2013. április 14., vasárnap
Kilencven- Lion Air baleset
Eddig is sok repülő-balesetről hallottam már, mióta pedig Rick a barátom, szinte minden repülős filmet megnézek. Egy fél éve jött ki a mozikban a Flight című film, ami pont Rick miatt volt számomra érdekes. Arról már írtam, hogy sok butaságot elkövettek a filmben és rengeteg dolog nem is úgy működik, ahogy azt ábrázolták. De nem a filmről akartam fecsegni. Tegnap, azaz április 13-án, szombaton, egy Lion Air, Boing 737-800as repülőgép a tengerben landolt. Balinál, a Densapar repülőtér mellől. A légitársaság minden dolgozója azonnal értesült emailben a balesetről, én pedig Ricktől tudtam meg azonnal mindent. Bár a szívinfarktus kerülgetett, hiszen a barátom is sokat repül Balira, előtte pedig nem is aludt itthon, így az aznapi repülésről semmit sem tudtam. Azonnal a tv-re tapadtam, híreket kerestem. Miután láttam, hogy ki volt a kapitány, kik voltak a crewban, kicsit lenyugodtam. A hírek sajnos arról számoltak be, hogy a repülő lecsúszott a kifutóról az erős szél miatt. Ez azonban totális nagy baromság, nem csak a helyi, világsajtóban, de a magyar sajtóban is ez jelent meg. Én is elhittem, amit olvastam, viszont megvan az előnye, ha 3 pilótával lakik együtt az ember: felvilágosítottak, hogy a gép nem csúszhatott le, mert kerítés van és bár a hírek ezt mondták be, azt senki sem tudja, hogy valójában a kapitány a vízben landolt a géppel. Sokan kezdték el támadni a pilótákat, amiért összetörték a gépet és "lecsúsztak". Viszont 101 utas életét mentették meg, illetve a crew tagjai sem sérültek meg komolyabban. Én sajnálom, amiért butaságok jelennek meg a sajtóban, olyan idétlenségek, amik nem tükrözik a valóságot. Amit még tudni lehet a balesetről az az, hogy valószínűleg egy, de nagyon biztos, hogy 2 hajtómű is meghibásodott. A vízben landolás pedig nem csak most mentett meg életeket, pár évvel ezelőtt, New Yorkban is a vízben landolt egy Airbus, akkor is az összes utas túlélte a szerencsétlenséget.
2013. április 9., kedd
Nyolcvannyolc-Az új házunk:)
Már írtam arról, hogy végre elköltöztünk. El voltam rendesen foglalva, az itteni dolgok sajnos nagyon lassan mennek. Hétfőn költöztünk be, a két másik fiú segített nekem a költözésben, akikkel összeköltöztünk. Az egész hetünk azzal telt el, hogy bepakoltunk mindent, sajnos azonban sok gondunk van a ház körül. Egyrészt az áram: az első 2 hétben csak csökkentett módban használhatjuk az elektromosságot, ez viszont a 33 fokban, légkondi nélkül elég nehéz. Van légkondi, nem ezzel van a baj, de ha 3 szobában használnánk, akkor percenként menne el az áram. Ezért most csak meleg levegős ventillátorral alszunk, ami jobb, mint a meleg szoba. Ezen kívül a vízzel is sok bajunk volt. Tudni kell, hogy a vizet a földből kapjuk, tehát nem kell érte fizetnünk. Azonban az áramkimaradások miatt folyton leállt a pumpa, levegő ment a rendszerbe, és a víz nem jött. Sajnos ez ment napokig, általában kijött egy ember, aki megcsinálta, de max fél napig ment ez. Akkor volt kicsit kínos, amikor egész nap medencéztünk, a klóros víz kicsípte az arcomat és száraz volt a hajam, majd a fiúk kitalálták, hogy menjünk bulizni... Elárulom, hogy nem túl jó, amikor izzadunk, közben klóros a hajam, de érezzem már jól magam. Végül úgy döntöttem, fél órás duzzogás után, hogy akkor is elmegyünk bulizni és jól fogom magam érezni. Végül tényleg csodás esténk volt, a fiúkkal rengeteget nevettem és mostmár minden okés velük kapcsolatban is. Bár az áram még mindig kimarad néha, a víz legalább már fixálva van. Mire visszajövök, addigra már minden szuperül fog menni, csak ez tart életben. Egyébként imádok itt élni, tiszta medence van, a környék nagyon szép, csendes. A bevásárlóközpont is velünk szemben van, így a bevásárlás is könnyen megy. A kisebb gondoktól eltekintve minden szebb és jobb. Bár a szobánk irtó kicsi, a fiúk majd beszereznek egy nagyobb szekrényt a folyosóra, akkor már nem lesz gond. Ha ugyanis jövőre én ideköltözök véglegesen, akkor el kell kezdenem idehordani a dolgaimat. Bár a legtöbb dolgot ígyis otthon fogom hagyni, a könyveket lehetetlen elhurcolni ide, meg drága is. De majd idővel kiderül. A fiúk jövő év szeptemberéig lesznek itt a szerződésükkel, azaz még másfél év. Naa, de a házról:
egy óriási házról van szó, 300 nm-es. Néha én is úgy érzem, hogy elveszek benne, mert baromi nagy. Magyarországon is óriási házunk van, itt meg a háromszorosa. Viszonylag egyébként nem használjuk ki, mivel 2 konyha, 1 50 nm-es nappali van, étkező is ugyanekkora, 2 nagy terasz, a takarítónak egy szoba, 3 mosdó , 2 kisebb szoba, illetve egy nagyobb, erkéllyel, saját gardróbbal és fürdővel. Nagy folyosók, tárolók. Ha csak ketten élnénk itt, akkor biztos, hogy hamar kiakadnék, de így mindig van valaki a nappaliban, vagy a teraszon, konyhában.
2 hét múlva egyébként megyek haza, amit nagyon nem várunk. Rick folyton olyan képeket küld, amin cicák nyújtják a kezüket, hogy :"Please,dont go". :D De ő is megérti, hogy először a fősuli, aztán jövök úgyis vissza. Najó, ez is hülyeség, mert csinálom a fősulit is és vele is lehetek. Meg már hiányoznak a szüleim is, a testvérem, a kisállatkáim, a családom és a barátaim. Na, meg baromi meleg van, mostmár nem csak trikót és minit akarok hordani, ennél változatosabb a ruhatáram. Na, a viccet félretéve, most sem fogok olyan sok időre hazamenni, mert a vizsgák után jövök is vissza. Csak abban reménykedek, hogy amikor visszajövök majd, Rick a reptéren fog várni és meg fogjuk egymást találni. Ferihegyen egy kijárat van, itt 2 terminál és vagy 10 kijárat.
Most viszont megyek, a fiúk gyakorolnak, Rick holnap repül megint, én pedig gombás-pestot csinálok. Erről jut eszembe: Ricky 2 hete elkezdett repülni. Amikor először elment, 4 napra rabolták el tőlem, akkor rendesen kivoltam. Most viszont csak 1-1 napokra megy el, tegnap Baliról jött haza, holnap pedig Surabayára megy. Zajlik az élet, kicsit rossz, hogy pont most kezd el intenzíven repülni, amikor megyek haza, és már kevés időnk van együtt, de ha egy pilótával kezd az ember....ehhh.
Ettől eltekintve, hogy sokat vagyok egyedül, a legeslegboldogabb ember vagyok, hogy végre repül és dolgozik és az álmaiért harcol. Nem csak a barátom, a szerelmem, de egy igazi példakép is, amiért ilyen sok energiát fektetett ebbe. Szóval a legjobb ember, akivel csak lehetek. A legjobb helyen.
egy óriási házról van szó, 300 nm-es. Néha én is úgy érzem, hogy elveszek benne, mert baromi nagy. Magyarországon is óriási házunk van, itt meg a háromszorosa. Viszonylag egyébként nem használjuk ki, mivel 2 konyha, 1 50 nm-es nappali van, étkező is ugyanekkora, 2 nagy terasz, a takarítónak egy szoba, 3 mosdó , 2 kisebb szoba, illetve egy nagyobb, erkéllyel, saját gardróbbal és fürdővel. Nagy folyosók, tárolók. Ha csak ketten élnénk itt, akkor biztos, hogy hamar kiakadnék, de így mindig van valaki a nappaliban, vagy a teraszon, konyhában.
2 hét múlva egyébként megyek haza, amit nagyon nem várunk. Rick folyton olyan képeket küld, amin cicák nyújtják a kezüket, hogy :"Please,dont go". :D De ő is megérti, hogy először a fősuli, aztán jövök úgyis vissza. Najó, ez is hülyeség, mert csinálom a fősulit is és vele is lehetek. Meg már hiányoznak a szüleim is, a testvérem, a kisállatkáim, a családom és a barátaim. Na, meg baromi meleg van, mostmár nem csak trikót és minit akarok hordani, ennél változatosabb a ruhatáram. Na, a viccet félretéve, most sem fogok olyan sok időre hazamenni, mert a vizsgák után jövök is vissza. Csak abban reménykedek, hogy amikor visszajövök majd, Rick a reptéren fog várni és meg fogjuk egymást találni. Ferihegyen egy kijárat van, itt 2 terminál és vagy 10 kijárat.
Most viszont megyek, a fiúk gyakorolnak, Rick holnap repül megint, én pedig gombás-pestot csinálok. Erről jut eszembe: Ricky 2 hete elkezdett repülni. Amikor először elment, 4 napra rabolták el tőlem, akkor rendesen kivoltam. Most viszont csak 1-1 napokra megy el, tegnap Baliról jött haza, holnap pedig Surabayára megy. Zajlik az élet, kicsit rossz, hogy pont most kezd el intenzíven repülni, amikor megyek haza, és már kevés időnk van együtt, de ha egy pilótával kezd az ember....ehhh.
Ettől eltekintve, hogy sokat vagyok egyedül, a legeslegboldogabb ember vagyok, hogy végre repül és dolgozik és az álmaiért harcol. Nem csak a barátom, a szerelmem, de egy igazi példakép is, amiért ilyen sok energiát fektetett ebbe. Szóval a legjobb ember, akivel csak lehetek. A legjobb helyen.
Nyolcvanhat-Update
Tudom, megint nem írtam már egy csomó ideje, de most tényleg rengeteg dolgom volt:) A szülinapozás után hozzákezdtünk az itthoni főzőcskének, ami annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy már alig járunk el étterembe. Persze néha még rendelünk valamit, de túlnyomórészt inkább ezt részesítjük előnyben. Múlt hét hétfőn megint Szingapúrba utaztam, lejárt ugyanis a vízumom. Az egész napom borzalmas volt, egyetlen taxi nem kárt errefelé, ráadásul a taxirendelés se működött, így 20 perces késésben voltam. Bár időben elindultam, na meg hajnali 5kor még nincs nagy tömeg. A reptéren kezdődött a kálvária, amikor kiderült, hogy 1 nappal túlmentem a vízumomon, azaz 31 napig voltam az országban. Rendesen besz**tam, hogy bilincsben fognak elszállítani a reptérről, az itteni hatóságtól nagyon kell félni, engem megrémisztenek, meg az egész vízum,bevitel etc elég nagy hülyeség. Mivel elég sokat kellett fizetnem, azért mert túlmentem a vízumon, szükségem volt egy bank automatára. Persze az sehol sem volt, majd nem fogadta el a kártyámat, én pedig a sírás határán voltam. Egyébként a beszállás, repülés megint jó volt, eltekintve attól, hogy fél órát késtünk. Szingapúrban metróztam egyet, vásároltam, majd vissza a reptérre. Már otthonosan mozgok a terminálok között, így könnyen megtaláltam mindent. Képeslap, gyümölcslé és várakozás. A gate előtt anyával is beszéltem facebookon, meg a kedves barátomnak írtam, hogy mikor érek haza, illetve, hogy lemerült az egyenlegem a telefonom, se hívni se internet.. A repülőút hamar eltelt, fél 5-re már Jakartában voltam. (Oda a JetStarral mentem, vissza pedig a Valuair-rel, ami egy cég, de különböző neveken). A reptéren múlkor 3 perc alatt végeztem, most viszont 1 óráig álltam a VoA- előtt(Visa on arrival), mert borzalmasan lassan haladt a sor. Miután kiértem a levegőre, Rick sehol... Megint egy órás keresés, mire felhívott, hogy merre vagyok... Annyi esze nem volt, hogy maharabb felhívjon.. Mindezek után a taxiban 1,5 órán át zötykölődtünk,majd hazaértünk, lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Előző este nem aludtam, mert már 3kor el kellett kezdenem készülni. Este 8 után Rick simogatására keltem, pestot csinált nekem és rám várt, hogy együnk. A vacsora után megint bedőltem és másnap 11.kor keltem:)
A múlt hét leginkább egyébként a házkereséssel ment el. Kedden nekivágtunk Serpongnak, apartmanokat kerestünk, csak Rick és én. Az állunk leesett, amikor egy hotelszobáért, amiben egy ágy és egy szekrény volt, annyit kértek el, mintha egy nagy házat bérelne valaki, több emberrel. Csalódottan keresgéltünk tovább, kaptunk időpontokat házakhoz és Bernard is mozgósította magát. Este megint itthon főzőcskéztünk Rickyvel,majd áthívtuk Bernardot is, hogy vacsizzon velük,este pedig Suits-ot néztünk. Rengeteg sorozatot elkezdtünk együtt nézni egyébként, mert utána legalább megbeszéljük, ha én nem értek valamit:D
Szerdán mentünk pár házhoz, Berry Ricky és én. Egy pöttöm autóban ültünk 4-en, ráadásul légkondi se volt.. Elárulom, hogy aznap volt a legmelegebb, miniszoknyában voltam, mégis úgy izzadtam. A házak után kávéztunk, majd Alain és Jefta házához vettük az irányt. A fiúk nem sokára vizsgáznak, a Boieng vizsgájuk lesz, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy a jogosítványukat erősítik meg. Mivel zuhogott az eső, ezért a pancsolás elmaradt, ráadásul Berry és Rick háromszor is elment, mert találtak nekik pár házat. Én egész nap filmet néztem, végre volt HBO:)) Este egyébként találtak a fiúk egy óriási kéglit, 5szobásat, két konyhával, amire azonnal ajánlatot tettek. A gond csak az volt, hogy nagyon kint van a város szélén, mindenképpen kellene venni egy robogót ahhoz. Este a Mamasban vacsoráztunk, a fiúk pedig örültek a markukban, hogy végre találtak egy szép házat.
Csütörtökön Sjoerd, Berry,Ricky és én is elmentünk a házhoz, amit előző este néztek meg. Kívülről nagyon szép volt, bent viszont annyira nem nyűgözött le. Bár 2 konyha volt, meg sütő is, óriási szobák, nagy gardrób, mégsem volt az igazi. Három gyerekes család lakott ott, így ez sajnos meglátszott. Csalódottan mentünk át az Alexandriteba, hogy újra megnézzük azt a házat, amit egyszer már le akartam foglalózni a fiúk. Ezt a házat még én nem láttam, mert nélkülem voltak mindig, viszont meggyőzött. Bár a szobák elég picik, de 2 konyha, 2 nappali, 2 terasz, 3 fürdő van hozzá és a tulaj mindent elintézett, amit a fiúk kértek. Amint meglátták, hogy mi mindennel van tele a ház, azonnal mondták, hogy oké, kiveszik. Ez a pláza mellett van közvetlenül, egy csendes park, én pedig még jobban örültem: tiszta medence és esténként tudok futni, ráadásul a bevásárlás sem okoz gondot majd. A papírokat elintéztük és irány haza. Itthon csirkepaprikást csináltam,ami valamiért nem úgy sikerült, ahogy azt én elképzeltem, de a tejföl hiánya volt a legfőbb gond nekem. Pénteken Jeftáékhoz mentünk át, a fiúk tanultak, én is a beadandóimmal voltam elfoglalva, majd egész délután a medencében úszkáltunk. Melina és Én is rápattantunk a fiúkra a vízben és versenyeztünk, hogy ki ér előbb a hal szoborhoz. Egyébként Melina főzött nekünk aznap, nasi goreng és egy tojásos, zöldséges, leveshez hasonlító dolgot ettünk, ami egyébként indonéz kaja, de gőzöm sincs a nevéről. A boltba is elszaladtunk, hogy legyen kajánk a hétvégére, mert nem terveztük, hogy kimozdulunk. Este 7kor jött Ricknek az sms, hogy szombattól keddig dolgozni fog:( Először nagyon elkeseredtem, mert hétfőn költöztünk volna, és semmit nem vettünk neki,se bőröndöt, se új ingeket, szóval jó, hogy rendesen besz*rtam. Ő is eléggé megijedt, egymást nyugtattuk, végül 1óra után aludtunk el, reggel pedig korán keltünk, hogy minden rendbe legyen.
Szombaton Rickért elvileg 1-kor jött volna a transporter, viszont fél 2kor még senki nem volt érte, így taxiba pattant és irány a reptér, hogy elérje a 3 órás gépet... Elég merész, de sikerült neki, mivel igazolvánnyal ment be, így gyorsan elintézett mindent. Én ezután elkezdtem tanulni, az egész hétvégén azzal ment el egyébként, illetve a pakolással, hiszen hétfőn egyedül költöztem be az új házba.
Rick egész hétvégén képeket küldözgetett nekem, Indonéziában volt, apró szigeteken. Hétfőn megjelent Bernard a lakásban, elmondta, hogy mikor költözünk és hogy majd segítenek. Nem sokkal 2 után megjött, Sjoerd is vele tartott és együtt levittük a cuccainkat. Mivel mi főztünk otthon és Rick már fél éve az apartman rabja, ezért számos holmi felhalmozódott. 1 óra alatt 3 apartmanból is lehurcoltuk a cuccokat, majd bepakoltuk a taxiba és irány az Alexandrite. Pont akkor kezdett el zuhogni az eső, amikor a taxiba pakoltunk, ekkora zuhogást még nem is láttam.
Itthon a taxis is segített kipakolni, majd a fiúkkal közösen nekikezdtünk a ház birtokbavételének. Pár órával később, vizes és izzadt hajjal zuhantam le a kanapéra. A légkondi nem működött, a fenti részen pedig borzalmasan meleg volt. Ennek ellenére nagyon boldog voltam, hogy végre egy szép házban vagyunk. Este a fiúk hívtak a Salsába, helyette viszont vettem salátát és itthon kajáltam. Amikor a salátám felénél tartottam, észrevettem, hogy egy baromi nagy csiga ül a salátámban, majd 3 óriási csótány mászott tőlem pár méterre. Ha ez nem lenne elegendő, egy méretes gyík is körbejárta a konyhát, így nálam a képzeletbeli cérna akkor már elszakadt, kidobtam a kaját és éhesen kullogtam fel a szobámba.
Másnap korán keltem..,. bevallom, nem aludtam semmit...A légkondi percenként állt le, a fiúk pedig hiába csináltak bármit, mindig lekapcsolt. 5órakor már feladtuk, és mindenki csak pihent. Reggel írt Rick, ami azt jelentette, hogy már leszállt, így hajat mostam és a fiúkkal szenvedtünk a nappaliban, amikor beállított. A pilóta ruhájában volt, frissen, illatosan:) Annyira örültem neki, azonnal elkezdtem ölelgetni, mert 4 nap mégiscsak hosszú idő most:)
Megint eltelt pár nap, sajnálom, hogy nem írok. A folytonos áramkimaradások és a tanulás eléggé lefoglal. Bár egy gyönyörű, 300 nm-es házban élünk, a technika most eléggé ellenünk van. De a házról írok egy külön bejegyzést. Naa, ezt posztolom aztán képek:)))
A múlt hét leginkább egyébként a házkereséssel ment el. Kedden nekivágtunk Serpongnak, apartmanokat kerestünk, csak Rick és én. Az állunk leesett, amikor egy hotelszobáért, amiben egy ágy és egy szekrény volt, annyit kértek el, mintha egy nagy házat bérelne valaki, több emberrel. Csalódottan keresgéltünk tovább, kaptunk időpontokat házakhoz és Bernard is mozgósította magát. Este megint itthon főzőcskéztünk Rickyvel,majd áthívtuk Bernardot is, hogy vacsizzon velük,este pedig Suits-ot néztünk. Rengeteg sorozatot elkezdtünk együtt nézni egyébként, mert utána legalább megbeszéljük, ha én nem értek valamit:D
Szerdán mentünk pár házhoz, Berry Ricky és én. Egy pöttöm autóban ültünk 4-en, ráadásul légkondi se volt.. Elárulom, hogy aznap volt a legmelegebb, miniszoknyában voltam, mégis úgy izzadtam. A házak után kávéztunk, majd Alain és Jefta házához vettük az irányt. A fiúk nem sokára vizsgáznak, a Boieng vizsgájuk lesz, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy a jogosítványukat erősítik meg. Mivel zuhogott az eső, ezért a pancsolás elmaradt, ráadásul Berry és Rick háromszor is elment, mert találtak nekik pár házat. Én egész nap filmet néztem, végre volt HBO:)) Este egyébként találtak a fiúk egy óriási kéglit, 5szobásat, két konyhával, amire azonnal ajánlatot tettek. A gond csak az volt, hogy nagyon kint van a város szélén, mindenképpen kellene venni egy robogót ahhoz. Este a Mamasban vacsoráztunk, a fiúk pedig örültek a markukban, hogy végre találtak egy szép házat.
Csütörtökön Sjoerd, Berry,Ricky és én is elmentünk a házhoz, amit előző este néztek meg. Kívülről nagyon szép volt, bent viszont annyira nem nyűgözött le. Bár 2 konyha volt, meg sütő is, óriási szobák, nagy gardrób, mégsem volt az igazi. Három gyerekes család lakott ott, így ez sajnos meglátszott. Csalódottan mentünk át az Alexandriteba, hogy újra megnézzük azt a házat, amit egyszer már le akartam foglalózni a fiúk. Ezt a házat még én nem láttam, mert nélkülem voltak mindig, viszont meggyőzött. Bár a szobák elég picik, de 2 konyha, 2 nappali, 2 terasz, 3 fürdő van hozzá és a tulaj mindent elintézett, amit a fiúk kértek. Amint meglátták, hogy mi mindennel van tele a ház, azonnal mondták, hogy oké, kiveszik. Ez a pláza mellett van közvetlenül, egy csendes park, én pedig még jobban örültem: tiszta medence és esténként tudok futni, ráadásul a bevásárlás sem okoz gondot majd. A papírokat elintéztük és irány haza. Itthon csirkepaprikást csináltam,ami valamiért nem úgy sikerült, ahogy azt én elképzeltem, de a tejföl hiánya volt a legfőbb gond nekem. Pénteken Jeftáékhoz mentünk át, a fiúk tanultak, én is a beadandóimmal voltam elfoglalva, majd egész délután a medencében úszkáltunk. Melina és Én is rápattantunk a fiúkra a vízben és versenyeztünk, hogy ki ér előbb a hal szoborhoz. Egyébként Melina főzött nekünk aznap, nasi goreng és egy tojásos, zöldséges, leveshez hasonlító dolgot ettünk, ami egyébként indonéz kaja, de gőzöm sincs a nevéről. A boltba is elszaladtunk, hogy legyen kajánk a hétvégére, mert nem terveztük, hogy kimozdulunk. Este 7kor jött Ricknek az sms, hogy szombattól keddig dolgozni fog:( Először nagyon elkeseredtem, mert hétfőn költöztünk volna, és semmit nem vettünk neki,se bőröndöt, se új ingeket, szóval jó, hogy rendesen besz*rtam. Ő is eléggé megijedt, egymást nyugtattuk, végül 1óra után aludtunk el, reggel pedig korán keltünk, hogy minden rendbe legyen.
Szombaton Rickért elvileg 1-kor jött volna a transporter, viszont fél 2kor még senki nem volt érte, így taxiba pattant és irány a reptér, hogy elérje a 3 órás gépet... Elég merész, de sikerült neki, mivel igazolvánnyal ment be, így gyorsan elintézett mindent. Én ezután elkezdtem tanulni, az egész hétvégén azzal ment el egyébként, illetve a pakolással, hiszen hétfőn egyedül költöztem be az új házba.
Rick egész hétvégén képeket küldözgetett nekem, Indonéziában volt, apró szigeteken. Hétfőn megjelent Bernard a lakásban, elmondta, hogy mikor költözünk és hogy majd segítenek. Nem sokkal 2 után megjött, Sjoerd is vele tartott és együtt levittük a cuccainkat. Mivel mi főztünk otthon és Rick már fél éve az apartman rabja, ezért számos holmi felhalmozódott. 1 óra alatt 3 apartmanból is lehurcoltuk a cuccokat, majd bepakoltuk a taxiba és irány az Alexandrite. Pont akkor kezdett el zuhogni az eső, amikor a taxiba pakoltunk, ekkora zuhogást még nem is láttam.
Itthon a taxis is segített kipakolni, majd a fiúkkal közösen nekikezdtünk a ház birtokbavételének. Pár órával később, vizes és izzadt hajjal zuhantam le a kanapéra. A légkondi nem működött, a fenti részen pedig borzalmasan meleg volt. Ennek ellenére nagyon boldog voltam, hogy végre egy szép házban vagyunk. Este a fiúk hívtak a Salsába, helyette viszont vettem salátát és itthon kajáltam. Amikor a salátám felénél tartottam, észrevettem, hogy egy baromi nagy csiga ül a salátámban, majd 3 óriási csótány mászott tőlem pár méterre. Ha ez nem lenne elegendő, egy méretes gyík is körbejárta a konyhát, így nálam a képzeletbeli cérna akkor már elszakadt, kidobtam a kaját és éhesen kullogtam fel a szobámba.
Másnap korán keltem..,. bevallom, nem aludtam semmit...A légkondi percenként állt le, a fiúk pedig hiába csináltak bármit, mindig lekapcsolt. 5órakor már feladtuk, és mindenki csak pihent. Reggel írt Rick, ami azt jelentette, hogy már leszállt, így hajat mostam és a fiúkkal szenvedtünk a nappaliban, amikor beállított. A pilóta ruhájában volt, frissen, illatosan:) Annyira örültem neki, azonnal elkezdtem ölelgetni, mert 4 nap mégiscsak hosszú idő most:)
Megint eltelt pár nap, sajnálom, hogy nem írok. A folytonos áramkimaradások és a tanulás eléggé lefoglal. Bár egy gyönyörű, 300 nm-es házban élünk, a technika most eléggé ellenünk van. De a házról írok egy külön bejegyzést. Naa, ezt posztolom aztán képek:)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)