem meg, rengetegszer táncolt is velem, persze a legtöbbször inkább a
barátommal táncoltam. Amikor végre
rászántuk magunkat, hogy elindulunk a következő helyre, fogtunk pár taxit és
irány a Dragonfly. Emlékeztek rá, hogy mit vettem fel az este elején? Bernard
amikor meglátott, mondta, hogy irtó csinos vagyok, sőt Alain és Sjoetj is
megjegyezte, hogy irtó csini vagyok. Nos, amikor megérkeztünk a helyre, rögtön
a méregdrága autókra lettem figyelmes. Már ekkor nem tetszett a hely.. De ami
utána jött..azt álmomban se képzeltem volna. Csak hogy tisztán lássátok:
Sjoeltj Zarás méregdrága ruhákban volt, én saruban és csinosan, a többiek
ingben vagy olyan pólóban, aminek gallérja van. A kapunál a 150 centis indonéz
liba közölte Sjoeltj-zal, hogy nem engedi be, mert a pólója nem elegáns, és a
cipője( ami szerintem többe kerül mint a csaj egész havi fizetése) se tetszik
neki.. NEM TETSZIK NEKI:DDDDD Ezen mondjuk sírtam. Utána közölte, hogy én se
vagyok megfelelően felöltözve. Először azt hittem, hogy a táskámmal van baja,
majd odamentem hozzá, hogy mégis mi a franc baja van. Igen, ekkor már elég
alkohol volt bennem ahhoz, hogy elég mérges legyek… Nem ittam sokat, mert
eltűnt a poharam és nem volt kedvem újat kikérni:D A leányzó közölte velem,
hogy az ezüst sarum, most figyeljetek „unfashionable” és ezért nem enged be.
Azt hittem, hogy ráborítom az asztalt. Egy 150 centis, hegyes orrú 5 centis
magas sarkúban lévő indonéz törpe hogy jön ahhoz, hogy engem minősítsen? Amikor
ezt kimondta, szépen rámosolyogtam és közöltem vele, hogy én máshol is eltudom
költeni a pénzt és ezt a 6 dögös hapsit máshova is tudom vinni, ha nem enged
be. Gúnyosan rám mosolygott és közölte, hogy Sorry. Ezután felment bennem eléggé a pumpa, azonnal
ki is jöttünk a helyről, szegény Sjoetj miatt sajnáltam a dolgot, mondjuk nekem
a korommal is bajuk lett volna, hiszen még 10 nap van a 21.születésnapomig.
Mindenesetre, ez a hely tiltólistás, nem bírom, ha olyan dress code-ot
állítanak fel egy helyre, ami nem is olyan színvonalú.
A Dragonfly után kerestünk egy taxit, közben Alain leütötte a
kaput :D Istenem, mennyit nevettem rajta. A taxi hamar hazaért velünk, amikor
pedig kiszálltam a légkondis kocsiból, arra lettem figyelmes, hogy óriási port
kavart a taxi. Elkezdtem káromkodni, hogy mekkora por van, mire Alain már a
földön fetrengett és közölte velem, hogy csak bepárásodott a szemüvegem és
nincs semmi por:D Ekkor én is elkezdte a földön fetrengeni. Egy örökkévalóság
volt, mire felértünk az apartmanba és végre elaludtunk. Vagyis aludtunk volna,
ha a barátom nem jártatja a száját. De engem ez nem izgatott, valahol a „Miért
nem voltál soha Párizsban?” és a „Nászútra nem megyünk New Yorkba” között
elszundítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése