Egy- Az utazás előtt

Sietősen írom meg a blogom első posztját. Holnap Svájcba utazok, igaz csak pár napra és óriási kaland lesz, de most picit nyomasztóak ezek a napok. Mielőtt belekezdenék a történetbe, hogy merre fogok élni és utazgatni, elmondom, hogy miért írom le ezeket az élményeket. Nem azért, mert én szeretnék lenni a jövő bloggere vagy mert magamutogatás lenne a részemről. Ez a blog a családomnak illetve a barátaimnak szól, akikkel nehezen tudok majd beszélni a világ másik végéről. És hogy merre is megyek? Pont a világ végére. :)
Indonéziában, Jakartában fogok élni a barátommal. A mi történetünket a következő fejezetekben le fogom írni, hosszú és bonyodalmakkal teli love story. Sohasem volt egyszerű az életem, emellett a fiú mellett azonban, aki igaz, hogy külföldi és ráadásul a világ másik végén él, mégis azt kell hogy mondjam: egyszerűbb lett az életem.
Elég a nyáladzásból. Mindenre ki fogok térni. Most azonban rohanok, a fejem szanaszét áll, védőoltásokat kapok, gyógyszereket, minden finomságot ki kell íratnom az orvosommal. Ha ez nem lenne elég, hogy napokon belül utazok, még Genf, Svájc is előttem van. Amint hazaértem, megírom szépen a többi bejegyzésemet, ne várjatok túl sokat tőlem… Éjszakánként a csomagjaim miatt kelek fel, ellenőrzöm a légitársaságok adatlapját, hogy hány kg csomagot vihetek. Ja, megkérdezhetitek nyugodtan, hogy beteges mániákus vagyok-e. A válaszom: IGEN.
Egy kis ízelítő Svájcból, hiszen holnap már repülök: