Az első indonéz kalandom előtt arról írtam a blogom, hogy kitől hogy búcsúztam el, milyen érzések kaptak el az első nagyobb utam előtt. Mostmár megedződtem , így inkább meg szeretném köszönni a körülöttem lévőknek a sok-sok kedvességet és szeretetet.
Elsőként a szüleimnek tartozok köszönettel, akik mindig támogattak a boldogulásomban. Amikor makacs fejjel inkább a nagyvárosba vágytam, Anya mondta, hogy maradjak, meg fog találni itt is a varázs. Végül nem konkrétan itt, hanem tényleg a nagyvárosban, de megtalált. Ha viszont már évek óta Pesten élnék, elkerült volna ez a szerelem és ez a csodálatos ember. Apa volt a legnagyobb támaszom, amikor a makacs hollandommal összevesztem, mindig támogatott és ő volt az aki megmondta: ha kell, akkor egyfolytában dolgozik, de támogatni fog a repjegyem megvételében, mert pontosan tudja, hogy Rick a legjobb ember, akivel eddig csak találkoztam. Köszönöm nektek:)
A mellettem élők közül a Húgomnak tartozok még egy óriási köszönömmel:) Mindig tartotta bennem a lelket, ha valami miatt kiakadtam, akkor mindig volt egy-két jó szava felém. Bár a ruháimat ezúttal sem adom át:D Most biztos abban reménykedtél, de ne is gondolj ilyenekre;)
Köszönöm a nagyszüleimnek a támogatást és a tanácsokat:) Mindig legyintettem nagymamám tanácsaira, de az utóbbi időszakban tényleg beváltak a "pasimegtartó" szabályai. Vagy Rick túl könnyű eset;)
A barátaim. Klisé, nem klisé, de mindig meghallgattak és mellettem voltak. Aki már egyszer is kipróbálta, hogy milyen az, ha a szerelmét nem látja egy éjszakára akár, az szorozza ezt meg 145-tel, és meglátja, hogy mennyire rossz lehetett az elmúlt időszak Rick nélkül. Viszont hálás lehetek a barátaimnak, hiszen még az éjszaka közepén is meghallgattak és skypeoltak velem, vagy csak tanácsokkal láttak el és megnyugtattak.Köszönöm Bia, Rena, Petra, Dalma, Titi, Marci, Saci!
Köszönettel tartozok azoknak is, akik támogattak, akár csak abban, hogy hittek bennünk, és nem kétkedve fogadták a kapcsolatunkat. Sokat jelent nekem, ha pozitívan állnak a kapcsolatomhoz az emberek, egyszerűen csak én is elhiszem, hogy a tündérmese létezik. :)
Ha egyszer könyvet írok majd az utazásokról, a félreértésekről, vagy akár az indonéz dolgokról, hosszabb lesz a köszönet lista:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése