Negyvenegy- Az első Valentin napom a világ legédesebb hapsijával

Bár mindig is utáltam a Valentin napot, most az egyszer mégis vártam egy picit. A múlt év kivételével eddig mindig „egyedül” ünnepeltem. Múlt évben nem volt az igazi, egy olyan kisfiúval voltam együtt, aki egyáltalán nem érdemelt meg és utólag már sajnálom, hogy ennyire könnyelmű voltam. De minden apró hibám hozzájárult ahhoz, hogy most a világ legboldogabb embere vagyok. Keresztanyukám írt nekem tegnap, azt kívánta, hogy tartsam nagy becsben ezt a hapsit, mert óriási kincs a mai világban. Hogy milyen igaza van:) Nagy becsben is tartom, rátaláltam és többé nem engedem el.

Érdekes, hogy egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy rossz döntést hoztam. Pontosabban ő életem legjobb döntése. Az, hogy kimentem hozzá, hogy feladtam a mostani életemet, az mind miatta van. Tudja is ezt és ő is nagyra értékeli az én igyekezetemet. De a Valentin napról akartam mesélni. Úgy képzeltem, hogy halál romantikus lesz,gyertyák, étterem és hosszú csókcsata a lemenő, rózsaszínes napnyugtában. Ehelyett már reggel hőemelkedéssel és vírusos hasmenés-hányással kezdtem a napot. Eredetileg azt terveztük, hogy házakat nézünk meg és bevásárolunk, majd este étterembe vitt volna. Viszont amikor reggel 8kor látta, hogy milyen állapotban vagyok, illetve hogy délután 4 órakor sem javult az állapotom, feladtuk a terveket. Egész nap az ágyban feküdtem, lázas is voltam, és semmit sem tudtam enni. Végül 3 órakor ettem 2 szelet pirítóst, de egészen este 8ig használhatatlan voltam. 8óra után Rick éhes lett, így rendelt mekis kaját. Már mondtam, hogy mennyire unom, meg Rick néha csak szórakozásból, ahogy ő emlegeti „just for fun”, rendelt mekis fast food-okat. Most az egyszer már nem érdekelt, hogy mit eszünk, irtó éhes voltam. A sült krumpli után eltelítődtem, irány az ágy. A marha burgerembe 2 harapást ejtettem, aztán bealudtam. Egészen 11ig aludtam ruhástól, közben Rick letöltött egy, a munkájához fontos alkalmazást, majd átöltöztem pizsibe, lemostam a vízálló szempillaspirálomat ( ami tényleg vízálló, ezek az ázsiaiak nem viccelnek, még a sminklemosó dörzsölésétől is ALIG jön le) és irány az ágy. Ilyen volt az én halál-romantikus Valentinom. De mielőtt még elfelejtem: a hercegem hozott nekem szívecskés csokit, pedig ő még nálam is jobban utálja ezt a nagy felhajtást. Persze a csoki még mindig a polcon várja, hogy felbontsuk…