Az utazás előtti napon már csak a repjeggyel, a papírokkal és
a tervezéssel voltam elfoglalva. Már délután az ebédlőasztalra pakoltam a
papírjaimat, könyvet, iratokat, parfümöt és az útra vettem pár sós kekszet. A
lenti kisboltban most fedeztem fel, hogy viccesen olcsó az Oreo keksz. Pár
hónapja Szlovákiában vettünk egyet, ami ott 2 euróba került, de talán picivel
többe is. De tudom, hogy csak azért vettük meg, mert a drága kishúgom meg
akarta kóstolni, egyébként biztosan nem költenénk ennyit egy kis kekszre. Itt
viszont körülbelül 150 forintba kerül, ami azért elég alacsony ár ahhoz képest,
ami Szlovákiában volt. Persze tudom, hogy eltérőek az árak, akár a Mekis kaját
vagy a taxit nézem. A délután folyamán megjelent Bernard is az apartmanban,
most nem a sunshine-os poénjával nyitott, de mindig meglep valami hülyeséggel.
Általában ha nem zombi-formátumban lát engem, akkor Heeey Buddy-val köszönt,
majd hátba vág és levágódik a kanapéra, ahol hollandul folytatja. Vele együtt
élni egyébként csupa móka és kacagás. Attól eltekintve, hogy 32 éves, egy
óriási gyerek. Néha megszólja a koromat, a születésnapomon elkezdett
nosztalgiázni, ami nagyon vicces volt, tekintve, hogy 11 évvel idősebb. PFuu,
ahogy ezt most leírtam, tényleg öregnek érezheti magát mellettem. Egyébként
aranyosak a holland pilóták, amikor az apartmanban írom a blogot, mindig mögém
osonnak és próbálják megfejteni az írásomat. Aztán látnak pár ismerős nevet,
indonéz dolgot és mindjárt okosnak hiszik magukat. De a legtöbben csak
meglepődnek a sok-sok hosszú magánhangzón, majd feladják és folytatják tovább a
számomra furcsa és végtelenül borzalmas holland traccsolásukat. Rick azt kérte
tőlem, hogy hollandul tanuljak meg legelőször, na ez az, amit nem fogok tudni
teljesíteni. A német nyelv számomra végtelenül unalmas és kacifántos. Általános
iskolában 2 évig tanultam németül, körülbelül semmire sem emlékszek, mert nem
kötött le. Mivel a holland pedig az angolra, de leginkább a németre épül,
esélye sincs, hogy én perfektül beszéljek akármikor is hollandul. Az indonéz
nyelv viszont végtelenül egyszerű , a szavakat egymás mögé pakolni nem nagy
kunszt.
A nap hátralevő részében a barátom kinyomtatott minden
szükséges papírt, felkészített az útra, vett nekem pár kaját,illetve este még
rendeltünk KFC-s dolgokat. Egyre gyorsabbak egyébként a fastfood
éttermek,hiszen a legelején egy óráig is eltartott, mire megérkeztek. Viszont 1
hónap után rájöttem, hogy otthon miért nem eszek sohasem fast foodokat: mert
egyszerűen borzalmas, és már hányingerem van a hasábburgonyától és a
sajtburgertől. Minden nap étteremben eszünk, de ha még sincs kedvünk
taxizgatni, akkor jöhet a laptop, pesan és 30 percen belül itt is van a kaja.
Bár ha végre már lesz egy rendes konyhánk, akkor ezeket a kajákat távolról is
kerülni fogjuk, addig meg marad a pláza, az éttermek és az otthoni rendelés.
Máskor egyébként nem tesszük be a lábunkat Mekibe vagy KFC-be, de ha már lusták
vagyunk, akkor ráfanyarodunk. Este még megnéztük az Artificial Intelligence-t,
majd fél 1-kor irány az ágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése