Abban a pillanatban, ahogy kiszálltam a repülőről, éreztem ,ahogy áramlik rám a meleg levegő. Általában nehezen viselem a meleg időjárást, idén nyáron volt a legelviselhetetlenebb. Viszont ahogy megérkeztem, ahogy átöleltem Ricket, el is felejtettem, hogy baromi meleg van, mindaddig, amíg ki nem szálltunk a kocsiból, ahol megütött a pára, az addig egyenes hajamból egy göndör szénakazal nem lett. Ahogy az elmúlt napokban sétáltam, rájöttem, hogy miért imádok itt lenni. Tudom, rengeteg rossz szokásuk van az indonézeknek, de mégis valamiért sokkal boldogabb vagyok itt, még ha egyedül is vagyok, mert a fiúk dolgoznak. Míg Mo-on mindenki leszegett fejjel járkál, itt észreveszik egymást az emberek. Vagy csak túl feltűnő a bőrszínem:D De eddig mindenki nagyon kedves volt velem, a biztonsági őrök se olyan haragosak, mint máshol, hanem rögtön segítenek. Egyik éjszaka rájöttem, hogy nincs itthon víz, hiszen a csapból nem iszunk, és a víztartály is kifogyott. Így elindultam, hogy majd én keresek egy boltot. Hajnali 4 volt, de nem igazán tudtam aludni, így miért ne. Tudom, hogy mindenki félt, hogy jajj meg júúj, de higyjetek nekem, hogy ez a környék talán a legmegbízhatóbb. Amikor kiértem a biztonsági őrhöz, eligazított, sőt felajánlotta, hogy elvisz a robogóval, mert ne járkáljon már egy ilyen "cantik " lány egyedül:) Végül 30-cal száguldoztunk a menő robogón, a bolt viszont tényleg nem volt messze. De hihetetlen, hogy mennyire önzetlenek az emberek, olyanok, akiknek semmi érdekük, hogy segítsenek, mégis elvitt és haza is hozott. A plázában pedig mindenki megnéz, de ezt már sokszor említettem. Mindenki rám köszön, és úgy érzem magam, mint egy celeb, akit bármikor lefotózhatnak. Jó, egyébként itt nem nehéz különlegesnek lenni. Kell hozzá egy világos fehér bőrszín ( ami az én esetemben nem annyira világos, napoztam is a nyáron,de azonnal feltűnik az embereknek), szőke haj, esetleg világosbarna, nagy orr és készen is van a tökéletes "bulé". Itt mindenki aki eltérő, különlegesnek érezheti magát. Nem vagyok egy olyan lány, aki erre vágyik, hogy fotózzák és mindenki megnézze, néha már idegesítő, de valamiért most ezt is élvezem.
A másik dolog, amit imádok itt, az illatok: annyira különleges illat terjeng a lakóparkban, hogy hihetetlen. Picit fűszeres, eső illatot is észre lehet venni benne, olyan, mintha egy nagy grilltálban élnék:) Viszont egy dolog van, amit még mindig nem szoktam meg, és a következő hónapokban muszáj lesz valahogy: az a lakóparkot és a plázát kettészelő 2x4 sávos út, ahol képtelenség átmenni, kivéve, ha az életét kockáztatja az ember. Eddig valahogy megúsztam, de kétségeim vannak a további hónapokkal kapcsolatban.
Tudom, hogy ez a bejegyzés olyan semmilyen volt, egyelőre nincs olyan dolog, amiről tudnék írni. Vagyis van. Otthon megszoktam, hogy takarítok, mosogatok, ruhát mosok etc. A fiúk még pár hónappal ezelőtt felvettek egy "cselédet", ahogy ők nevezik, aki viszont mindent megcsinál. Úgy nőttem fel, hogy férfi egyszer nem vette még ki a kezemből a tányért, vasárnap azonban Berry megmondta, hogy el ne merjek mosogatni, mert ezért fizetnek, majd reggel jön a néni és takarít. Ígyis volt, hétfő reggel 6után megjelent egy kedves indonéz nő, aki 3 óra alatt olyan rendet csinált, hogy csak úgy ámultam. Nemrég felvittem a teraszra a mosást, mert összegyűlt egy adag, majd a barátomat kérdeztem, hogy merre találom az öblítőt. Tőle is ugyanazt a választ kaptam, ne merjek takarítani, pihenjek és csináljam a dolgaimat. Végülis elindítottam a mosást, de amit én kaptam:D Komolyan, ez már nekem kínos egy kicsit. Egyébként itt minden házban normális ez, a pilótáknál mindenhol van egy takarítónő, mert nem lenne idejük a fiúknak.
Nos, ez a bejegyzés eddig tartott, nálam már fél 8van, elmegyek úszni egyet, aztán alvás, mert napok óta nem tudok rendesen aludni. Amint van fejlemény, írok még:) Selamat Malam Dari Serpong :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése