Végre, végre hazajött! Ez volt az első gondolatom szerda hajnalban, miután meghallottam Rick bőröndjét az előszobából. Sajnos csak késő éjszaka ért haza, így viszont a szerdai napja szabad volt. Felkelés és a reggelizés után azon gondolkoztunk, hogy merre tovább. A karamellás teám fölött üldögéltem, a légkondi meghalt, legalábbis nem jött felénk semmi, amikor azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk ebben az óriási városban, amikor már csak pár óránk maradt... Majd nekiláttunk az interneten keresgélni. Találtunk is egy szuper helyet, az a neve, hogy Tamani Mini, ami tulajdonképpen egy park, ahol miniben vannak az indonéz látványosságok. Viszont már bőven 12 után voltunk, így nem lett volna értelme kimenni, mert azért egy picit több időre lenne szükségünk ott. Így a neten továbbkeresgélve találtunk egy óriási plázát, Mal Ambassador a neve, ahol tulajdonképpen mindent lehet venni. Józsefváros, de egy szép plázába öntve. Az odaút viszont... legalább 1,5 óráig taxiztunk, mire megérkeztünk. Viszont egy szép helyen lévő, igényes épülethez értünk, legalábbis a többi épülethez képest igényes. Az ok egyébként, amiért ide mentünk, az volt, hogy régóta keresek egy Zarás táskát, viszont Mo-on baromi drága, ráadásul nem is bőr, Szingapúrban nincs a Zarában, Jakartában meg már nem árusítják. Így a replika mellett döntöttem. Nem is volt rossz választás ez a pláza, hiszen az első dolog, amit megláttam, ez a táska volt... Picivel odébb viszont számos táskás üzlet volt még így persze nem vettük meg az első adandó alkalommal. Mivel Rick ovisat játszott és könyörgött, hogy együnk valamit, beültünk egy A&W-be. Gyorskaja, rosszabb mint a Meki, ráadásul 2szeres áron. De mivel nem találtam gyorsan semmi éttermet, ez is megfelelő volt az én hisztis pilótámnak;) Végül egy menüs mangós csirkét ettünk, csak közösen, hogy legyen valami a hasunkban, hideg sültkrumplival, de Rick visszavitte és panaszkodott, így kaptunk egy forró levest a cégtől;) A kajálás után viszont elindultunk nézelődni. Szinte minden dolgot találtam, amit Mo-on soha. A replika Celine és Dior táskák után laptopok, ékszerek, ruhák, cipők tömege várt rám. Azért rám, mert Rick leragadt a laptopoknál, és azt fejtegette az egyik Macbook fölött, hogy nekem miért van szükségem erre. A 2. emelten bandukoltunk, amikor megláttam A TÁSKÁT. Barnán nézett vissza rám, és üvöltött róla, hogy egy bulénál akarja magát jól érezni;) Végül a kis szerencsés tényleg hozzám került, mert Rick nem tudta végignézni, ahogyan szomorú arccal ott kellene hagynom, így az álomtáskát tőle kaptam, mert Barátnő-nap volt;) A közel 6 emeletnyi laptop, táska és ruhaüzlet után elindultunk telefontokot nézni. Viszont a mi telefonunk még Ázsiában is annyira különleges, hogy konkrétan semmi tokot nem árulnak hozzá:DDD Végül csak szerencsével jártunk, és még alkudoztunk is egyet az indonéz eladóval;) Magyarországon is szuper vagyok ebben, ha meg az indonézekkel kell ezt csinálni, még inkább megy a dolog;) Végül 2 óra után, és 6 emeletnyi plázázás után boldogan hagytuk el a helyet. Megismerkedtünk egy indonéz eladóval, aki tudott hollandul, bár németeknek nézett minket:)) Elkezdett Rickkel indonézül beszélgetni, és az a durva, hogy majdnem mindent értettem. Hála a csodás indonéz barátaimnak, akik mindig sokat segítenek. Wida még az elindulás előtt azt is felajánlotta, hogyha kell, akkor csinál nekem egy hangjegyzetet, amiben ő alkudozik az eladókkal, ha át akarnának engem verni. Hát nem imádnivaló?:) A Mal Ambassador után a Plaza Indonesiába mentünk, ami Jakarta egyik legdrágább plázája, kitudja már hogy melyik a legdrágább. Egymás hegyén hátán épültek a plázák, így gőzöm sincs már, hogy most éppen melyik mennyire drága. Bent rendkívül hideg volt, már értem, hogy miért hord minden indonéz lány hosszú ujjút. Mert a plázákban élik a mindennapjaikat, a plázákban viszont hideg van. Na, én csak vásárolni megyek oda, így nem érzem a szükségét annak, hogy hosszú ujjút vegyek fel. ;) A Plazaban csak sétálgattunk, beszélgettünk, majd hirtelen, jaa Rick tudja, hogy mi merre van, nem hiszem, hogy hirtelen, de egy Tiffany&Co üzlet előtt találtuk magunkat. Ez azért volt nagyon különleges, mert már évek óta szerelmes vagyok egy gyémánt gyűrűbe, és Rick ezt már nagyon jól tudja. Addig kérlelt, hogy nézzük meg, míg tényleg be nem mentünk:)) Olyan izgalommal kutattam A GYŰRŰ után, mint egy kisgyerek a játéküzletben:))) Meg is találtam és elégedett mosollyal álltam az eljegyzési gyűrűk előtt. Az eladó Ricktől kérdezte, hogy eljegyzési gyűrűt nézünk, mire a barátom igennel felelt, és kérte a nőt, hogy hadd nézhessem meg:) Oké, a következő mondatok csöpögni fognak az érzelmeitől, de nagyon boldog voltam abban a pillanatban. Tökéletes pillanat volt, egy gyönyörű, 1 karátos gyémánttal a kezemben. A GYŰRŰ és A Hapsi:) Miután kijöttünk a boltból, megöltem Ricket és megköszöntem neki, hogy elhozott és megnézhettem. Persze, hogy minden kislány a tökéletes esküvőről álmodozik, én addig a tökéletes eljegyzésről :DD Az eladónő a boltban ég megjegyezte, mielőtt kimentünk, hogy Kamu chantik ;) Azaz, hogy szépek vagyunk;))) A Tiffany után megint egy Mac üzletbe mentünk, ahol Rick arra próbált rávenni, hogy szeressem meg a Macbookot, mert ha majd egy menő magazinnál fogok dolgozni, akkor szükségem lesz arra a laptopra:) Szóval egy igazán pici macbookot nézegettünk, amíg tényleg bele nem szerettem. :D A Plaza után átsétáltunk a Grand Indo Mallba, ami a közvetlen szomszédságában volt. Már régebben is voltunk itt, rengeteg kiváló étteremmel rendelkezik ez a hely. Most is csak az éttermek miatt jöttünk, körülnéztünk a Zarában és pár boltban még, de utána a földszinti Ninety-nine ban folytattuk ;) Végül vízesés és műlevelek között vacsoráztunk meg, attól eltekintve, hogy nem egy zárt helyen voltunk, mégis remek volt a hangulat. Rickkel sokat beszélgettünk, töltött a telefonomra internetet is, így mostmár mindenhol tudok majd netezni. Csirkét ettünk mind a ketten, előételnek pedig fokhagymás baguettet, Bintanggal:) A vacsi után pedig indultunk is hazafelé,mert legalább 1 órás út állt még előttünk. Megint szuper napunk volt, boldogan jöttünk haza:) Viszont 10 óra felé már aludnunk kellett, mert Rick hajnali 4kor indult a reptérre. Megint egy hosszabb munkát kapott, viszont nagyon-nagyon büszke vagyok rá, mert ebben a hónapban a megengedett óráit ledolgozta, 2szer többet repült, mint Bernard vagy Sjoerd.
Noooos, most viszont befejezem az írást, mert időközben találtam magamnak egy remek projectet, amit nemsokára veletek is meg fogok osztani, de egyelőre nem fedem fel a titkot, mert még nem vagyok biztos a dologban. Viszont egyre jobban megy az Élet Indoban, egyre jobban érzem én is magam, legalábbis mostmár, hogy belefogtam pár dologba;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése