Ebben a posztban egy gyors összefoglalást kaptok, igazából nem
volt egy túl izgalmas nap, és inkább a Szingapúri kirándulásról írnék, nem
akarok gasztro-blog lenni. *Nyelvnyújtogatás*
Csütörtökön a szombati napra terveztünk dolgokat, térképek,
letöltöttem egy Szingapúr-alkalmazást és utánanéztünk pár dolognak. Bár még
elég felületesen, hiszen körül-belülre tudtam, hogy mennyi időm lesz kint. Inkább
a tömegközlekedést és a látványosságokra koncentráltunk, térképeket
bogarásztunk és Rick nyugtatott egész nap, amikor bőgve mentem a hálóba, hogy
én márpedig nem akarok egyedül repülni és várost nézni. Ez egyrészt hiszti volt
a részemről, beismerem, de még itt sem szeretek egyedül lenni, mert naaa,
mégiscsak pár hete vagyok itt és alig tudok indonézül. Ráadásul egy tök idegen
országban, megint reptér és METRÓZNI és ajjjjjaj. Ha most őszintének kell
lennem, beismerem: rendesen beszartam a vízum-hosszabbítástól és Szingapúrtól.
Pedig utólag visszagondolva: egyedül repültem át a világot, hogy eljussak a
barátomhoz, egy 1 napos kiruccanás pedig nem nagy kunszt. A bőgés-„ÉN NEM
MEGYEK EGYEDÜL, VELED AKAROK REPÜLNI” hisztim után taxiba vágtuk magunkat és
irány a legközelebbi pláza. Fura, hogy ennyire olcsó a taxi itt: ez persze csak
egy külföldinek éri meg, a helyiek nem nagyon használják. Az Alam Sutera Mal-ba
mentünk, ami 7000 rúpiába került, ami picivel több mint 150 forint. Ígyis több,
mint 10 percig utaztunk, ezért furcsa nekem ez az ár. Rick egyébként mindig
bőséges borravalót ad, egy eurónyi taxi már simán megéri a sofőröknek. Bár
olyannal is találkoztunk, aki nem akart minket elvinni a Summereconba, mert
picivel több lenne, mint 12000 rúpia. A plázába érkezve majd megfagytam. Eddig
is tudatában voltam azzal, hogy túlzásba viszik a légkondit, de az mindent
felülmúlt. Mintha egy fagyasztóban töltöttem volna azt a 3 órát, amit ott
töltöttünk. A plázában megint mindenki megbámult minket, bár ez kezd egyre
szokványossá válni. Már nem telik el úgy egy nap, hogy ne akarnának fotózkodni
velünk, vagy csak beszélgetni angolul. Először egy gyors forró csokit ejtettünk
meg a J.conál, aztán bejártuk a 3 emeletes plázát. Ázsiai mérce szerint ez még
egy S pláza, azaz small, ázsiában ugyanis minél nagyobb, annál jobb. Nem értik
meg, hogy ez nem feltétlenül jó, ráadásul minden sarkon talál az ember egy
újabb plázát. Ráadásul a legtöbb ember napi szinten én meg 1 euróból, éppen
ezért se hasznos a semmi közepére, a nyomornegyed mellé létesíteni egy ekkora
épületet. Amikor mi ott jártunk, akkor is csak pár ember lézengett a plázában.
Mi is csak az éttermi részre igyekeztünk, a rizses-kínai-japán-indonéz kaják
mellett egy steak étteremre is rátaláltunk. Először a teraszra indultam, de
amint kiértem, megcsapott a pára, a 32 fok. Azzal a mozdulattal mentem vissza
inkább a fagyasztóba. A Steak 21 mosolygós pincérnői nagyon segítőkészek
voltak, majd írok róluk egy jó ajánlást Foursquaren. Általában segítőkészek
egyébként az emberek, de néhány helyen nem is foglalkoznak a vásárlóval. Itt
viszont még a ketchupot is segített kiönteni a tálamra, sőt időközben többször
is odajöttek, papírzsepit raktak az asztalra, illetve az egyéb szószokat,
fűszereket. A pláza után fogtunk egy taxit és irány a hotel. Kezdem megszokni a
helyi taxisok vezetési morálját, bár még mindig úgy vélem: itt fogok meghalni,
egy közlekedési balesetben. Rémesek, ahogy vezetnek. Naa, ebből a szempontból
jobb Magyarország: a taxisok nem vezetnek ilyen őrülten.
Az este folyamán kaptam egyébként egy elég rosszindulatú kommentet
az egyik posztom alá, amit töröltem és próbáltam nem foglalkozni vele. De
megint csak elmondanám: nem fogok ezekből az élményekből könyvet írni, senkinek
sem kötelessége olvasni. Azért írom le ezeket a dolgokat, az éttermeket, a
taxisokat, a sok-sok nyávogásomat, hogy a szüleim-családom-barátaim tudják,
hogy élek, lássák, hogy jól vagyok és ne aggódjanak. Aki esetleg úgy lel rá a
blogomra, hogy keres valamilyen információt Indonéziáról, az pedig remélem,
hogy hasznos dolgokat talál. Bár nem pont turisztikai célból, de azért nem csak
hülyeségeket hablatyolok itt össze-vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése