Reggel elég későn, 10 után keltünk fel csak. A légkondi miatt
kissé megfáztam, éreztem, ahogy a manduláim megdagadnak és folyni fog az orrom.
Nem csak a légkondi volt a hibás: két férfival lakok együtt, akiknek a
takarítás kimerül a felseprésben. A portól tehát elég nehéz volt elaludnom. Ahogy
megfordultam az ágyban, Rick mosolyára lettem figyelmes. Szeretlek, suttogta
magyarul, majd magához húzott. Tudom, hogy butaság, de nekem magyarul a
legőszintébb a szeretlek. Akár tíz nyelven is elmondhatja, egyik sem hangzik
annyira igazinak. Ezzel viszont levett a lábamról. Reggeli tostit csináltunk,
vett külön nekem sajtot és barnakenyeret, meg persze cukros kávét. Azért írom,
hogy cukros, mert ő a kávét is simán issza, semmibe sem rak. Még a teába se. A
tostit én csináltam, ő addig a kávékat készítette elő. Az apartmanban és amblok
Indonéziában nem szabad a csapból inni. Néha sárgás trutyi jön ki rajta, olyan
betegségeket lehet elkapni, hogy utána hetekig beteg az illető. (Erről jut
eszembe: a kairói reptéren ittam a csapból, mert trehány és lusta voltam
visszamászni a boltokhoz. Miután tudatosult bennem, hogy mit csináltam, olyan
fejet vágtam, mint Charlotte a Szex és NewYorkban, amikor Mexikóban ivott a
zuhanyzóból. ) Ezért tehát mi is palackozott vizet iszunk, illetve a sarokban
van egy vízadagoló, ami 3-4 napig elegendő. Bár a mi kávé-mennyiségünket
figyelembe véve, talán a 3-4 nap kevés is. A kajálás után Rick tipikus hapsi:
eldől a kanapén, ami tulajdonképpen egy fa pad, rajta párnákkal és várja a
Messiást. Ilyenkor szedem össze magam, elveszem előle a tányérokat, poharakat
és elkezdek mosogatni. Általában a reggelek ilyenek, vagy tostit, vagy dzsemet
eszünk, vagy ha van annyi erőnk, akkor lemegyünk a hotel alatti plázába, ahol
kenyeret, nutellát, tésztát veszünk alkalmanként. A mosogatás elpakolás után
elkezdtem írni a blogomat. Azaz a malajziai élményeket. (Bocsi, tudom, hogy le
vagyok maradva, de Rickkel folyton úton vagyunk és alig van időm az írásra.
Közben leült mellém egy dögös pilóta, éppen igyekszik dolgozni. ) Rengeteget
írtam, Rick közben a gépén bogarászott. Az egész napunk ezzel ment el,
legalábbis délután 4-ig ezzel voltunk elfoglalva. Időközben megjöttek a barátai
is, azaz még több holland pilóta. Nagyon édesek voltak, megölelgettek és az
örömüket fejezték ki, amiért itt vagyok és boldoggá teszem Ricket. Délután
hajat mostam, készülődtem. Egy születésnapi sörözésre voltunk hivatalosak,
Jefta, aki igen, szintén holland pilóta , a születésnapját ünnepelte. Az
indulás előtt megérkezett Alain és Melina is, majd pár pilóta is megjött. Éppen
a szobában öltöztem, amikor azt hallottam, hogy Rick a „baszki” szót tanítja
nekik.( Ricknek ez az első magyar szava: egy videót készített rólam
Hollandiában, ahol ez volt az első szavam. A másik a fúj)A holland pilóták és
az indonéz lány megnevettetett ezzel. Kimentem és elkezdtem röhögni, ahogy a
holland és indonéz akcentusokkal törik a magyart.
Gyors készülődés, majd
Bernarddal és a dögös pilótámmal elindultunk a taxik felé. A szálloda lobbyja
elé megérkezett egy taxi, egy indonéz hapsi már nyitotta is az ajtót, ami irtó
kedves gesztus szerintem. Bár Rick mindig kinyitja nekem, néha még ő sem gondol
ilyenekre. A taxiban körülbelül 10 percig utaztunk, a Mal Serpongba mentünk,
ami egy közepes pláza, tele éttermekkel és „kocsmákkal”. A taxi 1 euró volt, megint leesett az állam.
Édesek voltak a fiúk, ahogy veszekedtek, hogy ki fizesse ki ezt az 1 eurót. A
taxi után elsétáltunk a pláza melletti éttermeknél. Egyik sem egy McDonalds
szintű hely volt, mindegyik drágább a magyarországi áraknál is. Végül a Dante
Caffe nevű helyre ültünk be, ami egy sima étterem volt, hamburger, levesek és
tésztafélék is szerepeltek a menüben. Egy csirkehúsos, krumplipürés, zöldséges
egytálételt választottam, mangós jégkásával. Az étteremben egyébként nem egyszerre hozták ki a kért ételeket, ahogy
elkészítették, már hozták is ki. Bernard például hamburgert evett
cézársalátával, együtt akarta megenni, de végül külön kellett, pont ezért, mert
nem hozták ki egyszerre. Engem körülbelül 40 perc után szolgáltak ki, már az
éhhalál szélén voltam. Rickkel mostanában nem ebédelünk, a reggelit utálom, az
ebédet ő kihagyja, de helyette a vacsora valami nagyon extra. Időközben
megérkezett Melina és Alain is, még nekik is hamarabb kihozták a kajájukat,
mint nekem. Miután befejeztük az evést, megérkezett Casper, aki Alain barátja
és most utazgat a környéken. Magával hozta a kínai barátnőjét, aki mindenen
csak nevetett és két értelmes mondatot nem lehetett vele váltani. Vettek
ajándékot Jeftának, illetve hoztak nekünk MochiMochit. (Ez egy kínai édesség,
puha, gömb alakú, a külseje elég finom, belül viszont csirkehús volt… Megettem,
mert ugyebár már beleharaptam, de nem igazán ízlett. Viszont kipróbáltam ;))
Az étterem után elsétáltunk a Salsa Food Citybe, ahol a
legolcsóbb a sör. Először csak 7en üldögéltünk ott, majd megérkezett a
szülinapos is. Így már 4-re emelkedett az engem körülvevő pilóták száma.
Kirendeltük a Bintangokat, ami az egyik legjobb indonéz sör és a Salsában a „legolcsóbb”.
Azért írom így, mert ígyis majdnem 700 forintba kerül, ami ha azt vesszük,
Magyarországon elég drága. A fiúk rengeteg sört megittak, Jefta ezerszer
elmondta, hogy mennyire szép vagyok. Még arra is rámutatott, hogy a 6
szépségjegyből én 2vel is rendelkezem: a szőke haj és a barna szem párosításom
(köszi apa, anya!!) és a szépségpötty az ajkaimnál. Jefta és a felesége
egyébként babát várnak, pont aznap derült ki, hogy kislány. Ilona a felesége
neve, nagyon szimpatikus volt. Ő is holland. Néha egyébként hollandul beszélnek
hozzám, megesik, hogy indonézul. A hollandot
még néha meg is értem, az indonéz viszont már nehezebb. Főleg, hogy egy
hete vagyok csak itt. Éjfél után véget ért a buli, fogtunk egy taxit és irány
haza. Jeftát meginvitáltuk egy kis pálinkára, nagypapám több mint 50 fokos
pálinkájára csodaként tekintenek Rick pilóta barátai. Később azonban írt, hogy
már kidőlt, majd máskor. Mi is elég fáradtak voltunk, 1 órával később már
fellőttük a pizsit is. A légkondinak megint olyan hangja volt, mintha esne az
eső. Kicsit az esőerdőben érzem magam. Egyébként az ágy még mindig a
legkényelmesebb. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése