A 21.születésnpom reggelén rengeteg üzenetre ébredtem. A
telefonom csak úgy rezeghetett az éjszaka folyamán. Rickkel estére egy német
éttermet találtunk ki, mivel hogy majdnem minden nap étteremben eszünk, ezért
most ez nem volt nagy durranás. Már reggel elkezdtem készülődni az estére. Nem
terveztünk bulizást, mert nem volt kedvünk Jakartába menni, meg a barátaim
sincsenek itt, a holland pilóták meg mind inkább fetrengenek, minthogy
kimozduljanak. Az egész napom egyébként a szépítkezésre ment el. Hajmosás,
hajegyenesítés, ami ebben a párában tényleg órákig tart, körömlakk, ruha, cipő
etc. Bernard is átjött közben, megölelgetett és felköszöntött. Nagyon furcsa
volt, hogy mindegyikőjük
„Congratulations”-szel köszöntött, kezet fogott velem és megölelt.
Mármint mi mindig „boldog szülinapozunk”, nem gratulálok-ot mondunk. De ettől
függetlenül nagyon jól esett:) Kicsit később indultunk el otthonról, mint ahogy
terveztük, mert Bernard ipadje bekrepált, Rick pedig mindig szívesen javítja
meg. Nem csak, hogy repül, motorozik, dobol, főz, takarít, megszerel mindent,
de még a technikai kütyükhez is ért. Megfogtam az Isten lábát vele. Már
rengetegszer megjavította az én laptopomat is, a telefonomat is ő frissíti, meg
babrálja folyton. Bár azzal könnyebb dolga van, mert ugyanolyan telefonunk van.
(Amikor először találkozott Rick a szüleimmel, Anya csodálkozott, hogy Rick
miért babrálja az én telefonomat. Anya csak később vette észre, hogy egyforma a
telefonunk, még a színe is. Rick ebből már rengeteg poént is csinált, most
viszont nekem gumis tok van a telefonomon, ő pedig egy barna bőr, fedeles tokot
vett, így már nem tévesztjük össze)
Hét óra után fogtunk egy taxit, pár perces duzzogás, amiért
félreértettük egymást, majd irány a Summerecon. Rögtön a Mama’s-ba mentünk, ami
bár német étteremnek hirdeti magát, semmi extra nincs se az interiőrben, se az
étlapon. Végül paradicsomlevest( itt a leves fogalma leginkább a krémes dolgot
jeleníti meg, az igazi leveses dolgokat maximum otthon csinálhatjuk meg) és
rántott húst ettünk, salátával és krumplipürével. Annyira nem nagy szám lenne
otthon ezt enni, sőt otthon nem is hiányolom, de itt, a tészta és french fries
után felüdülés volt. Rick a legnagyobb korsó sört kérte ki, amire azt megittuk,
rendesen eltelt az idő. Az étterem után gondolkodtunk, hogy mi legyen. Végül
csak vásároltunk pár dolgot, keksz és kék pepsi, na meg alma nekem, aztán irány
haza. Jaa, azt nem is mondtam. Meséltem a durianról már. Egy olyan gyümölcs,
aminek a fogyasztása tiltott volt a kuala lumpuri hotelünk liftjében is.
Gondolhatjátok, hogy mennyire büdös. Én már azóta ki akartam próbálni, hogy
mindenki mondta, hogy borzalmas. Végül bubble drinkben választottam a
durianosat…. 3 perc után kidobtam a kukába, egész este rosszul voltam tőle.
Borsos, paprikás, de mégis édes íze volt. Legszívesebben elfelejteném az
egészet, olyan rossz. Szóval ha itt jártok, meg ne kóstoljátok!!
Itthon elkezdtünk filmet nézni, Blue Pepsit iszogattunk( csak
azért vettük, mert olyan trutyi színe van és vicces) majd valamikor, elég
későn, azaz 2-kor ágyba is bújtunk. Az ágyunk még mindig irtó kényelmes, nem
tudom, hogy a kanapét miért tervezték ennyire kényelmetlenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése