Kedves Olvasóim:) Éppen az Abu Dhabi International Airport Transit várójában ülök. Innen írok nektek, 2 órányi időeltolódásra, és számtalan ezer kilométerre. Tulajdonképpen a nagy repülős bejegyzést későbbre szántam, de még 4 órám van az indulásig és ha nem foglalom le magam, akkor itt fogok elaludni. Azt viszont senki sem szeretné, főleg nem apukám;) De mesélek is az útról és a tapasztalataimról:)
Egy hete vettem meg a repjegyet, a barátom totojázásának köszönhetően mindenre egy hetem jutott. Péntek 13... Jó, nem vagyok babonás, de azért ez mégis csak egy repülés, nem a fekete macskáktól félnék. Azzal kezdődött a napon, hogy apával rohantunk forgatni, még indulás előtt a Tv2 kitalált egy anyagot. Nem volt vészes, hiszen már mindent bepakoltam, csupán a bőröndömet kellett valahogy bezárnom.. Januárban nem volt probléma, de most a téli kabát.csizma, rengeteg ajándék, meg vitaminok azért megtöltötték a táskámat. (Közben elbóbiskoltam, pedig a gépen még kávéztam is) A munka után indulás, 7kor ment csak a gépem, de már 2után kocsiban voltunk. Végül a kajálás-magazin vásárlás-tankolással el is ment az idő. 5óra után becsokkolás, Berlinbe mentem először az AirBerlinnel. Amikor felraktam a check-in counteres hapsi elé a bőröndömet, elszörnyedt arccal közölte, hogy ez egy kicsit súlyos. Az én arcomat kellett volna látni, egyrészt már ugráltam a bőröndön, hogy be tudjam zárni, másrészt meg a neten 30 kg-ot tüntettek fel. Ami nekem is fura volt, de ha ők küldtek ilyen emailt:)) Végülis ezt megoldottunk, kiderült, hogy mivel én a világ végére megyek, ezért kivételeznek velem és a 24kg-os bőröndöm még ígyis kevés lett:D A hapsi a végén jó nasi gorengezést kívánt:)) Ami feldobta a napomat naná, végre rendes magyar embereket is látok. Erről később... Gyors búcsúzás a szüleimtől, ami közben könnyekben fakadtam ki, hiszen nem fogom látni őket majdnem 4 hónapig, ölelkezés, sírás egyet, Anya nyugtatott, hogy nem lesz gond, de ez az út mégis kikészített. Soha nem paráztam a repüléstől, de most még a gondolatától is remegtem. Végül fémkapum, ahol szinte pucérra vetkőztettek, még jó hogy nem csipogtam be... Majd 1,5 órás várakozás a reptéren. A telefonom vészesen kezdett merülni, így elintéztem még pár dolgot a barátommal, aki közölte, hogy lehet ,hogy ki fog jönni értem:))) Ez másnak egyébként biztos alap dolog, de Rick keményen dolgozik és nem megy csak szórakozásból a reptérre. Bár ez még sajnos kétesélyes, ha nem jönne, akkor majd a visszamaradt indonéz tudásommal elmagyarázom a sofőrnek a dolgokat:)) De, reptér. Vettem egy Cosmot, benéztem az Yves Rocherbe, Ricknek szerettem volna nézni egy parfümöt, majd beszállás. Egy Embraiderrel mentünk Berlinig... 2 oldal, 2 ülés. Nem sok ember, mégis valahogy az idegbeteg magyarokat muszáj volt egy helyre rakni. Nekem ég a képem egyébként, ha megmutatják az emberek, hogy mennyire buták. Szőke kislányok és kigyúrt, öltönyös hapsik nevetgéltek folyamatosan, a semmi vicceken. Mellettem egy idős német businessman ült, aki szintén szánakozva nézte őket. Inkább nem is mondtam neki, hogy a sorstársaim.. 1,5 órás út volt, egy muffint szolgáltak csak fel, plusz üdítőt. Ami elég szerény volt, ahhoz képest, hogy nem egy wizzairrel utaztam, de megtette. Repülés előtt sohasem eszek sokat, meg éhes se igazán voltam. Berlinbe fél 9 után érkeztünk meg, majd egy bő fél órás keresgélés után megtaláltam a másik terminált is. Berlin nem nehéz, de távol vannak egymástól a terminálok, ráadásul elég hülye rendszer van. Lehet, hogy kezdeti fellángolás, amit mondok, de egyáltalán nem megszervezett, mindenki kapkodta a fejét, hogy most mivan?? Közben a sorban összehaverkodtam egy párral, akik szintén Abi Dhabi-Jakartába mennek. Megint egy óra várakozás a reptéren, a fémkapunál a németek nem vetkőztettek, sőt még a cipőmet is fent hagyhattam, majd fél 10kor beszállás. Egy Airbus 330-sal mentünk tovább Abu Dhabiba. Az első benyomásom az Air Berlinről elég rossz volt, viszont nagyobb gépen bizonyítottak. Már a beszállásnál nagyon kedvesek voltak, cukorkával várták az embereket, segítőkészek voltak. Felszállás után nem sokkal bemondták, hogy nem sokára hozzák a vacsorát, előtte igényes füleseket, és egy mini túlélőkészletet osztottak ki. Ami annak kedvezett, aki aludt... Csirkés rizses, salátás dolog, és spenótos tészta között lehetett választani, a német lány mellettem tésztát evett, ami szintén jól nézett ki, de én inkább maradtam a csirkénél. A folyosó mellett kaptam helyet, a ferihegyi check-in counteres bácsinak örök hála, mert újranyomtatta a beszállókártyáimat, csak hogy a legjobb helyekre kerüljek:) A vacsit megkaptam, jött is a beverages légi kísérő, aki rámnézett és ez volt az első kérdése: Kedvesem, bort inna vagy sört inkább?:DDDD A sok várakozás és egyhangú utazás közben üdítő volt ez a kedvesség:D Boroztam egyet, sőt kávét, narancslevet és kólát is kaptam. Ez óriási pozitívum, az eddigi légitársaságoknál egyszer járták végig az embereket és nem jöttek 4-5 óránként. Viszont most rengetegszer jöttek és nem az unalom látszott az arcukon, hogy naaa, már megint narancslevet kér ez a szerencsétlen, hanem folyamatosan kedveskedtek:) A lámpaoltás előtt palackozott ásványvizet osztottak ki, majd jött pár óra csendes pihenő. Amit én filmnézéssel töltöttem el, na meg a mosdóba rohangáltam. Megvan a hátránya azért ennek is, ha sokat iszok:) 2órával leszállás előtt meleg tisztítókendőket osztottak szét a légikísérők, majd kaptunk egy kis snacket, ezalatt csokik kekszet kell érteni, tea és narancslé, majd megint egy kis pihenő. Végül 6óra után szálltunk le Abu Dhabiban, ahol megint kedvesek és türelmesek voltak velem az emberek. Váltottam indonéz rúpiát, hiszen Mo-on ez lehetetlen volt, itt meg euróról váltottak. Bár ezt benéztem, sokkal rosszabbul jártam, de ez belefér, ha a reptéren nem tudok vízumot venni, az gázabb lenne. Nos, mivel éppen azon ügyködök, hogy ne aludjak be és még kibírjak legalább 3,5 órát még, remélem nem fogtok rám megharagudni, ha itt befejezem a dolgot és inkább olvasok. Tényleg nehezen tartom meg a fejem, azt hiszem felszállás után rögtön aludni fogok:) Megint folyosó helyet kaptam, remélem, hogy egy végigalvós szomszédom lesz, mert engem át kell majd ugornia, biztos, hogy nem fog felkelteni.
Az otthoniaknak sok puszi, vigyázzatok magatokra:)))) Mindenkinek fogok írni, de most pár napig hanyagolni fogom a laptopomat is, mert nem láttam ezt az aranyifjút már egy ideje:))) Sok puszi Abu Dhabiból, a nehezen-fejet-megtartó-mindjárt bealvós Rékától:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése