Száznégy- Pótolok

Az utazásról nem is raktam most fel képet, pedig még egy pici videóm is van a telefonomban. Most megpróbálkozok vele, de nem ígérem, hogy most per pillanat fel fog kerülni bármi is. Nem sokára indulok a plázába, mert 3 muszlim lánnyal fogok találkozni, akik Wida barátnői. Wida egyébként Berlinben van most, november végén jön haza, vagyis Jakartába, addig meg mondta, hogy találkozzak a barátaival, akik már alig várják, hogy lássanak. Egy picit ráparázott a "randinkra" a három kiscsaj egyébként, mert Widának írogatnak, hogy legyen telefonközelben, ha valamit nem értenek. Nagyon aranyosak, hogy ennyire ráparáznak, sőt Widának azt mesélték, hogy mennyire örülnek, mert végre van egy bulé barátnőjük:) Hihetetlen, hogy mekkora menőségnek számítok itt, haza sem megyek:DDD Csak vicceltem, néha kibírhatatlan ez az időjárás, az órákon át egyenesített hajam pedig 2 perc után szénakazal a párától. Egyébként minden okéééés,Ricky tegnap délután ért haza, együtt vacsoráztunk, Bintangot ittunk , kaptam megint egy új sim kártyát, mert a régit blokkolták, illetve sokat hülyéskedtünk a nappaliban:D Néha nagyon rossz, hogy heti 3 éjszakát töltünk együtt, de ez még egy évig megy, utána úgyis másfelé kacsingat. Illetve Indonesia, mert én is elkezdtem kacsingatni pár international cég felé, majd kiderül. Viszont legalább már tudom, hogy mennyire van esélyem az itteni életre a diploma után, ami nagyon fontos, mert nem fogok otthonülő feleség lenni. No, de visszatérve, csak késő délután ment el Rick, együtt reggeliztünk, megint a kedvenc pick szalámis szendvicsét készítettem el, ami elsőre nem nagy cucc, de mire mindent összevágok, kenyeret kenek, teát főzök, úgy érzem magam mint egy rabszolga:D Najó, persze utána a nagy mosoly az arcán mindennel felér, ma is olyan nagy ölelést kaptam, miután lepakoltam elé a kincses ládát;) Most így tengetjük a hétköznapokat, szerencsére kaptam már sulis dolgot is, meg lefoglalom magam a lányokkal is, így nem unatkozok:) Most 3 napos munkára ment el Rick, viszont csak safety pilot lesz, azaz nem is dolgozik, csak tulajdonképpen ül és nézi a pilótákat, és felügyeli az újoncot;) Hihetetlen, hogy fél évvel ezelőtt még őt ügyelték fel, mostanra pedig már ő csinálja ugyanezt. Sőt, az is hihetetlen, hogy nem sokára kapitány lehet belőle, hiszen már megvan az ehhez szükséges óraszáma, a Lion Air fel is rakta a listára a kincsemet. Még Januárban azzal hülyéskedtem, hogy lehet, hogy már egy kapitányhoz fogok hozzámenni, nem is gondoltam bele, hogy ilyen hamar tényleg azzá is válhat.  Mielőtt elment, még megjegyezte, hogy milyen szénakazal a hajam , majd dobott egy csókot a taxiból és el is indultak. Felszállás előtt írt nekem, hogy milyen színű Zara táskát szeretnék. Majdnem elkezdtem sírni, mert hónapok óta keresek egy barna táskát, ami itt sokkal olcsóbb, viszont se Malajziában, se Szingapúrban vagy itt, Jakartában nem találtam. Viszont Batam, ahova most mennek, tele van ezzel a táskával, a repülőtéren igazából azonnal meg is tudja venni:))) Mondtam már, hogy imádnivaló?? Most viszont megyek, a lányok nem sokára érkeznek az SMS-hez, nekem pedig még át kellene akkor mennem a plázába. Selamat sayang:)