Ez a bejegyzésem elég rövid lesz a megszokotthoz képest: éppen
hőemelkedésem van, egész nap az ágyban fekszek és borzalmasan érzem magam. A
napokban eléggé lebetegedtem, most a szigetek is kétségesek. Betegen nehéz
búvárkodni és búvárvizsgát tenni. Naa de, beszámoló.
A hétfőről már beszámoltam, a keddi napom rémes volt. Reggel
bedugult orral keltem fel, órákig nem kaptam levegőt, még az orrspraym se
segített. Reggel azonnal mézes tea, herbáliás-mentolos dolgok.. Azonban semmi
se segített. Rick is hasfájással küzdött, neki az én bajom eltörpült, bár
rendületlenül gyártotta nekem a teákat. Az egész napunk azzal ment el, hogy
egymást ápoltuk, kekszért szaladgáltam a boltba, persze miért is hallgatna rám,
itta a gyümölcsleveket. Voltam egy picit a napon is, inkább csak a levegőre
vágytam, a medence mellé telepedtem és pihentem. Közben a hypermarketbe is el
kellett volna mennünk, a kenyéren, vajon és dzsemen kívül semmi sincs itthon, a
mekis kaját gyűlölöm már, a tésztáktól pedig feláll a hátamon a szőr. Végül
sajtos-vajas kenyeret ettem, mert már nem bírok főtt kajára nézni. A keddi
estémet rászántam arra, hogy írogattam a tanáraimnak is. A szálloda teraszán
ültem egész sokáig, jó volt a levegőn lenni. A légkondi miatt fáztam meg
ugyanis. Rick nem bír 24 fok fölött elaludni, én pedig nyáron imádom a meleget,
na meg persze a megfázás se hiányzik. Ahogy üldögéltem a teraszon, éreztem,
hogy nagyon hideg kezd lenni. Bár 25 fok körül volt, ez itt hidegnek számít.
Eddig kiröhögtem a fiúkat, mert 25 fokban pulcsit vettek fel, hosszú nadrág,
zárt cipő… Ahogy a hetek alatt hozzászoktam az időjáráshoz, be kell, hogy
valljam: én is ugyanígy kezdtem el öltözködni a „hidegebb” időjárásban. Amikor
pedig a teraszon ültem, rá kellett jönnöm, hogy nem csak az alacsony
hőmérséklet, de a tűzforró homlokom miatt is érezhetem azt a hideget, ami miatt
kivert a víz is. Végül 2 órás netezés, ügyintézés után felmentem az apartmanba,
ahol már Rick nagyon várt. Ő is elég forró volt, szerencsére nem volt olyan
nagy baja. Legalábbis ha valaki órákon keresztül tud ülni azon a kényelmetlen
kanapén, akkor csak nem lehet olyan beteg. Na, az én szerelmemnek mindig
sikerül eljátszania a hattyú halálát.. olyan műsort levágott, színésznek
kellene lennie, nem pilótának. Szóval lázasan őt ápoltam, tea, keksz,
gyógyszerek, ügyügi-gügyüli. Hihetetlen, hogy egy óriási bébivel élek együtt.
Egyébként nem panaszkodom: a világ legjobb embere. Nem csak, hogy óriási szíve
van, másokra is gondol, irtó dögös és ráadásul mindent megtesz értem. Miután
végeztünk a szenvedéssel, ágyba bújtunk és gyorsan elszundítottunk.
Szerdán Rick és Bernard iroda-túrára indult kettesben. Engem
kihagytak szerencsére ebből, nem lett volna energiám bejárni a
lakásközvetítőket. Ugyanis ez a két holland éppen házakat keres, ahová heteken
belül elköltözhetünk. Most biztos megfogalmazódott bennetek a kérdés: miért nem
csak Rick és én nézünk házakat? Nos a válasz nagyon egyszerű: bár én most itt
leszek áprilisig, utána haza kell mennem a vizsgákra. A továbbiakat nem tudom,
szívesen tölteném a nyarat itt, megkockáztatom, hogy a következő félévet is, Rick
nagyon szeretne maga mellett tudni. Ezt persze megértem, a világ legboldogabb
embere vagyok, ha vele lehetek, de nekem is vannak kötelezettségeim. Majd
kiderül idővel, teljesen biztos vagyok magunkban.
1 óra után megérkezett Bernard az apartmanba, együtt indultak
el a fiúk. Én lementem vásárolni, majd a medencében úsztam órákon át. Bár
sajnos észrevettem, hogy azon a részen, ahol én napozok, 3 óra után semmi
napsütés sincs, így délután 3ig mindig el kéne intéznem a napozást és az
úszást. Persze ez a mi időbeosztásunk mellett nehezen megy, na sebaj. A délután
hátralevő részében pakolásztam a szobánkban, tésztás- levest csináltam, teát
főztem és blogoltam. 6 óra körül Rick is befutott, aki közölte, hogy jaj
bocsánat, tudja, h megígérte, de voltak pár háznál is, nem csak az irodában, de
holnap elmehetek akkor megnézni 2 házat is. Nem voltam mérges, de rossz volt
egyedül ülni egész nap, miközben ők szuper kis kégliket nézegettek közösen.
Erről jut eszembe: a közelgő Valentin nap miatt már 1 héttel ezelőtt elkezdtem
pedzegetni a szerelmemnél, hogy én szeretnék majd egy macskát a házba, úgyis
elég nagy lesz a ház és a kert is, meg nem érezném magam olyan egyedül, amikor
ő repül. A drágám egy nagy plüssmacskával állított haza, azt mondta, hogy ő
vett nekem macskát. Én nem mondtam, hogy élőt akarok… :D Milyen ügyes, a
legtöbb férfi tanulhatna tőle. Nagyon boldog voltam az újdonsült plüssömmel,
ami a fél ágyat beteríti, Rick figyelmessége mindig levesz a lábamról. Miután
kiörültem magam, kezdtünk éhesek lenni. Már este 7 óra volt, így csak a
kifőzdésig jutottunk el. Most visszagondolva bár fogtunk volna egy taxit és
ettünk volna egy rendes helyen. Éjszaka éreztem meg a hatásait. Ami még
csütörtök délután is tart..
Eddig egyébként mindenkinek ajánlottam a kifőzdés srácot,
most se vele volt baj. Tényleg a maximális tisztasági előírásokat betartja, már
ha van ilyen Indonéziában, gyorsan és olcsón készíti el az ételeket. Vagy az én
szervezetem nem szokott még hozzá, vagy csak egyszerűen nem kellene
tesztelgetnem az ottani kajákat. Bihun rebus-t ettem, ami ugyanolyan volt, mint
a bihun goreng( azaz a sült tészta, nem tudom most ezt jobban magyarul
kifejezni) annyiban különbözött, hogy ez párolva volt és picit levesesebb volt
az alapja. Egyébként rendkívül finom volt, de nekem a goreng dolgok még mindig
testhezállóbbak. A kajálás után irány a bolt, colát és csokit vettünk, az előző
napi filmet akartuk befejezni. Indiana Jones-okat nézünk mostanában, viszont
előtte leszaladtam a lobbyba élesíteni a posztomat. A lift visszafelé kifogott
rajtam, vagy 10-en rohamoztuk meg a piciny liftet, majd szinte minden emeleten
kiszállt valaki. Én, aki a 29.-re igyekeztem, már nagyon türelmetlen voltam.
Viszont Rick megértette, hogy miért késtem, bekapcsoltuk a filmet,majd 11 felé
Bernard is megjött. Bernardról annyit: sohasem kopog, de egyébként senki sem,
berontanak aztán: ja sziasztok. Bár őt nagyon bírom, meg mindig elnézést kér.
Azért jött ilyen későn, mert előtte biciklizett és Rickkel rendeltek füleseket,
amiket majd a munkájuk során fognak használni. Mivel nem egy pár ezer forintos
dologról volt szó, ezért többször is átrágták a véleményeket, én meg közben
lezuhanyoztam és készültem az ágyba…
Éjfélig nem is volt
gond, ami éjszaka várt rám….Azt a legutolsó ellenségemnek se kívánom.. Rick
elmondása szerint sikítoztam, majd magyarul káromkodtam és kimásztam az ágyból.
Na, szép estém volt, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése