Nyolcvanhat-Update

Tudom, megint nem írtam már egy csomó ideje, de most tényleg rengeteg dolgom volt:) A szülinapozás után hozzákezdtünk az itthoni főzőcskének, ami annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy már alig járunk el étterembe. Persze néha még rendelünk valamit, de túlnyomórészt inkább ezt részesítjük előnyben. Múlt hét hétfőn megint Szingapúrba utaztam, lejárt ugyanis a vízumom. Az egész napom borzalmas volt, egyetlen taxi nem kárt errefelé, ráadásul a taxirendelés se működött, így 20 perces késésben voltam. Bár időben elindultam, na meg hajnali 5kor még nincs nagy tömeg. A reptéren kezdődött a kálvária, amikor kiderült, hogy 1 nappal túlmentem a vízumomon, azaz 31 napig voltam az országban. Rendesen besz**tam, hogy bilincsben fognak elszállítani a reptérről, az itteni hatóságtól nagyon kell félni, engem megrémisztenek, meg az egész vízum,bevitel etc elég nagy hülyeség. Mivel elég sokat kellett fizetnem, azért mert túlmentem a vízumon, szükségem volt egy bank automatára. Persze az sehol sem volt, majd nem fogadta el a kártyámat, én pedig a sírás határán voltam. Egyébként a beszállás, repülés megint jó volt, eltekintve attól, hogy fél órát késtünk. Szingapúrban metróztam egyet, vásároltam, majd vissza a reptérre. Már otthonosan mozgok a terminálok között, így könnyen megtaláltam mindent. Képeslap, gyümölcslé és várakozás. A gate előtt anyával is beszéltem facebookon, meg a kedves barátomnak írtam, hogy mikor érek haza, illetve, hogy lemerült az egyenlegem a telefonom, se hívni se internet.. A repülőút hamar eltelt, fél 5-re már Jakartában voltam. (Oda a JetStarral mentem, vissza pedig a Valuair-rel, ami egy cég, de különböző neveken). A reptéren múlkor 3 perc alatt végeztem, most viszont 1 óráig álltam a VoA- előtt(Visa on arrival), mert borzalmasan lassan haladt a sor. Miután kiértem a levegőre, Rick sehol... Megint egy órás keresés, mire felhívott, hogy merre vagyok... Annyi esze nem volt, hogy maharabb felhívjon.. Mindezek után a taxiban 1,5 órán át zötykölődtünk,majd hazaértünk, lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Előző este nem aludtam, mert már 3kor el kellett kezdenem készülni. Este 8 után Rick simogatására keltem, pestot csinált nekem és rám várt, hogy együnk. A vacsora után megint bedőltem és másnap 11.kor keltem:)
A múlt hét leginkább egyébként a házkereséssel ment el. Kedden nekivágtunk Serpongnak, apartmanokat kerestünk, csak Rick és én. Az állunk leesett, amikor egy hotelszobáért, amiben egy ágy és egy szekrény volt, annyit kértek el, mintha egy nagy házat bérelne valaki, több emberrel. Csalódottan keresgéltünk tovább, kaptunk időpontokat házakhoz és Bernard is mozgósította magát. Este megint itthon főzőcskéztünk Rickyvel,majd áthívtuk Bernardot is, hogy vacsizzon velük,este pedig Suits-ot néztünk. Rengeteg sorozatot elkezdtünk együtt nézni egyébként, mert utána legalább megbeszéljük, ha én nem értek valamit:D
Szerdán mentünk pár házhoz, Berry Ricky és én. Egy pöttöm autóban ültünk 4-en, ráadásul légkondi se volt.. Elárulom, hogy aznap volt a legmelegebb, miniszoknyában voltam, mégis úgy izzadtam. A házak után kávéztunk, majd Alain és Jefta házához vettük az irányt. A fiúk nem sokára vizsgáznak, a Boieng vizsgájuk lesz, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy a jogosítványukat erősítik meg. Mivel zuhogott az eső, ezért a pancsolás elmaradt, ráadásul Berry és Rick háromszor is elment, mert találtak nekik pár házat. Én egész nap filmet néztem, végre volt HBO:)) Este egyébként találtak a fiúk egy óriási kéglit, 5szobásat, két konyhával, amire azonnal ajánlatot tettek. A gond csak az volt, hogy nagyon kint van a város szélén, mindenképpen kellene venni egy robogót ahhoz. Este a Mamasban vacsoráztunk, a fiúk pedig örültek a markukban, hogy végre találtak egy szép házat.
Csütörtökön Sjoerd, Berry,Ricky és én is elmentünk a házhoz, amit előző este néztek meg. Kívülről nagyon szép volt, bent viszont annyira nem nyűgözött le. Bár 2 konyha volt, meg sütő is, óriási szobák, nagy gardrób, mégsem volt az igazi. Három gyerekes család lakott ott, így ez sajnos meglátszott. Csalódottan mentünk át az Alexandriteba, hogy újra megnézzük azt a házat, amit egyszer már le akartam foglalózni a fiúk. Ezt a házat még én nem láttam, mert nélkülem voltak mindig, viszont meggyőzött. Bár a szobák elég picik, de 2 konyha, 2 nappali, 2 terasz, 3 fürdő van hozzá és a tulaj mindent elintézett, amit a fiúk kértek. Amint meglátták, hogy mi mindennel van tele a ház, azonnal mondták, hogy oké, kiveszik. Ez a pláza mellett van közvetlenül, egy csendes park, én pedig még jobban örültem: tiszta medence és esténként tudok futni, ráadásul a bevásárlás sem okoz gondot majd. A papírokat elintéztük és irány haza. Itthon csirkepaprikást csináltam,ami valamiért nem úgy sikerült, ahogy azt én elképzeltem, de a tejföl hiánya volt a legfőbb gond nekem. Pénteken Jeftáékhoz mentünk át, a fiúk tanultak, én is a beadandóimmal voltam elfoglalva, majd egész délután a medencében úszkáltunk. Melina és Én is rápattantunk a fiúkra a vízben és versenyeztünk, hogy ki ér előbb a hal szoborhoz. Egyébként Melina főzött nekünk aznap, nasi goreng és egy tojásos, zöldséges, leveshez hasonlító dolgot ettünk, ami egyébként indonéz kaja, de gőzöm sincs a nevéről. A boltba is elszaladtunk, hogy legyen kajánk a hétvégére, mert nem terveztük, hogy kimozdulunk. Este 7kor jött Ricknek az sms, hogy szombattól keddig dolgozni fog:( Először nagyon elkeseredtem, mert hétfőn költöztünk volna, és semmit nem vettünk neki,se bőröndöt, se új ingeket, szóval jó, hogy rendesen besz*rtam. Ő is eléggé megijedt, egymást nyugtattuk, végül 1óra után aludtunk el, reggel pedig korán keltünk, hogy minden rendbe legyen.
Szombaton Rickért elvileg 1-kor jött volna a transporter, viszont fél 2kor még senki nem volt érte, így taxiba pattant és irány a reptér, hogy elérje a 3 órás gépet... Elég merész, de sikerült neki, mivel igazolvánnyal ment be, így gyorsan elintézett mindent. Én ezután elkezdtem tanulni, az egész hétvégén azzal ment el egyébként, illetve a pakolással, hiszen  hétfőn egyedül költöztem be az új házba.
Rick egész hétvégén képeket küldözgetett nekem, Indonéziában volt, apró szigeteken. Hétfőn megjelent Bernard a lakásban, elmondta, hogy mikor költözünk és hogy majd segítenek. Nem sokkal 2 után megjött, Sjoerd is vele tartott és együtt levittük a cuccainkat. Mivel mi főztünk otthon és Rick már fél éve az apartman rabja, ezért számos holmi felhalmozódott. 1 óra alatt 3 apartmanból is lehurcoltuk a cuccokat, majd bepakoltuk a taxiba és irány az Alexandrite. Pont akkor kezdett el zuhogni az eső, amikor a taxiba pakoltunk, ekkora zuhogást még nem is láttam.
Itthon a taxis is segített kipakolni, majd a fiúkkal közösen nekikezdtünk a ház birtokbavételének. Pár órával később, vizes és izzadt hajjal zuhantam le a kanapéra. A légkondi nem működött, a fenti részen pedig borzalmasan meleg volt. Ennek ellenére nagyon boldog voltam, hogy végre egy szép házban vagyunk. Este a fiúk hívtak a Salsába, helyette viszont vettem salátát és itthon  kajáltam. Amikor a salátám felénél tartottam, észrevettem, hogy egy baromi nagy csiga ül a salátámban, majd 3 óriási csótány mászott tőlem pár méterre. Ha ez nem lenne elegendő, egy méretes gyík is körbejárta a konyhát, így nálam a képzeletbeli cérna akkor már elszakadt, kidobtam a kaját és éhesen kullogtam fel a szobámba.
Másnap korán keltem..,. bevallom, nem aludtam semmit...A légkondi percenként állt le, a fiúk pedig hiába csináltak bármit, mindig lekapcsolt. 5órakor már feladtuk, és mindenki csak pihent. Reggel írt Rick, ami azt jelentette, hogy már leszállt, így hajat mostam és a fiúkkal szenvedtünk a nappaliban, amikor beállított. A pilóta ruhájában volt, frissen, illatosan:) Annyira örültem neki, azonnal elkezdtem ölelgetni, mert 4 nap mégiscsak hosszú idő most:)
Megint eltelt pár nap, sajnálom, hogy nem írok. A folytonos áramkimaradások és a tanulás eléggé lefoglal. Bár egy gyönyörű, 300 nm-es házban élünk, a technika most eléggé ellenünk van. De a házról írok egy külön bejegyzést. Naa, ezt posztolom aztán képek:)))