A reptértől vonattal mentünk el a Sentral Stationre. ( Úgy
kell elképzelni, mint egy nagyobb metrómegállót, rengeteg étterem, bolt, vásár
és néhány légitársaság check-in-je és irodája is megtalálható itt. A vonat után
metróra szálltunk, majd a KLCC után szálltunk le. Malajziában egyébként szinte
mindenhol légkondi van: metró, taxi, boltok, vonat, monorail, amit csak
szeretnél. Ráadásul egyik közlekedési eszköz sem emlékeztet a magyarországi
állapotokra: a vonatok ülése nem koszos, semmi karcolás az üvegeken, minden
tiszta és rendezett. Ez a rendezettség fogadott minket, amikor végre kimentünk
a levegőre. Elsőként balra indultunk el, fél óráig gyalogoltunk a zuhogó
esőben, mire a kedvesem megengedte, hogy én is ránézzek a térképre. Emlékeztem
rá, hogy eljöttünk egy SCHS nevű épület előtt, ami igazából a hotelünktől 3
percre van… Miután a saját kezembe vettem az irányítást, 5 perc alatt a
szálloda lobbyjában ültünk, vártunk a recepciósra. Este fél 9-re meg is
érkeztünk.. Mit ne mondjak… A hajam lelapult, a ruháim átáztak és a kézi
táskámból is csavarni lehetett a vizet.
A harminc emeletes szálloda 11. emeletén kaptunk egy
apartmant. Óriási nappali, Lcd tv, légkondi mindenhol és egy óriási ágy. A
kipakolás után az első dolgunk az volt, hogy elinduljunk a Petronas toronyhoz.
Sortban és topban indultam el a kisebb túránkhoz. Még este 11kor is ugyanaz a
hőség fogadott, mint a megérkezéskor. A hajam begöndörödött a párától, de ezt
sem bántam, mert a barátom átölelt és sétáltunk a torony felé. A pálmafák, a hőség, az új ország megőrjített.
Teljesen bezsongtam, ugráltam az utcán, amikor pedig elkezdett zuhogni az eső,
táncoltam az esőben a torony előtt. Normális vagyok? NEM. Boldog voltam. Mint
még sohasem. Rick gyorsan be is húzott az egyik terasz alá, hogy ne ázzak meg
megint. Visszafelé nem a rövidebb úton mentünk visszafelé a szállodába,
megkerülve a business negyedet, a Tiffany és Burberry üzletek előtt haladtunk
el. Közben csak úgy pezsgett a város, szerencsére én azonnal átvettem ezt a
pörgést , a fényeket, a nyüzsgés jó hatással volt rám. Közel egy órás séta után
visszaballagtunk a szállodába, ahol bedőltünk az ágyba és reggel 9ig csak
szunyáltunk. A légkondi halk zúgására még emlékszem, utána viszont kidőltem a
fáradtságtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése