Az elmúlt fél évben már kétszer is jártam Szingapúrban. Első alkalommal a Marina baynél jártam, viszont nem barangoltam be rendesen, hanem inkább siettem a olcsó ruhák felé, hogy meglephessem magam valamivel. Másodjára már csak vásárolni indultam, ígyis órákig metróztam és nem is igazán volt sok időm. Amit mindig is sajnáltam, mert a vízum miatt csak 1 napra mentem mindig, ami a belvárosban összesen 2-3 órát jelent mindig. Szingapúr alapvetően nem nagy, és a tömegközlekedés is fantasztikusan össze van hangolva, viszont most láttam csak igazán, hogy mennyire sok időbe telik egy közeli helyre eljutni.
Szeptember 14-én érkeztem Jakartába, így 13-a körül el kellett hagynom az országot. Igen, ha nem kötelező lenne, nagyobb kedvvel mennék, mivel azonban csak 30 napos turistavízumom van, így ez a program minden hónapban. Rick dolgozott ezen a napon, este azonban jött értem reptérre, mert ő is akkor végzett. Reggel taxival elindultam, már 8után, viszont semmi forgalom nem volt, így már fél 9re meg is érkeztem, tehát 11.20 ig még rengeteg időm volt. Viszont sokan utaztak Szingapúrba, leginkább csomagokkal, így 40percig csak a check in nél várakoztam, kifizettem az illetéket, immigrasi,ahol a pasi rengeteget kérdezett:D Ez mindig megijeszt, mert az indonéz immigrasinél mindig olyan furán viselkednek, nem is néznek a szemembe, meg max olyan kérdéseket raknak fel, hogy mikor akarod már végre elhagyni a tökéletes országukat... Most viszont a hapsi megkérdezte, h miét vagyok a barátomnál, hol dolgozik, hol találkoztunk etc:) Üdítő volt ez a kedvesség, tényleg meglepett, hogy érdeklődik, és nem az a legfontosabb kérdése, hogy mikor hagyom el megint az országot. A Lion Air-rel mentek Szingapúrba, egyébként vissza is. Aki ismeri a céget, tudja, hogy nem a pontosságáról híres. Pár napja a barátom 5órán át várt a reptéren, mire végre elindulhattak, mert óriási volt a fennforgás. Én is paráztam, hogy majd ott ülök a reptéren 2-3 órát még, szerencsére azonban 5-10 perces késéssel indultunk is. Amint a kifutópályáról megindult a gép, én már aludtam is. Néha felkeltem, mert meg-megremegett a gép, de összességében remek utazás volt. Helyi idő szerint 14.05kor szállt le a gépünk, taxizás és kiszállás. Ahogy leszálltunk, láttam, hogy elég borús az idő, később viszont felszáradt az eső is, és megint a pára fogadott. Szingapúrban egyébként sokkal "hidegebb" van, mint Jakartában. Legalábbis az itteni 31 fokhoz képest csak 25-27 fok van. Az emigrációs után, ahol legalább 20percig ácsorogtam, megkaptam a pecsétemet az útlevelembe, majd indulás a metróhoz. A Changi repülőtér jelenleg átalakítás alatt áll, így más utakat kellett használnom, hogy elérjem a metrót. Gyors pénzkivétel, a metrós service pultnál kisebbre váltottam a bankjegyeket, és irány a Marina Bay, azaz a Bayfront megálló. Első alkalommal tök egyszerűnek tűnt a metrózgatás. Most viszont. Rémálom volt. Összes pár megállót kellett volna mennem, közben váltani persze, de egy 20 perces dologról beszélünk alapjáraton. 2 megálló után rögtön váltani kellett, 10percet vártam a következőre. Utána megint 2-3 megálló után váltás, akkor már egy másik metróvonallal mentem, viszont ott is 2 megálló után megálltunk és szálljunk ki. Végül 3 átszállás és egy óra metrózás után megérkeztem a Marina Bay Sands Hotel metrómegállójához. Ki plázából, irány bevenni a Marina Bayt. Múltkor csak a Helix Bridge végéig mentem, most viszont megálltam fagyizni, és elindultam végig a parton. Leginkább a Merlion Park érdekelt, így azt sem bántam, ha 1óráig kellett gyalogolnom a tűző napon. Közben megismerkedtem egy kínai hapsival is, aki üzleti útra érkezett, és együtt mentünk tovább a parkba.
Sok kép kering a neten, hogy az emberek, hogyan állnak be egy-egy épület, látványosság alá. Például Pisában a toronyhoz, vagy oldalról állnak mellé, vagy a tetejét fogják a fotókon. Szingapúrban az emberek vagy tátott szájjal állnak a fotókon, mintha a Merlionból kitörő víz az ő szájukba menne, vagy szépen összerakják a kezüket, mintha abba gyűjtenék a vizet. Azt hittem, hogy ez csak néha fordul elő... Viszont ahogy megérkeztem a parkba, percenként 3-4 ember pózolt így a kameráknak. A fotózás és park után elindultam vissza, később leültem egy üdítőre a partra, ahol a Marina Bay Sands Hotelt és az ArtScience Museumot csodáltam. Már este 7re vissza kellett érnem a reptérre, így 6óra után szedtem a sátorfámat és irány vissza a metró. Gyorsan megvettem a jegyemet, és megint 1 óra metrózás után elérkeztem a reptérre. Itt már minden simán ment, a check in pultnál sem akartak rám kényszeríteni semmi jegyet, mármint visszafelé, sőt az ablak mellé kaptam helyet,a Lion Aires dolgozónak hála:)) Viszont több ,mint 40 perces késéssel indultunk, így csak fél 11kor érkeztünk meg Jakartába. A szokásos emmigrasi és vízumvétel után, ami megint 30 perc volt, rohantam ki a párába, mert az én daliás pilótán várt már egy taxiban. A következő 30 nap után megint Szingapúrba megyek majd, addig ennyi volt az utazásból;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése