A szombati napon még mindig a gyomorfájdalom volt az
ébresztőm. Rick szerint egész éjszaka mozgolódtam és magamban beszéltem a
fájdalomtól. Sajnos az egész napomra hatással volt ez, így szinte egész nap
csak az ágyban voltam. Ouupsz, el is felejtettem: egyik éjszaka, amikor
végeztünk a filmmel, indultam volna a teraszra, hogy ott szárítsam a
törülközőmet, nyitom az erkélyajtót, majd a nyakamba ugrik valami. (Hétfő este
volt, ha jól emlékszem)Ez a valami egy dagadt gyík volt, aki az erkélyünkön
lazsált, de megijedt az ajtónyitástól, azért döntött az ugrás mellett. Én
annyira megijedtem, nem a gyík miatt, de az, hogy hajnali 2-kor valami a
nyakamba ugrik, szerintem mindenki halálra rémülne. Rick még percekig
vigasztalt, a lábam is remegett, annyira megijedtem. Miután feleszméltem, hogy
a kis dög bejött a lakásba, gyorsan elbarikádoztunk mindent és próbáltuk
megkeresni. Még a bejárati ajtót is kinyitottuk, próbáltuk neki jelezni, hogy
merre menjen. Miután fél óráig kergettük a vízadagoló és a szobánk bejárata
között, úgy döntött a kis szemét, hogy a szobánkba megy. Az ajtó alatt kúszott
be, amit nem barikádoztunk el, mert irtó pici lyuk van csak azon. Nanáá, hogy a
legnagyobb szobába ment, ahol én is alszok. Itt feladtuk a keresgélést, mert
nem találtuk volna meg, bármit is csinálunk. Kissé rémülten feküdtem be az
ágyba, pont emiatt, de nincs mit tenni.
De miért is meséltem el ezt a sztorit? Az, hogy egész nap
csak az ágyban voltam, nagy dolog tőlem, mert a gyíkos dolog óta nem igazán
vagyok az ágyban, kivéve az alvást. Viszont tényleg rosszul voltam, nem akartam
a kényelmetlen kanapénkon ücsörögni. Még a vacsorámat se tudtam befejezni, úgy
fájt mindenem,sőt, amikor Bernard átjött, hogy zero Bintangot igyanak Rickkel
és megmutassa a képeket a házakról, már éreztem, hogy remegek a szobában, fáj a
karom , viszont irtó forró az egész testem. Rick viszont kapott PJtől egy
üzenetet, hogy söröznek az SMS mellett, pattanjunk taxiba és tartsunk velük.
Nekem semmi kedvem nem volt, na meg éreztem, hogy itt még betegség lesz. Rick
viszont menni akart, én meg nem állítottam meg ebben. Neki itt vannak a
barátai, ha rájuk vágyik, akkor szabad ember,mehet. Mikor elment, azzal együtt
felszökött a lázam, 39 fokkal hidegzuhany, gyógyszer. Anya odapakolt nekem temérdek
gyógyszert, így nem volt baj. Viszont nem szeretek egyedül lenni ilyenkor, egy
gyíkkal megosztani a szobámat, ahhoz tényleg nem volt kedvem. Viszont Rick
3-kor hazaesett, így utána már a gondomat viselte. Bár elég nehézkes volt
emiatt az éjszakám.
Vasárnap nagyon későn keltünk, viszont 2 órára időpontjuk
volt a fiúknak egy házhoz. Kissé gyűrött arccal másztam ki az ágyból, hogy
rendbe szedjem magam. Úgy döntöttem, hogy mivel más dolgom nincs, inkább velük
tartok, legalább látom, hogy miket kifogásolnak és mégis mi az elképzelésük. A
délutáni forgalom miatt késtünk 5 percet, itt viszont mindenki késik, az utakon
borzalmas a forgalom. Az Alexandrite parkhoz mentünk, ahol már többször jártunk
előzőleg. Egy újabb lakásügynökség alkalmazottja fogadott, egy fehér kocsival
várt minket a kapunál. Végül csak 2 utcányit kellett autóznunk, majd megálltunk
egy félig kész ház előtt. Vagyis kívülről kész volt, de festékek és állványok
álltak mindenhol. Mint később kiderült, az előzőleg ott lakók után festettek, pár
héten belül újra belehet költözni. A ház egyébként pont a medence mellett van,
bár kívülről ugyanolyan, mint a legtöbb: sárga vagy fehér festék, téglaberakás,
zöld gyep, pálmafák. Belül sem egy nagy dolog, bár nem láttam még a
berendezésekkel, nem mondanám, hogy nem tetszett, mostmár úgy vagyok vele, hogy
gyerünk, vegyünk ki egy házat, rendes medencét és kertet szeretnék. Naa, meg
szeretnék megint elkezdeni futni. A park nagyon csendes, pont olyan esti
futásnak való, itt viszont a fitnesz teremben semmi sem működik, illetve az
autópálya mellett vagyunk, amennyi szennyeződést itt beszippantanék, meg sem
próbálkozok ezért vele. A házat egyébként minden felszereléssel együtt vennénk
ki, elég jó áron. A fiúk a cégtől kapnak direkt erre pénzt, így szerencsére erre
sem kell költeniük. A ház után eldöntöttük, hogy beülünk egy filmre a moziba.
Már pár napja kinéztem egy filmet, ami izgatta a fantáziámat, így arra
váltottunk végül jegyet. (Silver Linings Playbook) 5 percünk volt, hogy a pláza
egyik végéből a másikhoz menjünk, leüljünk és máris kezdődött. 2 órával később
elégedetten jöttem ki, egyébként 3 Oscart is nyert a film, engem meggyőzött. A
mozi után vacsi a Tamaniban. Olasz kajára fájt a fogam, de nem is mondtam a
fiúknak, mert úgyis mindig ellenem szavaznak. Két hapsival szemben sohasem
tudom egyedül érvényesíteni az akaratomat. Ha csak Rickkel megyünk el
vacsorázni, mindig én választhatok, de Bernard már keményebb dió. Kivételesen
azonban ő is a Tamaniba akart menni, állítása szerint mert „salátát akar enni,
a másnapi vizsgálatok miatt”. Ez kamu volt, a saláta után bevágott egy
hamburgert:D Másnap egyébként az orvosa diétát írt fel neki,mert 8 kilót hízott
itt. A vacsora után indultunk volna bevásárolni, majd Rick hirtelen elrántotta
a kezem és közölte, hogy visszamegyünk az Alexandriteba, mert van egy újabb
ház, ami elég esélyes. Mondanom sem kell, hogy az” elég esélyes”nálunk semmit
sem jelent. Bár a tulajdonos nagyon édes volt, borral kínált minket és tetszett
neki, hogy egy nő is lesz a fiúkkal. Ennek ellenére olyan dolgokat kért, hogy a
fiúknak elment a kedvük az egésztől. Például heti 5 alkalommal takarítónőt, ami
egy picit túlzás. Értem én, hogy adjunk munkát a szegény indonéz kislányoknak,
de ha az időm nagyrészét itt fogom tölteni, akkor ne más csinálja már meg
helyettem a dolgokat. Otthon is mindent megcsinálok, a vasalás az , amit inkább
nem, de nem is szívesen égetném ki a drága pilótás ingüket;) A házban megöleltem Ricket, a ház tulaja, aki
a közvetítő anyukája egyébként, elkezdett mosolyogni és az orromat dicsérte.
Otthon óriási méretűnek tartom az orromat, itt meg dicsérik. MIVAN?? Később
jöttem csak rá, hogy miért. A helyieknek nagyon lapos orra van, minden
irányban. Persze mi lenne az emberekkel, ha ez ellen sem akarnának tenni… Az
interneten felvillanó reklámokban láttam meg, hogy kínálnak orrhosszabbítót,
vagyis egy csipeszt, ami „deformálja „ az orrot. Na, biztos nagyon esélyes,
hogy ettől lesz szép hosszú orruk és nem egy plasztikai sebésztől. Amit viszont
tisztán látok, hogy még a legszebb indonéz lányok is elégedetlenek magukkal.
Melinából indulok ki: fehérítő testradírt használ, higy fehérebb legyen a bőre…
WTF??? És sajnos nem csak ő, de a nagyon okos emberek azt hiszik, hogy a
sötétbarna bőrük majd világosabb lesz. Azért megnézném őket pár év használat után.
A kisboltokban sem sonkát, párizsit árulnak, vagy egy kis zöldséget, de a
fehérítő testápolók és tusfürdők. Egy kissé beteges ez az eldeformálódott kép.
Persze Magyarországon is vannak nagyon kirívó esetek, nálunk például a
szolizás, ami óriási méreteket ölt. Egyébként ez is érdekes: Indonéziában azért
szeretnének fehérebbek lenni az emberek, mert az azt jelenti, hogy nem a
földeken dolgoznak, tehát nincsenek kitéve a napsütésnek. Sok férfi csak a
kisujján növeszti meg a körmét, hogy ezzel is azt mutassa, hogy ő meg tudja
növeszteni, mert nem törik le a nagy munkában. Aki viszont Magyarországról
elmegy nyaralni, minél barnábban szeretne hazaérni, hogy emberek lássák: ő
megteheti, hogy a tél közepén nyaralgasson, an ideje barnulgatni. Pfff, sohasem
voltam szoliban és most sem a napon süttetem magam, magyar abszurd ez is. Buta
emberek, otthon és a világ végén is, azaz itt.
Visszatérve a gondolatmenetemhez, a ház után bevásárlás,
ranbutan nekem, zöldségek, gyümölcsök és indulhatunk haza.
A hétfőt leginkább az
ügyintézéssel töltöttük, délután 2kor lementünk a teraszra és onnan
intéztük a dolgainkat. Kávéztunk a napsütésben és neteztünk. Élveztem az
időjárást, mert bár borzalmas meleg van mindig, az eső azért még sokszor a
vendégünk. Pedig elvileg januárig tart a rosszabb időjárás, na ezt benéztem.
Bár nem mintha napozni támadna kedvem, de jobban szeretek napsütésben
ücsörögni, mint a párás esőben. A további időt a szobában töltöttük, este pedig
KFC-s kaját rendeltünk. Na meg mekiset… Azért írom így, mert jól megszívtuk a
rendelést. Elvileg levest és csirke szárnyat akartunk vacsorázni, meg is
rendeltük fél 7-kor a kaját.8kor még sehol sem volt a futár, ami egyébként max
40 perc alatt megérkezik… Úgy gondoltuk, hogy 1,5 óra már nagyon sok, biztos
eltévedtek, így feladtuk és a közeli Mekiből rendeltünk már kínunkban. Amint
megrendeltük a kaját, eltelt 10 perc, kopogtatott a KFC-s futár… Kicsit ideges
lettem, legszívesebben visszavitettem volna a futárral a hideg kaját, de a
barátom megnyugtatott: ami meleg azt megesszük, úgyis jön a mekis kaja is, ne
aggódjak. Végül a csirkén kívül mindent ki kellett hajítanunk, a hideg sült
krumplinak semmi íze sem volt, a leves is félig beszáradt már. Ezzel nem a
KFC-t járatom le, de többé nem rendelünk, hanem inkébb taxiba ülünk és eszünk
valami rendes helyen. Végül még a biztonsági őrök is kaptak a kajából, nem
akartam mindent kihajítani, ők pedig egész éjszaka kint vannak, ennyivel
segítettem nekik. Este egyébként elkezdtünk nézni a Batmant, amit már a repülőn
is elkezdtem, de a vacsora után bealudtam, és valahol India fölött keltem fel
ugyebár. Viszont imádtam, így minden este nézünk egy részt, hogy azzal is
teljen az idő.
Kedden gőzöm sincs, hogy mit csináltunk, mert nem csináltam
fotót és az agyam is tele van más dolgokkal most. Későn keltünk, mert előző
este sokáig filmeztünk és a lefekvés se megy könnyen nálunk. Mire fogat mosunk,
lemosom a sminkem, eltelik egy kis idő. Na és Ricket sem egyszerű berángatni,
hogy aludjunk végre. A kifőzdés hapsinál ettünk este, mert nem volt kedvünk
elmenni akárhova is. Batman, közben megjött Bernard is, aki meglátta a magas sarkúmat,
amitől elájult. Majd megszavazták, hogy menjünk el juice-ozni, de muszáj a
vörös cipőmet felvennem, mert milyen menő… Ja, nagyon menő volt, amikor
kiderült, hogy az étterem zárva, majd az Alfamartban mászkáltunk, hogy
keressünk valami vacsit Bernardnak. Végül egy üveg kólával a kezében,
örömittasan mászott ki a boltból. Utána? Csak találgatni tudok, bocsi, kiesnek
a napok. Egyébként is unalmas lehet, hogy minden napról beszámolok, néha ez sem
árt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése