Az utolsó Indonéziában töltött hetemmel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Nem azért, mert nem volt a világ legjobb dolga, de megszoktam a környezetet. A nyugodt, kiegyensúlyozott életünkből, amikor az volt a legnagyobb gondom, hogy éjszaka, vagy kora reggel menjek-e úszni, visszatértem egy másik világba. A nagy utazás előtt azonban még számos dolgot megcsináltunk, ami eddig csak egy pont volt a listán.
Még január eleje volt, a vizsgáimra készültem, amikor a barátom már a trópusi szigetek képeit küldözgette, ahova majd elvisz. A trópusi szigetből végülis nem lett sokáig semmi, mert folyton az irodába járkált, még Szingapúrba se tudtunk együtt elmenni. Szingapúrt pedig nem fedeztem fel igazán, így kicsit bánt a dolog. Az utolsó héten azonban minden őrültséget megcsináltunk, szuper helyekre mentünk és rendesen el voltam kényeztetve. Hétfőn csúszda parkba mentünk, ahol végigsikítoztam a lecsúszást... Igen, természetesen nem néztek hülyének az indonéz kisgyerekek...Áhh, miért néztek volna. (Ez egyébként azután volt, hogy Ricknek sikerült a Typerating vizsgája, ami azt jelenti, hogy megint egy évig van pilóta jogsija) Este 7-ig engem ki sem lehetett szedni a vízből, imádok csúszdázni, egy matracban feküdni, miközben a barátom húz, na az a világ legjobb dolga:D A pancsolás után végre kipróbáltam a soto-t is, ami kifejezetten indonéz. Bár távol állnak tőlem a levesek, mégis nagyon ízlett. Az íze egyébként a legényfogó leveshez hasonlít, korianderes, savanyú az egész. Mi telepakoltuk rizzsel, amit a végén nem is ettem meg, olyan sok volt.
A keddi napot takarítással és bevásárlással töltöttük el. Vasárnap este, amikor Rick elment vizsgázni, Sjoerd és Bernard bulit csapott. Mint a filmekben, még a csapból is sör folyt, az asztalon holland lányok táncoltak, én pedig, mint egy rossz és irigy szomszéd, csillapítani próbáltam őket. Végül arra emlékszem csak, hogy éjfél körül elmentek, majd hajnalban, kézen fogva és átkarolva egymást, Sjoerd és Bernard mászott fel a lépcsőn. Megláttak engem a zöld trikómban, amit alváshoz veszek fel, és agyon dicsértek, hogy milyen szép, varázslatos és tündéri vagyok ma reggel:D igen, még hajnali 7kor is részegek voltak...Emiatt hétfőn semmihez sem nyúltak, kedden viszont együtt takarítottunk. Este a Salsában vacsiztunk, és végre ettem Pisang Gorenget. Ami sült banánt jelent, de sokkal egzotikusabb indonézül:D Teljesen már egyébként, mint az itteni kínaiban árult banánok.
Rájöttem, hogy a pisang goreng is nagyon hiányzik, nem csak a barátom. No, egye fene, 1,5 hónap és repülök vissza. >)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése