Nyolcvanöt-képek

Nyolcvannégy- Szülinap-szerda-csütörtök

A keddi nap sok szempontból volt fontos. Egyrészt a világ legjobb barátnőjének a születésnapja volt, az egyetlen arab barátnőm 20. születésnapját ünnepelte. :) Sajnos nem lehettem vele ezen a napon, pedig már hosszú évek óta ünneplem vele ezt a napot. Viszont amint felkeltem, már írtam is neki, nem éjfélkor, de nálam a hajnali 6os ébresztő nem működött volna, mert a barátom kilökött volna az erkélyről, ha én hajnalban a telefonommal játszadozok. Nem csak Rena születésnapja volt, de Bernard is ezen a napon ünnepelt. 33 éves lett!!! Ami nála egy 25-öt jelent, mert egy szórakozott hapsi, az összes fiú közül a legszórakozottabb és borzalmasan gyerekes. Amikor hajnalban még tűzijátékoznak, akkor eldurran az agyam, hogy 2 „gyerekkel” fogok talán együtt élni. Viszont tényleg imádom a fiúkat, ettől eltekintve normálisak.

Kedden fél 6-kor találkoztunk a lobbyban a többiekkel. Én már 3 után elkezdtem készülődni, hajmosás, sminkelés, hajegyenesítés, ruhát kiválasztani. Rick 20 perc alatt elkészült, na ezért utálok néha nő lenni. A fiúkkal taxiba ültünk és irány a Living World nevű pláza. A többiekkel ott találkoztunk, viszont irtó nagy hőség volt, a sok okos meg direkt kiült a levegőre, hogy még jobban izzadjunk. Fél hétkor mindenki megérkezett és átsétáltunk a Pisa Caféhoz, amit Rickkel egy hónappal ezelőtt már teszteltünk. Alain javasolta Berrynek ezt a helyet, mert szerinte az egyik legjobb pizzát lehet itt kapni. Ezt eléggé benézte, én már ettem jobb pizzát is, de Berry hallgatott rá. Miután a 10 fős társaságunk helyet foglalt és mindenki elmondta, hogy mit szeretne, várakoztunk. 40 perc után sikerült kihozni a juice-okat és jó néhány embernek az előételt. Én is sokáig várakoztam a pizzámra, és amikor végre kihozta a pincér és mondta a nevét, picit csodálkoztam, mert tojás is volt rajta, de oké, ő mondta a nevét. Bár 3 szelet után tele voltam na meg nem a legjobb pizza, üldögéltem tovább. Később kiderült, hogy valószínűleg elcserélték a pizzákat, mert én gombásat kértem, de több feltéttel, az a pizza, amit én ettem, az a Berryé volt, viszont a pincér az én pizzám nevét mondta, amikor kihozta. A két pizza neve ráadásul nem is hasonlít egymásra. A szenvedésünknek ekkor még nem lett vége, Sjoerd kék sajtos pizzát kért, amit amikor kihoztak, állították, hogy kék sajtos, később derült ki, amikor Sjoerd balhézott, hogy nincs kék sajtjuk, ezért nem érzi ez a nagy sajtszakértő az ízét. Így az én megmaradt szeleteimet ette meg, majd dühösen távoztunk. Bowlingozni indultunk ezután a WTC-be, ami megint csak egy pláza, kint a város szélén. 8 óra után érkeztünk meg, a pálya pedig 10ig volt elvileg nyitva, de merthogy rengeteget fizettünk mindenért, fél 11ig játszhattunk. Berry , Sjoerd, Rick, Alain és én voltunk egy pályán, Sjoerd mindenkinek adott egy másik nevet. Én Reggie Réka lettem, mert mindenkinek a nevéhez hasonló dolgot írt. Nem tudom, hogy ez hogyan jött ki neki, de ráhagytam. 60 gurítás után fáradtan rogytam le a székre, és megittam 2 kólát is. Vagy Berry vagy Rick nyert, viszont én is gurítottam X-eket, amiért büszke vagyok magamra. Berry pedig rengeteget segített nekem, amiért nagyon hálás vagyok neki. Az este végén indultunk az utcára, hogy keressünk egy taxit, majd lefékezett egy busz és kérdezte, hogy a GWR-ba megyünk-e. WOOW, igen, 6an a helyi buszba pattantunk, és indulás. Azaz indultunk volna, ekkor a hátunk mögül lövöldözés hallatszódott és rendőrök jöttek ki egy megbilincselt emberrel. Én majdnem magam alá sz*rtam, annyira megijedtem, a fiúk is halál sápadtak lettek az eseményektől, hiszen pár méterre tőlünk lövöldöztek. A busz egyébként érdekes volt, egy kisebb teherautóra hasonlít, amit átalakítottak és közel 50 forintért lehet használni. A buszozás azonban nem a hotelnél ért véget, a Barrelsbe mentünk, ahol megittünk a szülinapossal még egy sört, aztán irány haza. Miért mentünk haza éjfélkor? Rick és Sjoerd még 8 órakor kapott egy smst, miszerint elkészül másnapra a papírjuk, tehát holnap reggel korán indulás az irodába. Rick nagyon örült, mert ez már azt is jelenti, hogy végre elkezdhet dolgozni, én viszont kicsit elkedvetlenedtem, mert csak későbbre mondták a kezdést, de ígyis jobb, mintha otthon lennék. Minden este vele feküdni és reggelente a mosolyára kelni, az megfizethetetlen.

Szerdán korán reggel indult az irodába PJ-nal és Sjoerd-dal a szerelemem. Én egy óráig még neteztem, miután elment, de később visszafeküdtem. 11 órakor a telefonomra keltem, Rick küldött szívecskéket nekem, na meg fel kellett kelnem időben, hogy tudjak venni kenyeret a boltban. 11kor, sápadt arccal, gyűrött pulcsiban és kócos hajjal mentem le a boltba, ahol az eladók csak mosolyogtak rám, hiszen mindig szépen vagyok felöltözve , meg kisminkelve, bárhova is megyek, azon a reggelen viszont semmit nem tanúsítottam ezekből. A reggeli vásárlás után visszamásztam a szobába, reggeliztem, filmet néztem, úsztam, majd este vártam a hős lovagomat. Rick sajnos csak 7 óra után érkezett meg, egész nap az irodában voltak vagy valami papírt intéztek máshol. Rögtön rendeltünk kaját magunknak, csirke szárnyat és a boltba is leszaladtam, hogy hozzak inni. Milyen jó barátnő vagyok, ejha! A Batman harmadik része közben megérkezett a futár is, aki bár 1 órát késett, a kajánk még mindig meleg volt. A film után Rick azonnal ágyba bújt, én viszont még hajnali 3ig neteztem a nappaliban, mert nem bírtam aludni. Bár én se aludtam sokkal többet, mint ő, mégsem tudtam 3 előtt elaludni.

Csütörtökön viszonylag jó időben keltünk fel, hajat mostam majd a napon szárítottam meg a szőke fürtjeimet. Mivel ilyen szép idő volt, elhatároztuk, hogy elmegyünk valamerre. Rick laptopja azonban meghalt, legalábbis a videókártyája, így tehát el kellett mennünk a Karawaciba, hogy szervízeljék. A laptop leadása után azt terveztük, hogy amíg javítják, addig mi megkajálunk, bevásárolunk, majd felvesszük a laptopot és irány haza. Az indonéz szervizes hapsi viszont közölte, hogy tidak-tidak, 3 nap múlva menjünk vissza érte. Órákig mászkáltunk még a plázában, mert egy szalonba akartam beülni, hogy rendbe tegyék a kacsóimat, végül a bevásárlás mellett döntöttünk. Pár dologért szaladtunk be, viszont tudjuk ez hogy működik: meglátunk valamit és kell, aztán még több ilyen lesz. Éppen a zöldségek előtt álltunk, gyümölcsöt kerestünk egyébként, amikor Rick elkezdett gondolkozni, hogy csinálhatnánk levest. „LEVEST, HOGY A JÓ CSUDÁBA, MÉG EGY FAKANALUNK SINCS”- gondoltam magamban. Aztán elindultunk, hogy feltérképezzük a boltot. Vettünk fakanalat, leveses merőkanalat és dutch oven-t, ami egy nagy piros lábas. Rengeteg zöldséget pakoltunk a kosárba, tésztát, fűszereket, sőt még szivárvány mentos-t is kaptam, amiért ilyen sokáig bírtam vele a vásárlást. A leveshez vettünk francia bagettet, amit majd megpirítunk. A vásárlás után rohantunk haza, ahol viszont az első probléma már megvolt. A kis sütőnk ugyanis folyton lecsapta a biztosítékot, hiába kapcsoltunk le mindent, akkor sem működött. Fél órás szenvedés után eszembe jutott, hogy a folyosón is vannak konnektorok, miért ne próbálkoznánk azokkal. Végül sikerrel jártunk, mert azok egyáltalán nem kapcsoltak le, hanem rendesen működtek. Gyorsan megpucoltunk mindent, különválogattuk a hosszabb időt igénylő zöldségeket, majd víz, zöldségek, fűszerek és 30 percen belül teríthettünk is. Mielőtt még teljesen kész volt a leves, lementem a boltba Zero Bintangért is, felvágtam a francia bagettet, megterítettem, gyertyát gyújtottam és kezdődhet a vacsora. Elmondom őszintén, rengeteg kiváló étteremben jártunk már Rickkel, itt csak étteremben eszünk, néha a kifőzdés sráctól, néha pedig rendelünk kaját, de ennél hangulatosabb vacsorában még nem volt részem. A vacsora után elmosogattunk, majd együtt néztük az eget az erkélyről és filmet néztünk. Én már hónapokkal ezelőtt láttam a Flight című filmet, Rick viszont még nem, így emellett döntöttünk. Érdekes volt egyébként, mert amikor egyedül néztem, mindent elhittem és nem csodálkoztam azon, hogy „ehh, ez meg hogy a csudába”, vele viszont minden leesett. Elmagyarázta, hogy a filmben szereplő repülő-180 fokban megfordulás lehetetlen, mert a hajtóművek egyszerűen nem bírnák. Egy kisebb géppel ezt meg lehet csinálni, de nem egy óriási utasszállítóval, na meg egyéb érdekességekre is felhívta a figyelmet. Itt jegyezném meg, hogy mennyire buták a filmkészítők, mert sok esetben nem kérnek meg pilótákat, akiknek van fogalmuk a dolgokról, így butaságokat hitetnek el a filmnézőkkel. Pedig rengeteg pilóta jelentkezne, hogy segítsen. Egyébként a film okés, de ez nem film ajánló bocsi.

Nyolcvanhàrom -képek

Nyolcvankettő- Szombat vasárnap hétfő

Szombaton nagyon későn keltünk fel, hiszen a pénteki éjszakánk eléggé sokáig tartott. Általában nem szeretek kikelni ilyenkor az ágyból, mert nem világít be a nap és még aludnék legszívesebben. Szombaton meg még inkább elment a kedvem,amikor megláttam, hogy sötét szürke fény jön át a függönyön. Amint kiértem a nappali, leesett az állam, mert semmit nem láttam a városból, ami persze egyébként is koszos és szürke, de 3 méteres látótávolságom se volt. Ráadásul úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék. Annak ellenére, hogy a fiúk csak januárra mondták ezt az időjárást, még március közepén is heves esőzések vannak.

A reggeli, blogírás, tanulás, mosogatás, rendrakás után átjött Bernard, akivel Monopolyztunk az ipaden, majd lementünk a hotel alatti plázába, ahol több étterem is van. A Kempuongba mentünk, amiről Bernard csak annyit mondott el, hogy múltkor egy patkány mászott ki az A/C—ből.. Mondanom sem kell, hogy ezután nem fűztem nagy reményeket a helyhez. Ananász juicet rendeltünk, csirke teriyakival , rizzsel és sült krumplival. Ananász helyett répalevet hozott ki a pincér, aki olyan buta volt, hogy amikor megkértük, hogy tisztítsa már meg az asztalt, leseperte a hamut a kezével. Ez ám a kiszolgálás! A csirke borzalmas volt és Rickkel inkább mekit rendeltünk. Estefelé jött egy üzenet Woutertől: 10 felé „kiruccannak” Luss-sel, ami nála azt jelenti, hogy ajánlott 5 sörnél többet inni. Mivel nem volt estére semmi programunk, ezért raktam egy kis BB krémet az arcomra, ing, miniszoknya és mehetünk is., Sjoerd is velünk jött a taxival, bár ahogy Wouterről beszélt, az nem igazán jött be, mert nem szeretem ha ellentétek vannak a fiúk között. Wouter Rick egyik legjobb barátja itt, Sjoerd pedig a lakótársunk lesz, így egyikőjük pártját sem fogom. A Scooter nevű helyre mentünk, ahol már Pj, Wouter, Maurio és Luss várt minket. Gyorsan helyet foglaltunk, és már jött is a jéghideg Bintang. A beszélgetések közepette egy indonéz prosti( onnan tudom, hogy prosti, mert amikor a barátommal beszélgettem, mellénk lépett és elkezdte magyarázni a tarifáit) italokkal lepett meg minket. Általában a fiúk fizetnek a lányoknak, a lány viszont rengeteg koktélt hozatott ki nekünk. Elsőként egy tüzes koktélt ittunk, 4en kellett inni, egy nagy üvegről leöntöttek egy meggyújtott alkoholt, amit gyorsan kellett inni, mert csak úgy sercegett. Egyébként vicces volt, ahogy egy indonéz csaj, 2 holland meg egy magyar csaj próbálkozik a szívószállal, a fiúk nem bírták abbahagyni a nevetést, olyan fejeket vágtunk a koktél után. A koktélozás, sörözés közben táncoltunk is, Sjoerd Lussel, mivel Wouter nem egy táncos lábú, Rick pedig velem. Imádom, hogy minden őrültségben benne van, mert éppen Sjoerd+Luss párossal versenyeztünk, hogy ki bírja tovább a parketten:D Végül egyikőnk se győzött, mert Wouter kiakadt, és óriási veszekedés volt. Az este végén Pj és Nia elment motorral, hogy hoznak egy taxit nekünk, viszont a taxi helyett a Lion Aires transzfer busz érkezett meg:D A hazaúton bementünk a mekibe is, mert Sjoerd nagyon éhes volt és a taxis is kapott egy burgert. Elég hamar hazaértünk, még 3 óra sem volt, viszont elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy azonnal az ágyba bújjunk és aludjunk.

Vasárnap megint későn keltünk, de ez már tényleg mindennapi nálunk. Mind a ketten imádunk sokáig aludni, aztán hajnalban feküdni. Ezért vagyunk jó páros;) A vasárnap nagyon gyorsan elillant, megint zuhogott az eső, én tanultam, Rick pedig tanuló-cédulákat gyártott az ipaden. Estére Jakartába hívott minket Sjoerd, az Eastern Promiseba, vacsorára és focimeccs nézésre. HAHAHAHA. NEM. Ricket elengedtem, de én inkább rendeltem kaját és a kényelmetlen kanapéról néztem a Szökést egész este. Rick 10 óra felé írt, hogy másnap menniük kell az irodába és hamar haza fog érni. Ennek persze örültem, mert nem kellett egyedül elaludnom, de tudom, hogy szerettek volna kicsit tovább maradni. Végül éjfél előtt hazaért, elmesélte az éjszakát és lassan feküdtünk is le aludni.

Hétfőn korán kellett kelnie Ricknek, mert 9-re már az irodában kellett lennie, éppen ezért fél 8-kor már felkelt, borotválkozás, fehér ing és nyakkendő, a pilóta igazolványa és indulhat is. Mivel mindig borzalmasan hangosan készülődik, éppen ezért én is mindig felkelek és amint elment, elkezdek reggelizni , egy sorozat, majd visszafekszek egy picit. Pontosan így tettem hétfőn is, viszont már 11 után haza is ért a barátom is. Még órákig pihiztünk, majd lementem a lobbyba, hogy a tanáraimmal megint levelezzek egyet. 4óra előtt lejött Rick, hogy van valami baj a házzal és elkell menniük. Este 10 után ért haza, közben küldött egy üzenetet: még sincs meg a ház, a tulaj megbízhatatlan és most együtt sírnak jó pár sör mellett. Jó, akkor megint egyedül vagyok, viszont hamar hazaért ezután, nagyon szomorú volt és kétségbeesett. Hiszen egy hétig abban a hitben voltunk, hogy még 1 hét és költözhetünk. Ennek ellenére már hétfőn este nem volt házunk. Amit én is nagyon sajnáltam, mert szeretnék már főzőcskézni és a tiszta medence mellett süttetni magam.

Nyolcvanegy-képek

Nyolcvan- Péntek- tengerpart, étterem, esőzés

Március 15-én valamikor délben keltünk fel. Bár kokárdát elfelejtettem hozni, azért megemlékeztem az otthoni eseményekről, bár elmondom őszintén, nem fáj t a fejem amiatt, hogy nem otthon kell ezt a nemzeti ünnepet töltenem. Már nekem kínos, hogy minden évben balhé van, a sajtó pedig a magyar balhékkal van tele. A mostani március 15-e se telt el problémák nélkül, ahogy a portálokról értesültem.

Mi ezen a gyönyörű, napsütéses, tavaszi napon délben keltünk fel, majd komótosan hajat mostam, és a 33 fokban szárítottam a hajam az erkélyem, amikor a barátom eszébe jutott, hogy miért ne mehetnénk el valamerre. Végül a tengerpartra indultunk el, 2 órakor fogtunk egy taxit és irány az Ancol, ami Jakarta északi részén foglal helyet. Az Ancol egyébként egy óriási terület, vidámparkkal, bevásárlóközpontokkal és pálmafákkal. Rick felkészített, hogy sokáig fog tartani az út, ráadásul a közlekedés folyton megáll és vége az életnek. Végül 3 óra után érkeztünk meg, közben 3-szor fizettünk útdíjat(összesen 2 euró volt, ami kb. az autópálya matricának felel meg itt. ) A taxisunk a vidámpark előtt rakott le minket, viszont mászkálnunk kellett egy picit, mire megtaláltuk a jegyárusokat. Egy hosszú folyosón mentünk végig, velünk szembe meg helyi iskolások jöttek, akik folyton ránk csodálkoztak, fotóztak minket és aranyos megjegyzéseket tettek. Ja igen, nekem még ez a nagy csodálat mindig új. Szerintem nem fogom megszokni sohasem. Legalábbis fel fog mindig tűnni, ha ránk csodálkoznak és megnéznek. A jegyek megvétele előtt elbizonytalanodtunk, mert kb. 20 euró volt a jegy, viszont már csak 3 óránk lett volna. Ha már ennyit költ az ember a vidámparkra, akkor érdemes egész napra menni, így nem váltottunk jegyet, hanem helyette a partra mentünk. Amint 10 méterre voltunk a víztől, az ismerős balatoni illat csapott meg. Minden nyáron a Balcsi partján hűsölök a lányokkal, az az illat egyszerűen belém égett. Rick csak idiótának nézett és közölte, hogy ilyen nincs és ez borzalmasan büdös és pfuuj. A sziklás parton sétálgattunk, a kellemes, homokos partot kerestünk közben. A partszakasz felénél jártunk, amikor megláttam. Bár az egész part szeméttel volt tele, mégis kisgyerekként ugrottam a vízbe, még az sem érdekelt, hogy a bőr sarum át fog ázni. Szívecskéket rajzoltam a homokba és ugrándoztam, tisztára mint egy 6 éves. A barátom meg csak nézett a víz mellől, nem tudta eldönteni, hogy hány évesnek képzelem magam. A vizeskedés közben egy hajós bácsi lépett oda hozzánk, mert fél órára el tudna minket vinni hajókázni. Aha.. hajókázni, azaz fél órányi szenvedés. Rettegek a hajóktól, amikor pedig közel 50 fokos szögben volt a hajónk eleje, akkor kezdtem el megrémülni. Végül egy gyönyörű, tiszta, pálmafás, bungalós, homokos tengerparton álltunk meg. A látványtól leesett az állam, annyira gyönyörű volt az a rész. Balin még nem voltunk, de ilyennek képzelem el, amilyen ez a tengerpart is volt. Órákig üldögéltünk a napon, majd a bungalóban. Már sötétedni kezdett, amikor elindultunk visszafelé az úton. Az út közepén jártunk, amikor egy óriási reccsenést hallottam, majd elestem. A sarum nem bírta a vizet, így feladta a szolgálatot. Mezítláb folytattam az utamat, amíg találtunk egy árust, akinél pont volt a méretemben papucs. Hát, a ruhámhoz nem igazán ment a piros, műanyag flipflop, de úgy döntöttem, hogy inkább ez, mint a szakadt sarum. A parton nem csak pláza volt, de egy kisebb McDonaldsot is létesítenek arrafelé. Mi is betértünk, 1-1 fagyival távoztunk onnan. A parton megint nem volt nyugtunk a fotósoktól, néha egy sztárpárnak érzem magunkat, mert mindenhol csak fotós kezekbe botlunk. A naplemente után, ami itt hihetetlen gyorsan megy le, 5 perc alatt eltűnik a Nap, elkezdett zuhogni az eső. Sietve kerestünk egy taxit, hogy elinduljunk egy plázába, amit Sjoerd ajánlott.( Rick egyébként elmagyarázta a nevét: Surtnak kell ejteni, mert kacifántos holland neve van. ) A legdrágább plázába mentünk el, ahol a piros papucsom eléggé kirítt. Elátkoztam a vizet, meg saját magamat is, amikor a barátom közölte, hogy egy gyönyörű étterembe visz, ami a plázában volt. Az első emeletre mentünk, közben próbáltam lejjebb húzogatni a szoknyámat, hogy az élénk papucsom ne is látszódjon. A Social House-ba mentünk, ami szerintem Jakarta egyik legjobb étterme. Az egész hely gyönyörű volt, bár nem igazán tetszett, hogy 40 percig kellett várnunk egy asztalra, miközben rengetegnél csak 2en ültek, de belefért. Közben rendeltünk ki italokat és elbeszélgettük az időt. A hosszú várakozás viszont megérte, mert remek kiszolgálás volt, még a táskámnak is raktak egy széket, hogy ne kenjem össze. Az étteremben 2 részre volt osztva az étlap: az egyik oldalon leginkább európai ételeket kínáltak, borjú, csirke, olasz ételek, levesek. A másikon pedig ázsiai ételek foglaltak helyet: japán, kínai, indonéz és sorolhatnám. Rickkel úgy döntöttünk, hogy 2 félét rendelünk és akkor megkóstolhatjuk a másikét. Én vörösborban áztatott borjúnyakat ettem, krumplipürével, spárgával és rengeteg sárgarépával, az egész vörösboros öntettel leöntve. Rick gombás-oregánós csirkét rendelt, amihez tepsiben sült burgonyaszeleteket hoztak ki. El kell, hogy mondjam: ilyen íz harmóniában régen volt részem. Nagyon élveztem az éttermet, mert tényleg különleges volt és tökéletes ételeket kaptunk, elég jó áron.

A vacsora után, ahol már nem éreztem magam olyan kínosan a műanyag, 3 eurós papucsomban, elhatároztuk, hogyha már Jakartában vagyunk, akkor menjünk el bulizni. A hajam begöndörödött az esőtől, a sminkem elkenődött és fáradt voltam, de ha már ott voltunk, miért ne. Rick sokat mesélt a Top Gun bárról, ami a helyi prostik és az idős,pénzes európai férfiak törzshelye. A fiúk is sokszor voltak már itt, nem csajokat összeszedni, de Rick elmondása szerint nagyon jó bulik vannak itt mindig. Nos, kicsit félve mentem be a bárba, ami előtt prostituáltak álltak és a nyálukat csorgatták a barátomra. A hely viszont meggyőzött, nem gondoltam volna, hogy ennyire figyelnek az emberre. Más helyeken évekig kell várni, hogy meglássák, hogy hahó, rendelnénk, itt viszont kaptunk egy asztalt, és már hozták is a Bintangunkat. Jó pár sör után, elkezdtünk táncolni is, közben rengeteg embert ismertem meg. Hihetetlen egyébként, ami itt folyik. Nekem még mindig leesik az állam, hogy élőben látok ilyet, de a fehér emberek 10 perc után felszednek egy lányt és mennek is el másfelé. Viszont sok lány csak szórakozásból csinálja, nem kér érte pénzt, így nehéz felismerni azokat, akik prostik, illetve azokat, akik csak „parti-ribancok”. Bocsi a szóhasználatért, de most legalább mindenki megérti. Hajnali 4kor már elegünk lett a helyből és elindult hazafelé. Megint egy óra taxizás, de legalább aludhattam az úton. Viszont megérte ennyit taxizni, mert csodás napunk volt. A tengerpart fantasztikus volt, az étterem lenyűgöző, a bár a prostikkal pedig érdekes. Na, meg szuperül buliztam a barátommal;)