Már írtam arról, hogy végre elköltöztünk. El voltam rendesen foglalva, az itteni dolgok sajnos nagyon lassan mennek. Hétfőn költöztünk be, a két másik fiú segített nekem a költözésben, akikkel összeköltöztünk. Az egész hetünk azzal telt el, hogy bepakoltunk mindent, sajnos azonban sok gondunk van a ház körül. Egyrészt az áram: az első 2 hétben csak csökkentett módban használhatjuk az elektromosságot, ez viszont a 33 fokban, légkondi nélkül elég nehéz. Van légkondi, nem ezzel van a baj, de ha 3 szobában használnánk, akkor percenként menne el az áram. Ezért most csak meleg levegős ventillátorral alszunk, ami jobb, mint a meleg szoba. Ezen kívül a vízzel is sok bajunk volt. Tudni kell, hogy a vizet a földből kapjuk, tehát nem kell érte fizetnünk. Azonban az áramkimaradások miatt folyton leállt a pumpa, levegő ment a rendszerbe, és a víz nem jött. Sajnos ez ment napokig, általában kijött egy ember, aki megcsinálta, de max fél napig ment ez. Akkor volt kicsit kínos, amikor egész nap medencéztünk, a klóros víz kicsípte az arcomat és száraz volt a hajam, majd a fiúk kitalálták, hogy menjünk bulizni... Elárulom, hogy nem túl jó, amikor izzadunk, közben klóros a hajam, de érezzem már jól magam. Végül úgy döntöttem, fél órás duzzogás után, hogy akkor is elmegyünk bulizni és jól fogom magam érezni. Végül tényleg csodás esténk volt, a fiúkkal rengeteget nevettem és mostmár minden okés velük kapcsolatban is. Bár az áram még mindig kimarad néha, a víz legalább már fixálva van. Mire visszajövök, addigra már minden szuperül fog menni, csak ez tart életben. Egyébként imádok itt élni, tiszta medence van, a környék nagyon szép, csendes. A bevásárlóközpont is velünk szemben van, így a bevásárlás is könnyen megy. A kisebb gondoktól eltekintve minden szebb és jobb. Bár a szobánk irtó kicsi, a fiúk majd beszereznek egy nagyobb szekrényt a folyosóra, akkor már nem lesz gond. Ha ugyanis jövőre én ideköltözök véglegesen, akkor el kell kezdenem idehordani a dolgaimat. Bár a legtöbb dolgot ígyis otthon fogom hagyni, a könyveket lehetetlen elhurcolni ide, meg drága is. De majd idővel kiderül. A fiúk jövő év szeptemberéig lesznek itt a szerződésükkel, azaz még másfél év. Naa, de a házról:
egy óriási házról van szó, 300 nm-es. Néha én is úgy érzem, hogy elveszek benne, mert baromi nagy. Magyarországon is óriási házunk van, itt meg a háromszorosa. Viszonylag egyébként nem használjuk ki, mivel 2 konyha, 1 50 nm-es nappali van, étkező is ugyanekkora, 2 nagy terasz, a takarítónak egy szoba, 3 mosdó , 2 kisebb szoba, illetve egy nagyobb, erkéllyel, saját gardróbbal és fürdővel. Nagy folyosók, tárolók. Ha csak ketten élnénk itt, akkor biztos, hogy hamar kiakadnék, de így mindig van valaki a nappaliban, vagy a teraszon, konyhában.
2 hét múlva egyébként megyek haza, amit nagyon nem várunk. Rick folyton olyan képeket küld, amin cicák nyújtják a kezüket, hogy :"Please,dont go". :D De ő is megérti, hogy először a fősuli, aztán jövök úgyis vissza. Najó, ez is hülyeség, mert csinálom a fősulit is és vele is lehetek. Meg már hiányoznak a szüleim is, a testvérem, a kisállatkáim, a családom és a barátaim. Na, meg baromi meleg van, mostmár nem csak trikót és minit akarok hordani, ennél változatosabb a ruhatáram. Na, a viccet félretéve, most sem fogok olyan sok időre hazamenni, mert a vizsgák után jövök is vissza. Csak abban reménykedek, hogy amikor visszajövök majd, Rick a reptéren fog várni és meg fogjuk egymást találni. Ferihegyen egy kijárat van, itt 2 terminál és vagy 10 kijárat.
Most viszont megyek, a fiúk gyakorolnak, Rick holnap repül megint, én pedig gombás-pestot csinálok. Erről jut eszembe: Ricky 2 hete elkezdett repülni. Amikor először elment, 4 napra rabolták el tőlem, akkor rendesen kivoltam. Most viszont csak 1-1 napokra megy el, tegnap Baliról jött haza, holnap pedig Surabayára megy. Zajlik az élet, kicsit rossz, hogy pont most kezd el intenzíven repülni, amikor megyek haza, és már kevés időnk van együtt, de ha egy pilótával kezd az ember....ehhh.
Ettől eltekintve, hogy sokat vagyok egyedül, a legeslegboldogabb ember vagyok, hogy végre repül és dolgozik és az álmaiért harcol. Nem csak a barátom, a szerelmem, de egy igazi példakép is, amiért ilyen sok energiát fektetett ebbe. Szóval a legjobb ember, akivel csak lehetek. A legjobb helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése