Tizenhét- Japán étterem Indonéziában

Kedd, kedd, kedd. Mit is írhatnék? Azt hiszem, hogy most kihagyom a szokásos dolgokat, hogy felkeltünk, reggeliztünk, én jófeleség módjára elmosogattam és összepakoltam etc. blablabla. A keddi napot megint az apartmanban töltöttük, pakolásztam a bőröndből , hiszen még rengeteg dolgot nem tudtam elpakolni, annyi ruhával jöttem, hogy Rick azt hitte, hogy végleg ideköltözök. Egyébként annyira nem sok, a kedvenc fekete miniszoknyámat például otthon hagytamL

A pakolászás-pihenés után a Mal Serpong felé vettük az irányt, legalábbis a taxink. Megint egy eurós taxizás, ami egyébként nem pontosan ennyi, mert 5000 indonéz rúpiáról indul a taxis, ami 150 forint, és kicsivel több az egész út, mint 12000 rúpia, azaz 1 euró. A pláza éttermei mellett haladunk el, farmer minit viselek egy szürke bő pamut felsővel. A nyakláncom megint nagyon különleges, a feltűzött hajam pedig arról árulkodik, hogy irtó nagy hőség van. Egy japán étterem felé vesszük az irányt, ahol az ablak mellett foglalunk helyet. Az étterem egyébként gyönyörű, de a székünkhöz alig tudtam bemászni: egy lyuk volt a lábamnak, az asztal és az ülés egyben volt, ezért kicsit megszenvedtem azzal a hellyel. Rick rendelte ki az ételeket, nem is tudtam, hogy mire számítsak, azt kérte, hogy válasszak magunknak inni, a többit majd ő intézi. Végül Hakuna Matatat választottam, ami ananász, görögdinnye és számos trópusi gyümölcs keveréke volt. Körülbelül 5 percbe se telt, már hozták ki a tálakat, a sütőtálat, a lábasokat, a zöldségeket. Először egy levessel kezdtünk, amiben tészta, zöldség és tofu volt. Egy apró pohárszerű tálban kaptuk meg a levest, az egész nem került egy euróba. Félve kezdtem neki, a tofut még életemben nem kóstoltam. Szerencsére azonban kiváló volt, a levesnek olyan íze volt, mint az otthoni húslevesnek. Azt hiszem, hogy ilyet fogok enni, ha hiányozni fog a nagymamám húslevese. Vagy az anyáéJ A leves után egy igazi japán különlegességet ettünk: shabu shabut. Miért is különleges? A shabu shabutől megint féltem: egy vízzel teli lábasban magunknak kell megpárolni a zöldségeket( gomba, spenót, tofu, káposzta,répa,hagyma és még sorolhatnám),és a marhahúst, majd miután kivettük a pára alól, egy szójaszósszal teli tálban áztatjuk( ezt is lehet ízesíteni: csilivel, hagymával, fokhagymával) majd egy apró, rizzsel teli tálba tesszük a szójaszószban áztatott ételeket és lehet is fogyasztani. A shabu shabu amilyen furán nézett ki, olyan finom volt. A szójaszószomat teleraktam csilivel és fokhagymával, így tökéletesen átvették a zöldségek is ezt az íz harmóniát. Miután közel egy óráig ettük a japán kajánkat, szintén egy különlegességgel fejeztük be: rizspudingot kaptunk. Igazából ezt nem rendeltük, Rick szerint ez is benne volt az árban. Ez az étterem egyébként picivel drágább, mint az utcai kifőzdésünknél , de egy egri étteremhez még mindig nem ér el az ára. Miután végeztünk a vacsorával, elsétáltunk a plázába. Az étterem egyébként kint foglalt helyet, ezért írom, hogy elsétáltunk. A telefonomra szerettem volna tokot nézni, viszont olyan telefonom van, ami Magyarországon is csak pár embernek: a Samsung Nexusomra Magyarországon nem is lehet kapni, az Ebay vagy Ázsia jöhet szóba. Betévedtünk egy telefon kiegészítőket forgalmazó boltba, ahol 3 színben is találtunk. A boltban egyébként az eladók nagyon viccesek voltak, 2 indonéz lány, akik úgy viselkedtek, mintha nem láttak volna még fehér embert. Vicces ebből a szempontból az ország: a fehér ember tisztelete nekem szembetűnő. 2perc séta alatt tízen köszöntek ránk, öltönyös indonéz férfiak bókoltak nekem, a lányok pedig azonnal elpirultak a barátomtól. Mivel a boltban nem találtam megfelelő tokot, sétáltunk még pár kört, aztán elindultunk a szokásos Salsa City food felé, ahol az „olcsó” sört szoktuk venni. Rick 2 Bintangot kért ki, és 4 darab extra csípős satayt. A satay helyi indonéz specialitás: pálcára tűzött disznóhús, amit barbecueban sütnek meg, extracsípős és édes ízben lehet kapni. Bár nem voltunk éhesek, a sör mellé mégis jól esett elfalatozni, na meg persze végre megkóstoltam ezt is. Majdnem éjfélig voltunk a Salsában, utána visszamentünk a pláza melletti kocsmába. Pár angol pilóta ült a Barrels előtt, hozzájuk csatlakoztunk. A Barrelsben sokkal drágább a Bintang, a pilóták viszont jobban szeretik ezt a helyet. Pár perccel később megint 2 sör érkezett, illetve sósmogyorót is kaptunk az asztalunkra. Órákig ültünk így, közben megérkezett Pieter-Jan is, azaz a továbbiakban PJ és végre találkoztam Niával is, akit Rick egy véletlen kapcsán ismert meg. Nagyon szimpatikusak voltak, órákig tudtam velük beszélgetni. Időközben megérkezett pár indiai pilóta is, akik azonnal csatlakoztak hozzánk és megismertem őket is.

  Számos sörrel később végre kerestünk egy taxit magunknak és a szálloda felé vettük az irányt. Végre otthon, viszont megint későn kerültem ágyba.