A hét első napjára mindent terveztem, de nem azt, ami végül
lett. Reggelre ígérkeztek a légkondis hapsik, akik már vasárnap nálunk
jártak,sőt szombaton is, de Alain szobájában valamiért nem működött rendesen.
Melina pont ezért már reggel 10-től nálunk üldögélt, vasárnap a taxiban
megbeszéltük, hogyha a légkondival végeztek, akkor lemegyünk a kondiba egy kicsit.
Már 11 óra elmúlt, Rick is felkelt, öltözködött. A Szingapúrból hazahozott
papírjaival szaladtak be a Lion Airhez Jakartába, tehát megint el kellett
búcsúznom a fess és dögös pilótámtól.
Időközben megreggeliztem, összepakoltam, takarítottam… Még a
wc-papír gurigákat se képesek kidobni, a konyhában meg inkább felhalmozzák a
tányérokat, meg újrahasznosítanak.. Na, ezt a felfogást egyszerűen képtelen
vagyok megérteni. Az, hogy a bevásárlást is milyen keserű szájízzel csinálják
végig… Egyik nap megkértem Ricket, hogy vegyen kenyeret meg vitaminos vizet,
éppen a zuhanyból ordibáltam ki. Úgy gondoltam, hogy mire végzek a hajmosással,
majd addigra ő is hazaérkezik. Á-Á. A kedvesem arra várt, hogy majd én
lezuhanyozok és majd én intézem..Na, de eltértem a tárgytól.
Már 4 óra volt, időközben bevásároltam, lementem úszni a
medencébe, napoztam, írtam. Közben megjöttek a fiúk is, akik megint
csodálkoztak, hogy nem jöttek a szerelők. Az én napom ettől függetlenül jól
eltelt, köszönöm, de megint nem jutottunk le a fitnessbe, és szegény Melina is
feleslegesen ült a szobában egész nap. A fiúk gyorsan lezuhanyoztak,
fetrengtünk még egy kicsit, majd fél 7 után végre elhatároztuk, hogy elindulunk
kajálni. Gyorsan leintettünk egy taxit és irány a Karawaci. Szerencsére jókor mentünk,
páran lézengtek csak az egész plázában. Alainnek szüksége volt pár dologra, de
Rick is el akart menni egy gyógyszertárba. Először a Deberhams-et céloztuk meg,
végre vettünk egy rendes szempillaspirált. Maybellines és Magyarországon még
nem is láttam, elég jókat olvastam viszont róla. Ezután patika, vas tablettát
kerestünk ennek a vashiányos hollandnak. Persze olyan makacs volt, ő nem vesz
ilyen drága gyógyszert… ( 8 euró volt, cserébe nem lesz baja azzal, amiért
egész nap egy kórházban ültünk) Éttermekre és luxusra simán költ, az egészsége
nem fontos. Szóval fogtam a kártyámat és megvettem én. Már észrevettem, hogy
ezek neki nem fontosak. Én meg szeretném egészségesnek tudni a kis drágámat :)
A gyógyszertár, piperecuccok után megcéloztuk az éttermet.
Már kétszer is jártunk ott, Pizza Marzano a neve. A kínai újév miatt sajnos
tele volt üvöltöző kínaiakkal. Ne értsetek félre, nincs bajom egyik nemzettel
se, de néha iszonyatosan nem tudnak viselkedni. Mintha csak ők lennének az
étteremben. Melina és Alain velünk szemben ültek, az ő szavaikat sem értettem.
Közel 40 perc után azonban végeztek, így kisebb lett a hangzavar.
Én már nagyon éhes voltam, 8 óra után kezdtünk csak hozzá a
kajáláshoz. Gombás-csirkés-fokhagymás pastát ettünk, a szokásos eper-menta ice
teámmal. Rick most Heineken-t ivott, hiányoznak neki is a hazai ízek. ( Erről
jut eszembe: egyik nap úgy megkívántam a kolbászt, tojásrántottát, hagymát és a
friss kenyeret… elkezdtem magyar éttermek után kutatni Jakartában..de nem
igazán találtam semmit) A tészta egyébként tökéletes volt, bár egy nagyobb
pizza árával vetekedett, mégis ez lett a kedvenc éttermem. Ja és plusz pont: ez
volt a „féléves kapcsolatunk” vacsija. Ugyanis szerdán olyan betegek voltunk,
hogy a laptopig jutottunk csak el, hogy KFC csirkét rendeljünk. Pedig kinéztünk
egy éttermet, no meg zuhogott is az eső. Az étterem után teli hassal még Melina
és én megittunk 1-1 „buborék” italt. Először én is félve kezdtem hozzá, de irtó
különleges és finom. Tulajdonképpen a gyümölcs, kávés vagy egyéb ízesítésű
shakebe raknak buborékokat, azaz jelly gömböket. Ez most elsőre furán hangzik
és az a jelly íze is fura, de pár perc után nagyon jó. A bubi ital után irány a
taxihoz. Szerencsénk volt, rengeteg taxi várakozott és csak mi voltunk ott. 10
perc taxi és már itthon is voltunk.
Este még megkóstoltuk a sárkány gyümölcsöt, Rick a laptopját
szinkronizálta, én pedig az ipaden néztem a 9gaget. Megint későn feküdtünk le,
3 óra volt, mire álomra hajtottuk a fejünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése