A 2012-es év eleje borzalmasan indult számomra. Túl voltam
egy szakításon, ami nem úgy ért véget, ahogy terveztem. Ez eléggé megviselt,
hónapokig egy vízi hulla voltam. Aztán jött a vizsgaidőszak, utána a nyár. Úgy
kezdtem bele a nyárba, hogy rengeteget dolgozok majd. Ennek egy része be is
jött. Apával is rengeteget dolgoztunk a Tv2-nek, illetve elvállaltam egy 10
napos önkéntes munkát a Sziget fesztiválon. ( Az ambulancián segédkeztem,mint
tolmács) Ezen a bizonyos fesztiválon ismertem meg az én daliás pilótámat,
Ricket. Már a 2. napon találkoztunk és nem volt minden olyan egyszerű, ahogy
azt sokan elképzelik. Rengeteg nehézségbe ütköztünk. Rick aznap kapta meg az
álommelóját, amikor megismerkedtünk. Ezt akkor égi jelnek tekintettem, hiszen
megkapja a másodpilóta állását, az álomhelyen, Indonéziában. A Sziget után 2
héttel azonban fogtam magam, kirepültem hozzá. Életem legszebb 5 napját
töltöttem vele. Megismertem a családját, bebarangoltuk Amszterdamot és még
közelebb kerültünk egymáshoz. Három hónapot vártunk egymásra. Ezek a hónapok
úgy teltek, hogy folyton a telefonommal játszottam, percenként küldtük
egymásnak az üzeneteket, képeket. Aztán eljött a december is, amikor végre
valahára hazajött Hollandiába. Az első dolgom volt kimenni hozzá, még a vizsgák
sem ijesztettek meg, a hiányzás miatt pedig számos szóbelire el kellett mennem.
Akkor két hetet töltöttünk kint, a barátaival, a családjával és együtt. Majd
eljött meglátogatni a szüleimet is. Ahogy fogalmazott: amikor meglátta, hogy
milyen szép anyukám van, azonnal tudta, hogy egyszer feleségül fog venni.
Szeptember 3-án megígérte nekem Skype-on keresztül, hogyha
törik, ha szakad, egy fél év múlva együtt leszünk. Akkor még csak üres
ígéretnek vettem az egészet. Amikor december 24-én a ferihegyi reptéren
megígértem, hogy egy hónap és látjuk egymást, még nem tudtam: január 24-én
magamhoz ölelhetem majd a Kuala Lumpurban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése