2013. február 16., szombat

Negyvenhét- Cím nélküli szombat



A buliból hajnali 3 után értünk haza. Eredetileg egy reggel 8órai hazaérést terveztünk, viszont a sors úgy hozta, hogy egy indonéz liba beszólt nekem, így el is ment azonnal a kedvem. Ja és beteg is voltam, szóval a szívem nem is erőltette a bulizást emiatt. A hajnali hazaérkezés miatt viszont eltolódott a napunk, nem mintha ez olyan meglepő lenne, hiszen eddig még egyszer nem sikerült belőni a reggel 9 maximum 10-es ébresztést. Az ágyból kikászálódás után Rick rám parancsolt, hogy azonnal mossam meg a hajam, mert irtózatos szaga van a bár miatt. Indonéziában még nem vezették be azt, amit Magyarországon már egy ideje keményen büntetnek: a cigizés minden zárt helyen megengedett, még a hotel folyosóján is csomó cigi csikket dobálnak el. Bár az utcai környezetre sem igazán fordítanak nagy gondot, ahogy észrevettem, mindent csak eldobálnak, pedig 2 méterre tőlük ott egy kuka. Irtó hanyagok az emberek, ezért is van ilyen helyzetben ez az ország. Egyébként szeretek itt élni, de hosszabb távon mondjuk egy Kuala Lumpurt céloznék be. Ricknek már mondtam KL-t, sajnos a Malaysia Airlinestól most rúgtak ki minden külföldit, mert drágán dolgoztak. De visszatérve a tárgyra, Rick rám parancsolt, hogy itt ő a „főnök”, majd betuszkolt a fürdőbe, így hajat kellett mosnom. Pedig semmi kedvem, hajszárítójuk sincs, így az én göndör fürtjeim olyan elállóan száradnak meg,  hogy csak öröm nézni. A hajmosás , reggeli után( amikor megittam Alain utolsó cappucinoját, de ő is folyton az enyémet issza meg, szóval tulajdonképpen nem is számít már enyém-tiédnek) levonultam a lobbyba, hogy egy picit blogolgassak és netezzek. Rick meg is sértődött, mert nem az ő wifis usb stickjét használom, na meg ilyenkor mindig egyedül hagyom. Ő egyébként is tanul, szóval jobb is, ha én nem fent zajolok, meg szeretek a levegőn ülni. Közben letelepedett mellém PJ is, aki az előző estéről mesélt. Ő már elvileg nem is jött velünk a Dragonflyba, mert a barátnője berágott, amiért Sjoeltj felrakott a facebook oldalára egy képet, amin éppen egy lánnyal táncol. Na, az ő barátnője aztán a világ legféltékenyebb embere: szegény PJ egy lányhoz se ér, egész este engem szórakoztatott, vagy ivott, egyszer táncolt egy lánnyal, utána meg napokig szívhatja a fogát. De a barátnőjét se értem, van egy három éves kisfiuk, ráadásul már évek óta együtt vannak, PJ most is azon fáradozik, hogy velük lehessen, aztán a csaj ilyen butaságokon akad ki. De ez ő életük, én biztos fenéken billenteném magam, ha ilyen féltékeny lennék. Na, velem is vannak ilyen gondok, nem mondom, hogy ártatlan vagyok, de ki ne érezné ugyanezt, amikor a pasik egy stewardesekkel teli hotelben laknak? ;)
Amint végeztem a blogolással, felmentem a szerelmemhez. Szorgalmasan tanult, most vett meg egy szuper app-ot, amivel a Boeing 737-es irányítási dolgait tudja gyakorolni. Nekem is elkezdte magyarázni, hogy melyik gomb mire való, még Hollandiában játszottunk egy picit egy repülős szimulációs játékkal. (Anyának pont akkor írtam: „Most szálltunk le, repültünk egy picit a játékkal. „ Anya meg is ijedt, hogy mivan, hova repültünk, mit csináltunk? Rick mellett már megszokták, hogy a legőrültebb dolgokban is benne vagyok. Motorra sohasem ültem volna..  Aztán a nyáron megláttam Rick Kawasakiját, elállt a lélegzetem, magamra erőltettem Rick xs-es motoros ruháit és irány száguldozni. Egyébként anya azért is hihette azt, hogy tényleg repülünk, mert Rick el akart vinni repülni, bérelni egy kisebb gépet, hogy vele is repüljek már, ha egyszer pilóta;)) A tanulás közben facebook cseten beszéltük meg, hogy merre menjünk kajálni. Egyébként 2 méterre voltunk egymástól, látszik, hogy mennyire lusták vagyunk. Amint eldöntöttük, hogy oké, Summerecon Mal, azaz a legközelebbi pláza, ahol nyitott helyek is vannak és akkor pizzázunk egyet a levegőn,rá kellett jönnünk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Egyetlen taxi sem volt a hotel előtt, ahol általában tízesével várnak a kocsik a szálloda vendégeire. A forgalmas Jalang tol Jakarta út felé mentünk, ahol szerencsére elég hamar, 15 perc után leintettünk egy taxit. Azonban fél óráig ültünk a kocsiban, mert meg kellett fordulnunk, ráadásul annyian voltak a plázában, hogy még a parkolóban is 10 percig keringtünk a taxival. A plázában megint 20 perces séta, mire megtaláltuk a PizzaHut-ot.. Ekkor még nem ért véget az este, egy óriási sor állt az étterem előtt. A recepciós csaj odajött hozzánk, hogy biztos, hogy megvárjuk-e, mert még nyolcan várakoznak előttünk. Oké, megyünk máshova.. Igaz, hogy csak a pizza miatt mentünk abba a plázába, sebaj, majd máskor. Végül Rick egy amerikai éttermet ajánlott, amit már hónapokkal ezelőtt tesztelt. Végülis nem tudom, hogy milyen alapon volt amerikai, elfogadtam. Pestos, csirkés spagettit ettem, amit egy óriási tányéron szolgáltak fel. A felénél feladtam, annyira nagy adag volt. Bár Rick se bírta megenni az ő spaghettijét, gondolhatjátok, hogy mekkora adag volt. Plusz: engem valamiért mindig akkor szolgálnak ki, amikor már mindenki végzett. Ricknek most is 20 perccel hamarabb kihozták az ő kajáját, nekem még a görögdinnyés jus-omat is csak akkor hozták ki, amikor Rick már régen evett.. Miután végeztünk a Tamaniban, átmentünk a Farmer’s Marketba, ami egy óriási bolt, tele friss gyümölcsökkel, viszonylag jó áron. Kígyógyümölcsöt vettünk, sárkánygyümit, Rékának sok almát és sajtot illetve rengeteg otthoni dolgot. A kijáratnál észrevettem a Bubble Drinket, amiért már napok óta áhítozok. Gyorsan kikértem egy rágógumi ízűt, aztán irány hazafelé. Megint nem csalódtam a jellykben, bár nekem még mindig szokatlan, hogy itt ennyire elterjedt. A hazafelé vezető út 5 perc volt, szerencsére este már nem volt forgalom. Egyébként még egy filmre is be akartunk ülni, de picit fájt a hasam, Rick sem akart azzal szenvedni, hogy rosszul leszek. Este kipakoltuk a gyümölcsöket és Indiana Jonest néztünk. Csalódott voltam, hogy csak 5 része van, mert imádom. Új filmek után kell néznem, úgy néz ki. Egyébként hajnali 4kor kerültünk ágyba, addigra Alain már rég az igazak álmát aludta VOLNA, ha a kedves barátom nem csikizett volna halálra. Hajnalban elkapta a lábamat és nem engedett el, a végén pedig már hangom se volt, csak dübörögtem :D Jól érzem magam vele, nincs mit tenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése