2013. január 22., kedd

Három-Hogy miért megyek el?

Klisének fog hangzani, de mindig is be akartam járni a világot. Persze ki az, aki nem vágyik erre? Jogosan kérdezhetitek, de sok ember nem teszi meg. A barátaim "hősnek" neveznek, amiért belevágok ebbe. Nem érzem, hogy ez akkor hősiesség, de feladni 21 évesen az itthoni életemet, majd egy teljesen újat kezdeni a világ végén a barátommal, hát eléggé őrültnek kell lennem.
Még főiskolás vagyok, van másfél éven a suliban. Mindenki megijedt, amikor közöltem, hogy márpedig én kimegyek, mert rögtön arra gondoltak, hogy vége a főiskolának, feladom az eddigi munkámat egy "fiúért". Novemberig én is arra gondoltam, hogy nem. Ez így nem lesz jó. Nem adhatom fel az egész eddigi életemet. Hiszen nem egy olyan ember vagyok, aki könnyen feladja. A kapcsolatunk kezdetén az emberek kétkedve fogadták. Egy magyar lány, aki még főiskolás és egy holland fiú, aki a világ végén pilóta. Mégis mennyi esély van arra, hogy működni fog a kapcsolatunk? Még a barátaim sem hittek bennünk, azt éreztem. Aztán amikor elrepültem Hollandiába a nyár végén, illetve decemberben is, majd Rick is meglátogatta a családomat Magyarországon, már mindenki biztosra vette: működik és jók vagyunk együtt:)
A dolog tényleg működik, amikor december 24-én bőgve engedtem el a kezét Ferihegyen, megígértem: egy hónap és találkozunk. Hiszen a vizsgák miatt muszáj voltam maradni, pedig három hét együttlét után nehéz volt őt elengedni.
Múlt hét hétfőn éppen egy forgatásra rohantunk apával. Pontosabban háromra is. Útközben beszélgettünk, mikor kellene mennem. Teltek a percek,közben dolgoztunk, majd jött egy email: a legutolsó repjegy az enyém. 23-án repülök. Elég váratlanul ért a dolog, hiszen 21-én érek haza Svájcból, alig lesz időm, ráadásul oltások, papírok, sulis papírok elintézése várt rám...
Végül itt vagyok, a bőröndöm majdnem tele, a papírjaim készen, bár lelkileg még picit felkészületlen vagyok. Majd ha magamhoz ölelem Kuala Lumpurban, akkor el fog múlni ez az érzés.
Addig viszont vár rám 17 óra utazás, 5 óra várakozás a kairói reptéren, illetve 6órás időeltolódás. Nyami.
És a fő kérdésre a válasz, hogy miért megyek el? Szerelmes vagyok és kíváncsi. De leginkább őrülten szerelmes. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése