Száztizennégy - Szingapúr, 3. rész

Az elmúlt fél évben már kétszer is jártam Szingapúrban. Első alkalommal a Marina baynél jártam, viszont nem barangoltam be rendesen, hanem inkább siettem a olcsó ruhák felé, hogy meglephessem magam valamivel. Másodjára már csak vásárolni indultam, ígyis órákig metróztam és nem is igazán volt sok időm. Amit mindig is sajnáltam, mert a vízum miatt csak 1 napra mentem mindig, ami a belvárosban összesen 2-3 órát jelent mindig. Szingapúr alapvetően nem nagy, és a tömegközlekedés is fantasztikusan össze van hangolva, viszont most láttam csak igazán, hogy mennyire sok időbe telik egy közeli helyre eljutni.
Szeptember 14-én érkeztem Jakartába, így 13-a körül el kellett hagynom az országot. Igen, ha nem kötelező lenne, nagyobb kedvvel mennék, mivel azonban csak 30 napos turistavízumom van, így ez a program minden hónapban. Rick dolgozott ezen a napon, este azonban jött értem  reptérre, mert ő is akkor végzett. Reggel taxival elindultam, már 8után, viszont semmi forgalom nem volt, így már fél 9re meg is érkeztem, tehát 11.20 ig még rengeteg időm volt. Viszont sokan utaztak Szingapúrba, leginkább csomagokkal, így 40percig csak a check in nél várakoztam, kifizettem az illetéket, immigrasi,ahol a pasi rengeteget kérdezett:D Ez mindig megijeszt, mert az indonéz immigrasinél mindig olyan furán viselkednek, nem is néznek a szemembe, meg max olyan kérdéseket raknak fel, hogy mikor akarod már végre elhagyni a tökéletes országukat... Most viszont a hapsi megkérdezte, h miét vagyok a barátomnál, hol dolgozik, hol találkoztunk etc:) Üdítő volt ez a kedvesség, tényleg meglepett, hogy érdeklődik, és nem az a legfontosabb kérdése, hogy mikor hagyom el megint az országot. A Lion Air-rel mentek Szingapúrba, egyébként vissza is. Aki ismeri a céget, tudja, hogy nem a pontosságáról híres. Pár napja a barátom 5órán át várt a reptéren, mire végre elindulhattak, mert óriási volt a fennforgás. Én is paráztam, hogy majd ott ülök a reptéren 2-3 órát még, szerencsére azonban 5-10 perces késéssel indultunk is. Amint a kifutópályáról megindult a gép, én már aludtam is. Néha felkeltem, mert meg-megremegett a gép, de összességében remek utazás volt. Helyi idő szerint 14.05kor szállt le a gépünk, taxizás és kiszállás. Ahogy leszálltunk, láttam, hogy elég borús az idő, később viszont felszáradt az eső is, és megint a pára fogadott. Szingapúrban egyébként sokkal "hidegebb" van, mint Jakartában. Legalábbis az itteni 31 fokhoz képest csak 25-27 fok van. Az emigrációs után, ahol legalább 20percig ácsorogtam, megkaptam a pecsétemet az útlevelembe, majd indulás a metróhoz. A Changi repülőtér jelenleg átalakítás alatt áll, így más utakat kellett használnom, hogy elérjem a metrót. Gyors pénzkivétel, a metrós service pultnál kisebbre váltottam a bankjegyeket, és irány a Marina Bay, azaz a Bayfront megálló. Első alkalommal tök egyszerűnek tűnt a metrózgatás. Most viszont. Rémálom volt. Összes pár megállót kellett volna mennem, közben váltani persze, de egy 20 perces dologról beszélünk alapjáraton. 2 megálló után rögtön váltani kellett, 10percet vártam a következőre. Utána megint 2-3 megálló után váltás, akkor már egy másik metróvonallal mentem, viszont ott is 2 megálló után megálltunk és szálljunk ki. Végül 3 átszállás és egy óra metrózás után megérkeztem a Marina Bay Sands Hotel metrómegállójához. Ki  plázából, irány bevenni a Marina Bayt. Múltkor csak a Helix Bridge végéig mentem, most viszont megálltam fagyizni, és elindultam végig a parton. Leginkább a Merlion Park érdekelt, így azt sem bántam, ha 1óráig kellett gyalogolnom a tűző napon. Közben megismerkedtem egy kínai hapsival is, aki üzleti útra érkezett, és együtt mentünk tovább a parkba.
Sok kép kering a neten, hogy az emberek, hogyan állnak be egy-egy épület, látványosság alá. Például Pisában a toronyhoz, vagy oldalról állnak mellé, vagy a tetejét fogják a fotókon. Szingapúrban az emberek vagy tátott szájjal állnak a fotókon, mintha a Merlionból kitörő víz az ő szájukba menne, vagy szépen összerakják a kezüket, mintha abba gyűjtenék a vizet. Azt hittem, hogy ez csak néha fordul elő... Viszont ahogy megérkeztem a parkba, percenként 3-4 ember pózolt így a kameráknak. A fotózás és park után elindultam vissza, később leültem egy üdítőre a partra, ahol a Marina Bay Sands Hotelt és az ArtScience Museumot csodáltam. Már este 7re vissza kellett érnem a reptérre, így 6óra után szedtem a sátorfámat és irány vissza a metró. Gyorsan megvettem a jegyemet, és megint 1 óra metrózás után elérkeztem a reptérre. Itt már minden simán ment, a check in pultnál sem akartak rám kényszeríteni semmi jegyet, mármint visszafelé, sőt az ablak mellé kaptam helyet,a Lion Aires dolgozónak hála:)) Viszont több ,mint 40 perces késéssel indultunk, így csak fél 11kor érkeztünk meg Jakartába. A szokásos emmigrasi és vízumvétel után, ami megint 30 perc volt, rohantam ki a párába, mert az én daliás pilótán várt már egy taxiban. A következő 30 nap után megint Szingapúrba megyek majd, addig ennyi volt az utazásból;)

Szaztizenharom-kepek

Száztizenkettő- Telnek a hetek

Egyre kevesebbszer írok, azt vettem észre. Nem azért, mert nincs miről írnom, de mostanában egyre kevesebb időt töltök a gépem előtt, és inkább vásárolgatok, kávézok a közeli parkban, úszok, sétálok, nyelvet tanulok a barátaimmal. Az elmúlt egy hetem egyébként hamar elillant, Rick 3 napig dolgozott, szerda este érkezett meg. A csütörtöki napja szabad volt, így korán felkeltünk, együtt reggeliztünk a plázában, bejártuk a helyet vagy 4szer, kávéztunk, segített a telefonomat rendbe tenni, rengeteget beszélgettünk, vásárolgattunk. Bernardnak volt egy fontos skype-beszélgetése,( ha lejár a szerződése, Belgiumban szeretné folytatni. Érdekes,mert mindenki menekül innen, pedig azon kívül, h rengeteget dolgoznak, nagyon jó a fizetésük, álomhelyre mennek és a cég is elég korrekt velük) így nem mehettünk haza. Úgy döntöttünk, hogy beülünk a Salsába, sörözgettünk, beszélgettünk és rengeteget nevettünk. A Salsában már mindegyik pincér ismer minket, mert mindig odajárunk, és mindig tök boldogak vagyunk:)) Este viszont otthon főzőcskéztünk, Bernardot is meghívtuk, gyrost csináltam a fiúknak. Ami hihetetlen dolog, mert eddig sehol sem találtam pitát, és lááááám, egyszer csak hirtelen lett a boltokban. Bár még mindig nem jöttem rá, hogy hol találhatnék kefírt, vagy natúr joghurtot, idő kérdése minden:)) Másnap Rick megint 3 napra ment el, viszont a délelőttöt, és a délután nagy részét együtt tudtuk tölteni, elmentünk megint a Salsába, soto ayamot ebédeltünk, aztán elment itthonról. Viszont így csak 1,5 napot töltöttem egyedül otthon, mert vasárnap Szingapúrba repültem. Erről viszont a következő posztban írok majd :))

Szaztizenegy-kepek

Száztíz- Mindennapok

Tudom, megint nem adtam egy ideje hírt magamról. Viszont aktív vagyok, semmi gáz sincs, leginkább a lustaság uralkodott el rajtam, baromi meleg van és nem volt mondanivalóm se. Most viszont van: már írtam arról, hogy van egy új projectem készülőben: nos ez a project: jelentkeztem az idei Jakarta Fashion Weekre, ééééééésss TEGNAP DÉLELŐTT MEGÉRKEZETT A HIVATALOS SAJTÓMEGHÍVÓM:))))) Viszont indonézül van, így az egyik barátnőm segít benne, hogy minden baj nélkül kitöltsem a papírokat. 2 héten belül kezdődik, én viszont nem fogok mindegyik napon részt venni rajta, mert sajnos nem Jakartában lakok, hanaem a külvárosában, és a taxizás egy picit drága lenne minden nap. De: FRSGNSERGNPESGSHGRDGRDŐBR EZ óriási hír egy ilyen divatmániásnak, mint én :)) Szerencsére már megismerkedtem pár bloggerrel, akik majd részt vesznek a divatheteken, így nem aggódok, sőt talán Ricket is magammal viszem, mint fotóst. Viszont addig még előttem áll egy kis repülés, jövő héten Szingapúrba megyek.
Egyébként minden okés, Rick vasárnap jött haza és szerencsére 3 napon át együtt voltunk. Aquaparkban voltunk, éttermekbe mentünk, nézelődtünk, vásároltunk. Hétfőn a szomszédunkban lévő plázában voltunk egész délután, soto ayamot ettünk, aztán vásárolgattunk, fagyiztunk, illetve Wouterral és Luss-sel is összefutottunk. Este elmentünk a Karawaciba, ahol a kedvenc pizzázómba vitt el, sőt kaptam tőle egy plüss minyont is, ami a Gru-ban is van:)))))) Este pedig végre megnéztük a Gru 2-t, letöltötte a laptopjára:))) Pálinkát ittunk és sokat nevettünk. Ja és találtam egy nagyon jó boltot a Karawaciban, ahol szalámik, és kolbász is van. Na nem olyan , amilyen otthon, de ha lecsót főznék, talán megteszi:))
Kedden egész délelőtt itthon voltunk, én annyira keveset aludtam, hogy végül míg Rick a dobokat nézte az interneten, én aludtam még vagy 2órát :)) Ebéd után viszont az Aquaparkba mentünk, a taxis ráadásul elvitt minket Jakarta felé, így elég későn érkeztünk meg. Viszont picit napoztunk, csúszdáztunk, szórakoztunk egyet, este pedig egy koreai étterembe vitt el. :)) Még sohasem ettem koreai kaját, így nagyon édes volt tőle, hogy elvitt ide is. Csigát ettünk, párolt zöldségeket, marhahúst, rengeteg zöldséget és az elmaradhatatlan ázsiai kaját, a rizst. A vacsi után viszont siettünk haza, mert másnap reggel Ricky indult dolgozni. A héten elég sokat voltam egyedül, szerdán egy napos munkája volt, csüt-péntek-szombaton pedig 3 napos, ráadásul tegnap meg is hosszabbították a napját, így csak este 8kor esett haza. Viszont hogy engem kárpótoljon, elvitt egy csodás étterembe, ami a pláza külső részén található egyébként, cukrászda és étterem. Nagyon jó hely, jól éreztem magam, mert végre csak kettesben voltunk egy picit. Viszont nem maradhattunk sokáig, hiszen a dolgos pilótám ma is dolgozott.
Viszont várom egy meglepetéssel: ma van a 14. hónapfordulónk, így a kedvenc kajáját készítem el, a gulyást:))) Szerintem Ricknek már ezért megérte, hogy itt vagyok, mert nagyon jól sikerült életem első gulyása. Oké, csináltam már, alapot, etc, de teljes egészében még sohasem. Mondjuk a bevásárlással volt egy kis gondom: répa, krumpli, hagyma még okés, de zeller, petrezselyem, vagy egyéb zöldségek nincsenek. Viszont anyukám tanácsára hoztam gulyáskrémet, meg pár port, aztán remek kis levest dobtam össze. Éppen lent készülődik, amíg én szorgosan pötyögöm a betűket, ülök a légkondi alatt és várom, hogy végre megszáradjon a hajam. Viszont a bejegyzésnek itt véget kell, hogy vessek, mert még sehogyan sem állok, és a hónapfordulóra illene valahogy kinéznem;) Ow, és amit megígértem, be is tartottam: rengeteget tanulok indonézül, már számos különlegességet kipróbáltam, és amint hazaér Berlinből Wida, aki indonéz és egy imádnivaló kis tündér, együtt elmegyünk Bandungba, Bogorba, mert ő tudja, hogy hogyan lehet olcsón kihozni az utazást. Sőt, szerencsére rokonai is laknak mindenfelé, így akár repkedhetünk is, majd az időtől függ:))) Addig viszont vár rám a Fashion Week, rengeteg indonéz szó, és a gulyásom:)))) Selamat malam dan sampai jumpa.

Szazkilenc-kepek

Száznyolc- Csendes nap, nem túl csendes plázákban

Végre, végre hazajött! Ez volt az első gondolatom szerda hajnalban, miután meghallottam Rick bőröndjét az előszobából. Sajnos csak késő éjszaka ért haza, így viszont a szerdai napja szabad volt. Felkelés és a reggelizés után azon gondolkoztunk, hogy merre tovább. A karamellás teám fölött üldögéltem, a légkondi meghalt, legalábbis nem jött felénk semmi, amikor azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk ebben az óriási városban, amikor már csak pár óránk maradt... Majd nekiláttunk az interneten keresgélni. Találtunk is egy szuper helyet, az a neve, hogy Tamani Mini, ami tulajdonképpen egy park, ahol miniben vannak az indonéz látványosságok. Viszont már bőven 12 után voltunk, így nem lett volna értelme kimenni, mert azért egy picit több időre lenne szükségünk ott. Így a neten továbbkeresgélve találtunk egy óriási plázát, Mal Ambassador a neve, ahol tulajdonképpen mindent lehet venni. Józsefváros, de egy szép plázába öntve. Az odaút viszont... legalább 1,5 óráig taxiztunk, mire megérkeztünk. Viszont egy szép helyen lévő, igényes épülethez értünk, legalábbis a többi épülethez képest igényes. Az ok egyébként, amiért ide mentünk, az volt, hogy régóta keresek egy Zarás táskát, viszont Mo-on baromi drága, ráadásul nem is bőr, Szingapúrban nincs a Zarában, Jakartában meg már nem árusítják. Így a replika mellett döntöttem. Nem is volt rossz választás ez a pláza, hiszen az első dolog, amit megláttam, ez a táska volt... Picivel odébb viszont számos táskás üzlet volt még így persze nem vettük meg az első adandó alkalommal. Mivel Rick ovisat játszott és könyörgött, hogy együnk valamit, beültünk egy A&W-be. Gyorskaja, rosszabb mint a Meki, ráadásul 2szeres áron. De mivel nem találtam gyorsan semmi éttermet, ez is megfelelő volt az én hisztis pilótámnak;) Végül egy menüs mangós csirkét ettünk, csak közösen, hogy legyen valami a hasunkban, hideg sültkrumplival, de Rick visszavitte és panaszkodott, így kaptunk egy forró levest a cégtől;) A kajálás után viszont elindultunk nézelődni. Szinte minden dolgot találtam, amit Mo-on soha. A replika Celine és Dior táskák után laptopok, ékszerek, ruhák, cipők tömege várt rám. Azért rám, mert Rick leragadt a laptopoknál, és azt fejtegette az egyik Macbook fölött, hogy nekem miért van szükségem erre. A 2. emelten bandukoltunk, amikor megláttam A TÁSKÁT. Barnán nézett vissza rám, és üvöltött róla, hogy egy bulénál akarja magát jól érezni;) Végül a kis szerencsés tényleg hozzám került, mert Rick nem tudta végignézni, ahogyan szomorú arccal ott kellene hagynom, így az álomtáskát tőle kaptam, mert Barátnő-nap volt;)  A közel 6 emeletnyi laptop, táska és ruhaüzlet után elindultunk telefontokot nézni. Viszont a mi telefonunk még Ázsiában is annyira különleges, hogy konkrétan semmi tokot nem árulnak hozzá:DDD Végül csak szerencsével jártunk, és még alkudoztunk is egyet az indonéz eladóval;) Magyarországon is szuper vagyok ebben, ha meg az indonézekkel kell ezt csinálni, még inkább megy a dolog;) Végül 2 óra után, és 6 emeletnyi plázázás után boldogan hagytuk el a helyet. Megismerkedtünk egy indonéz eladóval, aki tudott hollandul, bár németeknek nézett minket:)) Elkezdett Rickkel indonézül beszélgetni, és az a durva, hogy majdnem mindent értettem. Hála a csodás indonéz barátaimnak, akik mindig sokat segítenek. Wida még az elindulás előtt azt is felajánlotta, hogyha kell, akkor csinál nekem egy hangjegyzetet, amiben ő alkudozik az eladókkal, ha át akarnának engem verni. Hát nem imádnivaló?:) A Mal Ambassador után a Plaza Indonesiába mentünk, ami Jakarta egyik legdrágább plázája, kitudja már hogy melyik a legdrágább. Egymás hegyén hátán épültek a plázák, így gőzöm sincs már, hogy most éppen melyik mennyire drága. Bent rendkívül hideg volt, már értem, hogy miért hord minden indonéz lány hosszú ujjút. Mert a plázákban élik a mindennapjaikat, a plázákban viszont hideg van. Na, én csak vásárolni megyek oda, így nem érzem a szükségét annak, hogy hosszú ujjút vegyek fel. ;)  A Plazaban csak sétálgattunk, beszélgettünk, majd hirtelen, jaa Rick tudja, hogy mi merre van, nem hiszem, hogy hirtelen, de egy Tiffany&Co üzlet előtt találtuk magunkat. Ez azért volt nagyon különleges, mert már évek óta szerelmes vagyok egy gyémánt gyűrűbe, és Rick ezt már nagyon jól tudja. Addig kérlelt, hogy nézzük meg, míg tényleg be nem mentünk:)) Olyan izgalommal kutattam A GYŰRŰ után, mint egy kisgyerek a játéküzletben:))) Meg is találtam és elégedett mosollyal álltam az eljegyzési gyűrűk előtt. Az eladó Ricktől kérdezte, hogy eljegyzési gyűrűt nézünk, mire a barátom igennel felelt, és kérte a nőt, hogy hadd nézhessem meg:) Oké, a következő mondatok csöpögni fognak az érzelmeitől, de nagyon boldog voltam abban a pillanatban. Tökéletes pillanat volt, egy gyönyörű, 1 karátos gyémánttal a kezemben. A GYŰRŰ és A Hapsi:) Miután kijöttünk a boltból, megöltem Ricket és megköszöntem neki, hogy elhozott és megnézhettem. Persze, hogy minden kislány a tökéletes esküvőről álmodozik, én addig a tökéletes eljegyzésről :DD Az eladónő a boltban ég megjegyezte, mielőtt kimentünk, hogy Kamu chantik ;) Azaz, hogy szépek vagyunk;))) A Tiffany után megint egy Mac üzletbe mentünk, ahol Rick arra próbált rávenni, hogy szeressem meg a Macbookot, mert ha majd egy menő magazinnál fogok dolgozni, akkor szükségem lesz arra a laptopra:) Szóval egy igazán pici macbookot nézegettünk, amíg tényleg bele nem szerettem. :D A Plaza után átsétáltunk a Grand Indo Mallba, ami a közvetlen szomszédságában volt. Már régebben is voltunk itt, rengeteg kiváló étteremmel rendelkezik ez a hely. Most is csak az éttermek miatt jöttünk, körülnéztünk a Zarában és pár boltban még, de utána a földszinti Ninety-nine ban folytattuk ;) Végül vízesés és műlevelek között vacsoráztunk meg, attól eltekintve, hogy nem egy zárt helyen voltunk, mégis remek volt a hangulat. Rickkel sokat beszélgettünk, töltött a telefonomra internetet is, így mostmár mindenhol tudok majd netezni. Csirkét ettünk mind a ketten, előételnek pedig fokhagymás baguettet, Bintanggal:) A vacsi után pedig indultunk is hazafelé,mert legalább 1 órás út állt még előttünk. Megint szuper napunk volt, boldogan jöttünk haza:) Viszont 10 óra felé már aludnunk kellett, mert Rick hajnali 4kor indult a reptérre. Megint egy hosszabb munkát kapott, viszont nagyon-nagyon büszke vagyok rá, mert ebben a hónapban a megengedett óráit ledolgozta, 2szer többet repült, mint Bernard vagy Sjoerd.
Noooos, most viszont befejezem az írást, mert időközben találtam magamnak egy remek projectet, amit nemsokára veletek is meg fogok osztani, de egyelőre nem fedem fel a titkot, mert még nem vagyok biztos a dologban. Viszont egyre jobban megy az Élet Indoban, egyre jobban érzem én is magam, legalábbis mostmár, hogy belefogtam pár dologba;)