Hetven- Csak úgy telnek itt a napok1.

Az elmúlt hetem egy picit gyorsan telt, rengeteg elintéznivalónk volt, Rick folyton az irodába rohangált, én meg próbáltam a házak között nézelődni. Sajnos még mindig nincs semmi, egyelőre 2-en keresnek házat Bernarddal, én pedig néha megnézem, hogy mit sikerült összehozniuk. Áltaában Bernardnak van valamilyen problémája a házakkal, Ricknek elég sok tetszett. Kezd egyre inkább affelé orientálódni, hogy csak kettőnknek vesz ki egy házat, mert túl bonyolult egy másik emberrel együtt keresgélnie.

A pókeres péntek után egyébként nem sok minden történt velünk a hétvégén. A szombati napot otthon töltöttük, képeket se nagyon lőttem, na meg nem is emlékszem rá, hogy valami eget rengető dolog történt volna. A hétvégénk az egészség jegyében kellett volna egyébként, hogy teljen, Rick orvosi vizsgálata miatt, a pénteki whisky és pálinka viszont betett:D Vasárnap a Karawaci felé vettük az irányt, már kora délután elindultunk, mert Ricknek kellett vásárolnunk pár dolgot. Leginkább pólókat, övet és ágynemű huzatot akartunk venni, viszont a sétálgatással telt el leginkább az időnk. Na, meg azzal, hogy egy normális magas sarkút vegyünk nekem. Ide ugyanis csak csillogó-ezüst-arany sarukat hoztam, mert utálok magasban caplatni, lassú is vagyok benne,na meg pár perc alatt kidőlök. Gyönyörű cipőim vannak egyébként, de a legtöbb inkább csak a szekrényem gyönyörűéke. De Ázsiában nekem cipőt venni, kész vicc. Itt maximum 39-esig vannak a cipők, ráadásul a 39-es méret leginkább az Európai 37-esre hajaz. Órákig mászkáltunk, még a Deberhamsbe is megnéztem mindent, hogy esetleg ott majd lesz valami. Végül egy óriási cipőboltot láttam meg, ahol mindenféle méret és fazon volt. A szememben felcsillant a remény, bementünk és azonnal 5 pár cipő hevert előttem, amikbe azonnal beleszerettem. Végül egy 12,5 centis, tűzpiros álomcipőre esett a választásom. De egy fekete lakkért még vissza fogok menni, a barátom nem engedett több cipőt, majd kicselezem. A cipő után boldogan mentünk a Shabutei nevű étterembe, ami az egyik kedvencem a Karawaciban. Imádom a japán kajákat, otthon leginkább csak szusit ennék, de Egerben sehol sincs sajnos. Rick mindenképpen valami zöldséges dolgot akart, a vizsgálat miatt fontos volt, hogy ne legyen magas a koleszterinszintje. Végül shabushabut evett, én pedig szusit rendeltem.(Később anyáéknak pont azt ecseteltem, hogy mennyire olcsó itt a szusi, mert otthon a felét eszem ennyi pénzért. Ráadásul isteni volt) A vacsora után irány a Hypermarket, ahol telepakoltam a bevásárlókocsit gyümölcsökkel, meg sajttal. Borzalmas itt a sajt, de mivel tejet egyáltalán nem iszunk, így a sajttal pótolom ezeket a vitaminokat. Na meg imádom a sajtot:D Vasárnap révén rengeteg ember volt a plázában, ráadásul az eső is elkezdett zuhogni, így a taxira 20 percig kellett várnunk. Itthon anya írt, hogy a nagyszüleimnél vannak, jó lenne ha tudnánk skypeolni. Azonnal lementem a lobbyba és 1órán át be sem állt a szám. Végül feljöttem, mert a barátomat fektetni kellett, bepakolni neki. Egyébként nagyon önálló, de szereti, ha mindent én rakok alá. Elég korán lefeküdtünk, mert másnap 5-kor kellett kelnie, viszont a napirendünk kissé el van csúszva, ezért csak valamikor 2-kor aludtunk el. Volt 3 órája aludni.

Miután elment, én sem igazán aludtam, így a napfelkeltét néztem, majd reggeliztem( én hajnalban, reggel 7kor, amilyen álmos fejem volt, huuuh) majd Prison Breaket néztem, és később visszadőltem az ágyba. Rick egyébként már 11kor végzett, de a véreredményére kellett várnia, na meg Alainnek volt egy kisebb problémája. Így csak 4 óra után értek haza, akkorra már Melina is befutott, és a Szökés főszereplőjét beszéltük ki. Néha egyébként csodálkozok, hogy mégis hogyan működik az ő kapcsolatuk, mert hogy Melina angoltudása 0, az is biztos. Talán Alain tanul jobban indonézül. Nem tudom, de én is nehézkesen értem meg, bár az is igaz, hogy borzalmas akcentusuk van az indonézeknek. Talán eddig 2 emberrel találkoztam, akinek jó volt a kiejtése és kellemesen elcsevegtünk. De a többségük egyáltalán nem beszéli az angolt. Persze ez inkább történelmi dolgokra vezethető vissza, Indonézia holland gyarmat volt, így sok a holland hasonlóság a nyelvvel, Szingapúrban például azért angol minden, mert szintén brit gyarmat volt. Ebből a szempontból Szingapúr közelebb van a szívemhez, de amíg szeretek itt élni, addig nincs probléma. A Prison Break közepén jártam éppen, amikor beállított a két pilóta, mint kiderült, azért ilyen későn, mert Alainnek van valami baj a májfunkciójával. Huhh, megszenvedtem ezzel a mondattal, lehet hogy az orvostanhallgató barátaim most nevetnének ezen. Egyébként azért volt problémája, mert olyan antibiotikumokat vett be, amikről halvány fogalma sem volt. Ja mert a nagyon okos barátnője hozta neki. Elsőre le kellett volna, hogy essen neki, hogy erős gyógyszerekről van szó, hiszen buborékos csomagolásban volt, ráadásul piros betűkkel volt ráírva az egyik összetevő neve. Fejfájásra vette be.. Amikor én megláttam a csomagolást, azonnal tudtam, hogy ez nem csak egy fejfájásos dologra való gyógyszer. Amint Rick utánanézett a piros betűs összetételnek, ami májfunkciós zavarokat okozhat, jól megveregettem Alain vállát. Ebből a szempontból nagyon buták, én nem vennék be egy gyógyszert, úgy, hogy nem tudom, hogy pontosan mire való. Ezért egy héttel később vissza kellett mennie, hogy újra ellenőrizzék. A hétfői estét otthon töltöttük ezután, kaját rendeltünk és zero Bintangot ittunk. Ez egy indonéz sör, ha még nem meséltem volna róla. Egyébként a kisboltban nem tartanak alkoholos dolgokat, így maradt a zero. Az íze leginkább az almalére hasonlít, buborékkal. Filmnézés és pihizés maradt estére, mivel Rick átment a vizsgálaton, mekis kajával ünnepeltünk. Vagy Kfc-sel. Na a lényeg az, hogy undorító kajákat ettünk, éppen azért, mert 3 napig előtte csak zöldségen éltünk miatta.