A keddi nap sok szempontból volt fontos. Egyrészt a világ
legjobb barátnőjének a születésnapja volt, az egyetlen arab barátnőm 20.
születésnapját ünnepelte. :) Sajnos nem lehettem vele ezen a napon, pedig már
hosszú évek óta ünneplem vele ezt a napot. Viszont amint felkeltem, már írtam
is neki, nem éjfélkor, de nálam a hajnali 6os ébresztő nem működött volna, mert
a barátom kilökött volna az erkélyről, ha én hajnalban a telefonommal
játszadozok. Nem csak Rena születésnapja volt, de Bernard is ezen a napon ünnepelt.
33 éves lett!!! Ami nála egy 25-öt jelent, mert egy szórakozott hapsi, az
összes fiú közül a legszórakozottabb és borzalmasan gyerekes. Amikor hajnalban
még tűzijátékoznak, akkor eldurran az agyam, hogy 2 „gyerekkel” fogok talán
együtt élni. Viszont tényleg imádom a fiúkat, ettől eltekintve normálisak.
Kedden fél 6-kor találkoztunk a lobbyban a többiekkel. Én már
3 után elkezdtem készülődni, hajmosás, sminkelés, hajegyenesítés, ruhát
kiválasztani. Rick 20 perc alatt elkészült, na ezért utálok néha nő lenni. A
fiúkkal taxiba ültünk és irány a Living World nevű pláza. A többiekkel ott
találkoztunk, viszont irtó nagy hőség volt, a sok okos meg direkt kiült a
levegőre, hogy még jobban izzadjunk. Fél hétkor mindenki megérkezett és
átsétáltunk a Pisa Caféhoz, amit Rickkel egy hónappal ezelőtt már teszteltünk.
Alain javasolta Berrynek ezt a helyet, mert szerinte az egyik legjobb pizzát
lehet itt kapni. Ezt eléggé benézte, én már ettem jobb pizzát is, de Berry
hallgatott rá. Miután a 10 fős társaságunk helyet foglalt és mindenki elmondta,
hogy mit szeretne, várakoztunk. 40 perc után sikerült kihozni a juice-okat és
jó néhány embernek az előételt. Én is sokáig várakoztam a pizzámra, és amikor
végre kihozta a pincér és mondta a nevét, picit csodálkoztam, mert tojás is
volt rajta, de oké, ő mondta a nevét. Bár 3 szelet után tele voltam na meg nem
a legjobb pizza, üldögéltem tovább. Később kiderült, hogy valószínűleg
elcserélték a pizzákat, mert én gombásat kértem, de több feltéttel, az a pizza,
amit én ettem, az a Berryé volt, viszont a pincér az én pizzám nevét mondta,
amikor kihozta. A két pizza neve ráadásul nem is hasonlít egymásra. A
szenvedésünknek ekkor még nem lett vége, Sjoerd kék sajtos pizzát kért, amit
amikor kihoztak, állították, hogy kék sajtos, később derült ki, amikor Sjoerd
balhézott, hogy nincs kék sajtjuk, ezért nem érzi ez a nagy sajtszakértő az
ízét. Így az én megmaradt szeleteimet ette meg, majd dühösen távoztunk.
Bowlingozni indultunk ezután a WTC-be, ami megint csak egy pláza, kint a város szélén.
8 óra után érkeztünk meg, a pálya pedig 10ig volt elvileg nyitva, de merthogy rengeteget
fizettünk mindenért, fél 11ig játszhattunk. Berry , Sjoerd, Rick, Alain és én
voltunk egy pályán, Sjoerd mindenkinek adott egy másik nevet. Én Reggie Réka
lettem, mert mindenkinek a nevéhez hasonló dolgot írt. Nem tudom, hogy ez
hogyan jött ki neki, de ráhagytam. 60 gurítás után fáradtan rogytam le a
székre, és megittam 2 kólát is. Vagy Berry vagy Rick nyert, viszont én is
gurítottam X-eket, amiért büszke vagyok magamra. Berry pedig rengeteget
segített nekem, amiért nagyon hálás vagyok neki. Az este végén indultunk az
utcára, hogy keressünk egy taxit, majd lefékezett egy busz és kérdezte, hogy a
GWR-ba megyünk-e. WOOW, igen, 6an a helyi buszba pattantunk, és indulás. Azaz
indultunk volna, ekkor a hátunk mögül lövöldözés hallatszódott és rendőrök
jöttek ki egy megbilincselt emberrel. Én majdnem magam alá sz*rtam, annyira
megijedtem, a fiúk is halál sápadtak lettek az eseményektől, hiszen pár méterre
tőlünk lövöldöztek. A busz egyébként érdekes volt, egy kisebb teherautóra
hasonlít, amit átalakítottak és közel 50 forintért lehet használni. A buszozás
azonban nem a hotelnél ért véget, a Barrelsbe mentünk, ahol megittünk a
szülinapossal még egy sört, aztán irány haza. Miért mentünk haza éjfélkor? Rick
és Sjoerd még 8 órakor kapott egy smst, miszerint elkészül másnapra a papírjuk,
tehát holnap reggel korán indulás az irodába. Rick nagyon örült, mert ez már
azt is jelenti, hogy végre elkezdhet dolgozni, én viszont kicsit elkedvetlenedtem,
mert csak későbbre mondták a kezdést, de ígyis jobb, mintha otthon lennék.
Minden este vele feküdni és reggelente a mosolyára kelni, az megfizethetetlen.
Szerdán korán reggel indult az irodába PJ-nal és Sjoerd-dal a
szerelemem. Én egy óráig még neteztem, miután elment, de később visszafeküdtem.
11 órakor a telefonomra keltem, Rick küldött szívecskéket nekem, na meg fel
kellett kelnem időben, hogy tudjak venni kenyeret a boltban. 11kor, sápadt
arccal, gyűrött pulcsiban és kócos hajjal mentem le a boltba, ahol az eladók
csak mosolyogtak rám, hiszen mindig szépen vagyok felöltözve , meg kisminkelve,
bárhova is megyek, azon a reggelen viszont semmit nem tanúsítottam ezekből. A
reggeli vásárlás után visszamásztam a szobába, reggeliztem, filmet néztem,
úsztam, majd este vártam a hős lovagomat. Rick sajnos csak 7 óra után érkezett
meg, egész nap az irodában voltak vagy valami papírt intéztek máshol. Rögtön
rendeltünk kaját magunknak, csirke szárnyat és a boltba is leszaladtam, hogy
hozzak inni. Milyen jó barátnő vagyok, ejha! A Batman harmadik része közben
megérkezett a futár is, aki bár 1 órát késett, a kajánk még mindig meleg volt.
A film után Rick azonnal ágyba bújt, én viszont még hajnali 3ig neteztem a
nappaliban, mert nem bírtam aludni. Bár én se aludtam sokkal többet, mint ő,
mégsem tudtam 3 előtt elaludni.
Csütörtökön viszonylag jó időben keltünk fel, hajat mostam
majd a napon szárítottam meg a szőke fürtjeimet. Mivel ilyen szép idő volt,
elhatároztuk, hogy elmegyünk valamerre. Rick laptopja azonban meghalt,
legalábbis a videókártyája, így tehát el kellett mennünk a Karawaciba, hogy
szervízeljék. A laptop leadása után azt terveztük, hogy amíg javítják, addig mi
megkajálunk, bevásárolunk, majd felvesszük a laptopot és irány haza. Az indonéz
szervizes hapsi viszont közölte, hogy tidak-tidak, 3 nap múlva menjünk vissza
érte. Órákig mászkáltunk még a plázában, mert egy szalonba akartam beülni, hogy
rendbe tegyék a kacsóimat, végül a bevásárlás mellett döntöttünk. Pár dologért
szaladtunk be, viszont tudjuk ez hogy működik: meglátunk valamit és kell, aztán
még több ilyen lesz. Éppen a zöldségek előtt álltunk, gyümölcsöt kerestünk
egyébként, amikor Rick elkezdett gondolkozni, hogy csinálhatnánk levest.
„LEVEST, HOGY A JÓ CSUDÁBA, MÉG EGY FAKANALUNK SINCS”- gondoltam magamban.
Aztán elindultunk, hogy feltérképezzük a boltot. Vettünk fakanalat, leveses
merőkanalat és dutch oven-t, ami egy nagy piros lábas. Rengeteg zöldséget
pakoltunk a kosárba, tésztát, fűszereket, sőt még szivárvány mentos-t is kaptam,
amiért ilyen sokáig bírtam vele a vásárlást. A leveshez vettünk francia
bagettet, amit majd megpirítunk. A vásárlás után rohantunk haza, ahol viszont
az első probléma már megvolt. A kis sütőnk ugyanis folyton lecsapta a
biztosítékot, hiába kapcsoltunk le mindent, akkor sem működött. Fél órás
szenvedés után eszembe jutott, hogy a folyosón is vannak konnektorok, miért ne
próbálkoznánk azokkal. Végül sikerrel jártunk, mert azok egyáltalán nem
kapcsoltak le, hanem rendesen működtek. Gyorsan megpucoltunk mindent,
különválogattuk a hosszabb időt igénylő zöldségeket, majd víz, zöldségek,
fűszerek és 30 percen belül teríthettünk is. Mielőtt még teljesen kész volt a
leves, lementem a boltba Zero Bintangért is, felvágtam a francia bagettet,
megterítettem, gyertyát gyújtottam és kezdődhet a vacsora. Elmondom őszintén,
rengeteg kiváló étteremben jártunk már Rickkel, itt csak étteremben eszünk,
néha a kifőzdés sráctól, néha pedig rendelünk kaját, de ennél hangulatosabb
vacsorában még nem volt részem. A vacsora után elmosogattunk, majd együtt
néztük az eget az erkélyről és filmet néztünk. Én már hónapokkal ezelőtt láttam
a Flight című filmet, Rick viszont még nem, így emellett döntöttünk. Érdekes
volt egyébként, mert amikor egyedül néztem, mindent elhittem és nem csodálkoztam
azon, hogy „ehh, ez meg hogy a csudába”, vele viszont minden leesett.
Elmagyarázta, hogy a filmben szereplő repülő-180 fokban megfordulás lehetetlen,
mert a hajtóművek egyszerűen nem bírnák. Egy kisebb géppel ezt meg lehet
csinálni, de nem egy óriási utasszállítóval, na meg egyéb érdekességekre is
felhívta a figyelmet. Itt jegyezném meg, hogy mennyire buták a filmkészítők,
mert sok esetben nem kérnek meg pilótákat, akiknek van fogalmuk a dolgokról,
így butaságokat hitetnek el a filmnézőkkel. Pedig rengeteg pilóta jelentkezne,
hogy segítsen. Egyébként a film okés, de ez nem film ajánló bocsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése