Szazkilenc-kepek

Száznyolc- Csendes nap, nem túl csendes plázákban

Végre, végre hazajött! Ez volt az első gondolatom szerda hajnalban, miután meghallottam Rick bőröndjét az előszobából. Sajnos csak késő éjszaka ért haza, így viszont a szerdai napja szabad volt. Felkelés és a reggelizés után azon gondolkoztunk, hogy merre tovább. A karamellás teám fölött üldögéltem, a légkondi meghalt, legalábbis nem jött felénk semmi, amikor azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk ebben az óriási városban, amikor már csak pár óránk maradt... Majd nekiláttunk az interneten keresgélni. Találtunk is egy szuper helyet, az a neve, hogy Tamani Mini, ami tulajdonképpen egy park, ahol miniben vannak az indonéz látványosságok. Viszont már bőven 12 után voltunk, így nem lett volna értelme kimenni, mert azért egy picit több időre lenne szükségünk ott. Így a neten továbbkeresgélve találtunk egy óriási plázát, Mal Ambassador a neve, ahol tulajdonképpen mindent lehet venni. Józsefváros, de egy szép plázába öntve. Az odaút viszont... legalább 1,5 óráig taxiztunk, mire megérkeztünk. Viszont egy szép helyen lévő, igényes épülethez értünk, legalábbis a többi épülethez képest igényes. Az ok egyébként, amiért ide mentünk, az volt, hogy régóta keresek egy Zarás táskát, viszont Mo-on baromi drága, ráadásul nem is bőr, Szingapúrban nincs a Zarában, Jakartában meg már nem árusítják. Így a replika mellett döntöttem. Nem is volt rossz választás ez a pláza, hiszen az első dolog, amit megláttam, ez a táska volt... Picivel odébb viszont számos táskás üzlet volt még így persze nem vettük meg az első adandó alkalommal. Mivel Rick ovisat játszott és könyörgött, hogy együnk valamit, beültünk egy A&W-be. Gyorskaja, rosszabb mint a Meki, ráadásul 2szeres áron. De mivel nem találtam gyorsan semmi éttermet, ez is megfelelő volt az én hisztis pilótámnak;) Végül egy menüs mangós csirkét ettünk, csak közösen, hogy legyen valami a hasunkban, hideg sültkrumplival, de Rick visszavitte és panaszkodott, így kaptunk egy forró levest a cégtől;) A kajálás után viszont elindultunk nézelődni. Szinte minden dolgot találtam, amit Mo-on soha. A replika Celine és Dior táskák után laptopok, ékszerek, ruhák, cipők tömege várt rám. Azért rám, mert Rick leragadt a laptopoknál, és azt fejtegette az egyik Macbook fölött, hogy nekem miért van szükségem erre. A 2. emelten bandukoltunk, amikor megláttam A TÁSKÁT. Barnán nézett vissza rám, és üvöltött róla, hogy egy bulénál akarja magát jól érezni;) Végül a kis szerencsés tényleg hozzám került, mert Rick nem tudta végignézni, ahogyan szomorú arccal ott kellene hagynom, így az álomtáskát tőle kaptam, mert Barátnő-nap volt;)  A közel 6 emeletnyi laptop, táska és ruhaüzlet után elindultunk telefontokot nézni. Viszont a mi telefonunk még Ázsiában is annyira különleges, hogy konkrétan semmi tokot nem árulnak hozzá:DDD Végül csak szerencsével jártunk, és még alkudoztunk is egyet az indonéz eladóval;) Magyarországon is szuper vagyok ebben, ha meg az indonézekkel kell ezt csinálni, még inkább megy a dolog;) Végül 2 óra után, és 6 emeletnyi plázázás után boldogan hagytuk el a helyet. Megismerkedtünk egy indonéz eladóval, aki tudott hollandul, bár németeknek nézett minket:)) Elkezdett Rickkel indonézül beszélgetni, és az a durva, hogy majdnem mindent értettem. Hála a csodás indonéz barátaimnak, akik mindig sokat segítenek. Wida még az elindulás előtt azt is felajánlotta, hogyha kell, akkor csinál nekem egy hangjegyzetet, amiben ő alkudozik az eladókkal, ha át akarnának engem verni. Hát nem imádnivaló?:) A Mal Ambassador után a Plaza Indonesiába mentünk, ami Jakarta egyik legdrágább plázája, kitudja már hogy melyik a legdrágább. Egymás hegyén hátán épültek a plázák, így gőzöm sincs már, hogy most éppen melyik mennyire drága. Bent rendkívül hideg volt, már értem, hogy miért hord minden indonéz lány hosszú ujjút. Mert a plázákban élik a mindennapjaikat, a plázákban viszont hideg van. Na, én csak vásárolni megyek oda, így nem érzem a szükségét annak, hogy hosszú ujjút vegyek fel. ;)  A Plazaban csak sétálgattunk, beszélgettünk, majd hirtelen, jaa Rick tudja, hogy mi merre van, nem hiszem, hogy hirtelen, de egy Tiffany&Co üzlet előtt találtuk magunkat. Ez azért volt nagyon különleges, mert már évek óta szerelmes vagyok egy gyémánt gyűrűbe, és Rick ezt már nagyon jól tudja. Addig kérlelt, hogy nézzük meg, míg tényleg be nem mentünk:)) Olyan izgalommal kutattam A GYŰRŰ után, mint egy kisgyerek a játéküzletben:))) Meg is találtam és elégedett mosollyal álltam az eljegyzési gyűrűk előtt. Az eladó Ricktől kérdezte, hogy eljegyzési gyűrűt nézünk, mire a barátom igennel felelt, és kérte a nőt, hogy hadd nézhessem meg:) Oké, a következő mondatok csöpögni fognak az érzelmeitől, de nagyon boldog voltam abban a pillanatban. Tökéletes pillanat volt, egy gyönyörű, 1 karátos gyémánttal a kezemben. A GYŰRŰ és A Hapsi:) Miután kijöttünk a boltból, megöltem Ricket és megköszöntem neki, hogy elhozott és megnézhettem. Persze, hogy minden kislány a tökéletes esküvőről álmodozik, én addig a tökéletes eljegyzésről :DD Az eladónő a boltban ég megjegyezte, mielőtt kimentünk, hogy Kamu chantik ;) Azaz, hogy szépek vagyunk;))) A Tiffany után megint egy Mac üzletbe mentünk, ahol Rick arra próbált rávenni, hogy szeressem meg a Macbookot, mert ha majd egy menő magazinnál fogok dolgozni, akkor szükségem lesz arra a laptopra:) Szóval egy igazán pici macbookot nézegettünk, amíg tényleg bele nem szerettem. :D A Plaza után átsétáltunk a Grand Indo Mallba, ami a közvetlen szomszédságában volt. Már régebben is voltunk itt, rengeteg kiváló étteremmel rendelkezik ez a hely. Most is csak az éttermek miatt jöttünk, körülnéztünk a Zarában és pár boltban még, de utána a földszinti Ninety-nine ban folytattuk ;) Végül vízesés és műlevelek között vacsoráztunk meg, attól eltekintve, hogy nem egy zárt helyen voltunk, mégis remek volt a hangulat. Rickkel sokat beszélgettünk, töltött a telefonomra internetet is, így mostmár mindenhol tudok majd netezni. Csirkét ettünk mind a ketten, előételnek pedig fokhagymás baguettet, Bintanggal:) A vacsi után pedig indultunk is hazafelé,mert legalább 1 órás út állt még előttünk. Megint szuper napunk volt, boldogan jöttünk haza:) Viszont 10 óra felé már aludnunk kellett, mert Rick hajnali 4kor indult a reptérre. Megint egy hosszabb munkát kapott, viszont nagyon-nagyon büszke vagyok rá, mert ebben a hónapban a megengedett óráit ledolgozta, 2szer többet repült, mint Bernard vagy Sjoerd.
Noooos, most viszont befejezem az írást, mert időközben találtam magamnak egy remek projectet, amit nemsokára veletek is meg fogok osztani, de egyelőre nem fedem fel a titkot, mert még nem vagyok biztos a dologban. Viszont egyre jobban megy az Élet Indoban, egyre jobban érzem én is magam, legalábbis mostmár, hogy belefogtam pár dologba;)

Szazhét -képek

SZázhat- Egyedül

Pár évvel ezelőtt néztem meg először az Ízek,imák, szerelmek című filmet. Akkor még nem kötött le igazán, egy nő, aki otthagyja a férjét, bejárja a világot, szenved egy picit ,de végül happyenddel záródik a sztori. Igen, sajnos fiatal fejjel ez jött le csak a sztoriból, most viszont, érett fejjel és picit világlátottan, már más szemmel nézte meg a filmet. Amióta kint vagyok Indoban, ha magamban vagyok, inkább nem is eszek, mert nem szeretek egyedül enni. Itthon főzőcskéztem néha, meg rendeltem kaját, de egy emberre főzni nem olyan muris. Rick meg nem ér sohasem haza időben, így valamit ki kellett találnom. Feladtam az "én nem eszek egyedül" hülyeségemet, fogtam egy divatmagazint és átmentem kajálni a Salsába. Ez most nem tűnik nagy dolognak, de sohase csináltam még ilyet. Leültem, kikértem a soto ayamomat, meg nanas juiceot, és vártam. Közben megnéztem a legújabb trendeket, figyeltem, ahogy fúj a szél, a mellettem elhaladó embereket néztem, ahogy megcsodálnak, amiért buléként egyedül üldögélek. Közben megjött a levesem is. Egy kisebb tálban hozta ki nekem egy muszlim lány, aki nagyon örült, hogy indonézül beszéltem hozzá:)) Kaptam a leveshez sambalt, katsu szószt, meg apró zöldségeket, a sambalból azonnal belekanalaztam a felét. A sambal egyébként a mi Erős Pistánkra hajaz, csili alapú, főleg ebben a régióban szeretik, viszont zöld színű. Legalábbis az, amit én kaptam. A soto ayam pedig egy csirkés leves, amiben paradicsom, krumpli, kókusz van, de citrommal is ízesítik. Még áprilisban ettem Rickkel az egyik plázában, de ez a legfinomabb soto ayam, amit a salsában lhet kapni. Egyrészt baromi olcsó, nagyon laktat és friss zöldségekkel van elkészítve.És az sem utolsó, hogy 3 percre van a házunktól a salsa.  Miközben kanalaztam be a sotomat, elkapott az az érzés, hogy milyen jó itt lenni. Hogy mennyire imádom a helyi kajákat, hogy milyen jó meleg van, és bár egyedül vagyok, de kit érdekel, amikor ennyire süt a nap, az emberek kedvesek és a kedvenc indonéz kajámat kanalazom be éppen?? Ezért említettem meg a filmet, mert Julia is rengeteget utazott, aztán egyedül volt, élvezte az olasz ételeket, nyelvet tanult és csak elvolt. És most, hogy Rick ennyit dolgozik, én is ezeket a dolgokat teszem. Minden nap felfedezek valami újat, újabb szavakat tanulok, új dolgokat próbálok ki. Mióta megismerkedtem a lányokkal, Hanival, Pujival és Widával, minden nap mondanak valami újat, segítenek a nyelvtanulásban, és az sem utolsó, hogy Wida imád főzni és a soto ayam egyik nagymestere ;) Ja igen, mindjárt rakok képeket is, mostmár tele hassal ülök a szobában, Rick nem sokára hazajön, addig meg hallgatom az üvöltöző hollandokat a nappaliban. Selamat malam! Sampai Jumpa Lagi :)

Szazot- kepek

Száznégy- Pótolok

Az utazásról nem is raktam most fel képet, pedig még egy pici videóm is van a telefonomban. Most megpróbálkozok vele, de nem ígérem, hogy most per pillanat fel fog kerülni bármi is. Nem sokára indulok a plázába, mert 3 muszlim lánnyal fogok találkozni, akik Wida barátnői. Wida egyébként Berlinben van most, november végén jön haza, vagyis Jakartába, addig meg mondta, hogy találkozzak a barátaival, akik már alig várják, hogy lássanak. Egy picit ráparázott a "randinkra" a három kiscsaj egyébként, mert Widának írogatnak, hogy legyen telefonközelben, ha valamit nem értenek. Nagyon aranyosak, hogy ennyire ráparáznak, sőt Widának azt mesélték, hogy mennyire örülnek, mert végre van egy bulé barátnőjük:) Hihetetlen, hogy mekkora menőségnek számítok itt, haza sem megyek:DDD Csak vicceltem, néha kibírhatatlan ez az időjárás, az órákon át egyenesített hajam pedig 2 perc után szénakazal a párától. Egyébként minden okéééés,Ricky tegnap délután ért haza, együtt vacsoráztunk, Bintangot ittunk , kaptam megint egy új sim kártyát, mert a régit blokkolták, illetve sokat hülyéskedtünk a nappaliban:D Néha nagyon rossz, hogy heti 3 éjszakát töltünk együtt, de ez még egy évig megy, utána úgyis másfelé kacsingat. Illetve Indonesia, mert én is elkezdtem kacsingatni pár international cég felé, majd kiderül. Viszont legalább már tudom, hogy mennyire van esélyem az itteni életre a diploma után, ami nagyon fontos, mert nem fogok otthonülő feleség lenni. No, de visszatérve, csak késő délután ment el Rick, együtt reggeliztünk, megint a kedvenc pick szalámis szendvicsét készítettem el, ami elsőre nem nagy cucc, de mire mindent összevágok, kenyeret kenek, teát főzök, úgy érzem magam mint egy rabszolga:D Najó, persze utána a nagy mosoly az arcán mindennel felér, ma is olyan nagy ölelést kaptam, miután lepakoltam elé a kincses ládát;) Most így tengetjük a hétköznapokat, szerencsére kaptam már sulis dolgot is, meg lefoglalom magam a lányokkal is, így nem unatkozok:) Most 3 napos munkára ment el Rick, viszont csak safety pilot lesz, azaz nem is dolgozik, csak tulajdonképpen ül és nézi a pilótákat, és felügyeli az újoncot;) Hihetetlen, hogy fél évvel ezelőtt még őt ügyelték fel, mostanra pedig már ő csinálja ugyanezt. Sőt, az is hihetetlen, hogy nem sokára kapitány lehet belőle, hiszen már megvan az ehhez szükséges óraszáma, a Lion Air fel is rakta a listára a kincsemet. Még Januárban azzal hülyéskedtem, hogy lehet, hogy már egy kapitányhoz fogok hozzámenni, nem is gondoltam bele, hogy ilyen hamar tényleg azzá is válhat.  Mielőtt elment, még megjegyezte, hogy milyen szénakazal a hajam , majd dobott egy csókot a taxiból és el is indultak. Felszállás előtt írt nekem, hogy milyen színű Zara táskát szeretnék. Majdnem elkezdtem sírni, mert hónapok óta keresek egy barna táskát, ami itt sokkal olcsóbb, viszont se Malajziában, se Szingapúrban vagy itt, Jakartában nem találtam. Viszont Batam, ahova most mennek, tele van ezzel a táskával, a repülőtéren igazából azonnal meg is tudja venni:))) Mondtam már, hogy imádnivaló?? Most viszont megyek, a lányok nem sokára érkeznek az SMS-hez, nekem pedig még át kellene akkor mennem a plázába. Selamat sayang:)

Szazharom-Kepek