Péntek, március 8, azaz International Woman’s Day.
Virágcsokor nem várt rám, bár nem panaszkodok. Estére egy remek kis
„ajándékkal” lepett meg a barátom. Pénteken ismét házakhoz mentek, az egész
napjuk azzal ment el. Már nagyon örülnék, ha végre lenne valami, hiszen így
sokat vagyok egyedül, na meg ez se túl jó, hogy ennyi ház közül sem tudnak
választani. Ricknek viszont megemlítettem, hogy talán az utolsó félévet is itt
tudnám tölteni, és talán akár már együtt is nézhetnénk, csak kettőnknek házat.
Az ötletet már ő is megemlítette, de most egyáltalán nem tűnt izgatottnak, hogy
én hozom fel ezt. Egy picit be is rágtam, hogy előhozakodik az ötlettel, aztán
ha én hozom fel, akkor mintha nem is mondtam volna semmit, úgy tesz. A
csevejünk után elmentek Bernarddal, én pedig tanulgattam és takarítottam a barátom
után. 5 óra után megint jött az üzenete, hogy hol szeretnék kajálni, mert bár
van meglepetés ötlete, de én választhatok. A hotelünk mellett van egy
bungalós-majmos kiülős étterem, ami bár a szúnyogok miatt nem éppen a legjobb
választás, mégis oda szerettem volna menni. Ricknek írtam is, hogy brokkolis
kaját szeretnék, lécci-lécci menjünk a majmokhoz. 20 percen belül már itthon
volt és közölte, hogy ő is a majmokhoz akart vinni, mert tudja, hogy mennyire
imádok azokat, ráadásul kókuszlevet szerettünk volna inni. 7órakor az étterem
felé tartottunk, ahol csak 1-2 autó parkolt. Sajnos a kókusz elfogyott, így
sima narancsot ittunk, grillezett csirkét, brokkolit és marhát. A marha nem
kellett volna, de elnéztük és együtt rendeltük. Az Istanában a kiszolgálás
nagyon gyors, bár a narancs juice-ukon még finomítanék. Ja megint gasztro
bocsi, de imádom ezt a helyet, ha valaki erre járna( amit eléggé kétlek, mert
itt semmilyen turisztikai látványosság sincs, sőt egész Jáván nem értik, hogy
mit keres egy fehér bőrű itt)akkor talán ellátogat oda, a tanácsaim miatt. A
vacsora közben megbeszéltük a reggeli dolgot, elmagyarázta, hogy azért venne ki
valakivel egy házat, akár csak Bernarddal, mert akkor ha esetleg mégsem
maradna, akkor sem egyedül veszett el egy ház, hanem valaki tud benne maradni.
Megértettem a válaszát, persze azt is elmondta, hogy annak örülne a legjobban,
hogyha csak kettesben lennénk, de Bernard tényleg nem egy zavaró tényező. Vagy
az ipadjén lóg, vagy a kondiban izzad. Szóval tényleg olyan lesz, mintha csak
ketten lennénk. A vacsora után megsimogattam a kedvenc kismajmomat, aki megint
vidáman ugrándozott a ketrechez, majd kinyújtotta a kezét és várta, hogy mikor
simogatom meg. Imáááádom! Legközelebb viszek neki valamit, úgy sajnálom,
ráadásul egyedül van, és hiányolja a társaságot. Angolul magyaráztam neki, hogy
majd hozok egy nagy táskát és hazaviszem, olyan édes. A barátom csak felhúzott
szemöldökkel nézett, hogy „EHHH” mi bajom van. A majmozás után gyors
bevásárlás, a boltos lány mindig furán néz ránk, már az összes megkérdezte,
hogy házas vagyok-e. Hááh, csak ne fájjon a fogatok a barátomra! Egyébként csak
nevetek, ha a lányok így próbálkoznak, jót tesz a kis majmócámnak, ha látja,
hogy odáig vannak érte az itteni lányok. ;) A bevásárlás, fagyizás után Rick
átment Bernardhoz, hogy ott dumálják meg a házakat. Rengeteg lehetőség van, de
egyik sem tetszik igazán a fiúknak, ami pedig mégis, az még hármójuknak is
drága. Nehéz itt egy rendes házat találni, ha pedig több emberrel akar valaki,
akkor még jobban kiütköznek a dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése