Száztizennégy - Szingapúr, 3. rész

Az elmúlt fél évben már kétszer is jártam Szingapúrban. Első alkalommal a Marina baynél jártam, viszont nem barangoltam be rendesen, hanem inkább siettem a olcsó ruhák felé, hogy meglephessem magam valamivel. Másodjára már csak vásárolni indultam, ígyis órákig metróztam és nem is igazán volt sok időm. Amit mindig is sajnáltam, mert a vízum miatt csak 1 napra mentem mindig, ami a belvárosban összesen 2-3 órát jelent mindig. Szingapúr alapvetően nem nagy, és a tömegközlekedés is fantasztikusan össze van hangolva, viszont most láttam csak igazán, hogy mennyire sok időbe telik egy közeli helyre eljutni.
Szeptember 14-én érkeztem Jakartába, így 13-a körül el kellett hagynom az országot. Igen, ha nem kötelező lenne, nagyobb kedvvel mennék, mivel azonban csak 30 napos turistavízumom van, így ez a program minden hónapban. Rick dolgozott ezen a napon, este azonban jött értem  reptérre, mert ő is akkor végzett. Reggel taxival elindultam, már 8után, viszont semmi forgalom nem volt, így már fél 9re meg is érkeztem, tehát 11.20 ig még rengeteg időm volt. Viszont sokan utaztak Szingapúrba, leginkább csomagokkal, így 40percig csak a check in nél várakoztam, kifizettem az illetéket, immigrasi,ahol a pasi rengeteget kérdezett:D Ez mindig megijeszt, mert az indonéz immigrasinél mindig olyan furán viselkednek, nem is néznek a szemembe, meg max olyan kérdéseket raknak fel, hogy mikor akarod már végre elhagyni a tökéletes országukat... Most viszont a hapsi megkérdezte, h miét vagyok a barátomnál, hol dolgozik, hol találkoztunk etc:) Üdítő volt ez a kedvesség, tényleg meglepett, hogy érdeklődik, és nem az a legfontosabb kérdése, hogy mikor hagyom el megint az országot. A Lion Air-rel mentek Szingapúrba, egyébként vissza is. Aki ismeri a céget, tudja, hogy nem a pontosságáról híres. Pár napja a barátom 5órán át várt a reptéren, mire végre elindulhattak, mert óriási volt a fennforgás. Én is paráztam, hogy majd ott ülök a reptéren 2-3 órát még, szerencsére azonban 5-10 perces késéssel indultunk is. Amint a kifutópályáról megindult a gép, én már aludtam is. Néha felkeltem, mert meg-megremegett a gép, de összességében remek utazás volt. Helyi idő szerint 14.05kor szállt le a gépünk, taxizás és kiszállás. Ahogy leszálltunk, láttam, hogy elég borús az idő, később viszont felszáradt az eső is, és megint a pára fogadott. Szingapúrban egyébként sokkal "hidegebb" van, mint Jakartában. Legalábbis az itteni 31 fokhoz képest csak 25-27 fok van. Az emigrációs után, ahol legalább 20percig ácsorogtam, megkaptam a pecsétemet az útlevelembe, majd indulás a metróhoz. A Changi repülőtér jelenleg átalakítás alatt áll, így más utakat kellett használnom, hogy elérjem a metrót. Gyors pénzkivétel, a metrós service pultnál kisebbre váltottam a bankjegyeket, és irány a Marina Bay, azaz a Bayfront megálló. Első alkalommal tök egyszerűnek tűnt a metrózgatás. Most viszont. Rémálom volt. Összes pár megállót kellett volna mennem, közben váltani persze, de egy 20 perces dologról beszélünk alapjáraton. 2 megálló után rögtön váltani kellett, 10percet vártam a következőre. Utána megint 2-3 megálló után váltás, akkor már egy másik metróvonallal mentem, viszont ott is 2 megálló után megálltunk és szálljunk ki. Végül 3 átszállás és egy óra metrózás után megérkeztem a Marina Bay Sands Hotel metrómegállójához. Ki  plázából, irány bevenni a Marina Bayt. Múltkor csak a Helix Bridge végéig mentem, most viszont megálltam fagyizni, és elindultam végig a parton. Leginkább a Merlion Park érdekelt, így azt sem bántam, ha 1óráig kellett gyalogolnom a tűző napon. Közben megismerkedtem egy kínai hapsival is, aki üzleti útra érkezett, és együtt mentünk tovább a parkba.
Sok kép kering a neten, hogy az emberek, hogyan állnak be egy-egy épület, látványosság alá. Például Pisában a toronyhoz, vagy oldalról állnak mellé, vagy a tetejét fogják a fotókon. Szingapúrban az emberek vagy tátott szájjal állnak a fotókon, mintha a Merlionból kitörő víz az ő szájukba menne, vagy szépen összerakják a kezüket, mintha abba gyűjtenék a vizet. Azt hittem, hogy ez csak néha fordul elő... Viszont ahogy megérkeztem a parkba, percenként 3-4 ember pózolt így a kameráknak. A fotózás és park után elindultam vissza, később leültem egy üdítőre a partra, ahol a Marina Bay Sands Hotelt és az ArtScience Museumot csodáltam. Már este 7re vissza kellett érnem a reptérre, így 6óra után szedtem a sátorfámat és irány vissza a metró. Gyorsan megvettem a jegyemet, és megint 1 óra metrózás után elérkeztem a reptérre. Itt már minden simán ment, a check in pultnál sem akartak rám kényszeríteni semmi jegyet, mármint visszafelé, sőt az ablak mellé kaptam helyet,a Lion Aires dolgozónak hála:)) Viszont több ,mint 40 perces késéssel indultunk, így csak fél 11kor érkeztünk meg Jakartába. A szokásos emmigrasi és vízumvétel után, ami megint 30 perc volt, rohantam ki a párába, mert az én daliás pilótán várt már egy taxiban. A következő 30 nap után megint Szingapúrba megyek majd, addig ennyi volt az utazásból;)

Szaztizenharom-kepek

Száztizenkettő- Telnek a hetek

Egyre kevesebbszer írok, azt vettem észre. Nem azért, mert nincs miről írnom, de mostanában egyre kevesebb időt töltök a gépem előtt, és inkább vásárolgatok, kávézok a közeli parkban, úszok, sétálok, nyelvet tanulok a barátaimmal. Az elmúlt egy hetem egyébként hamar elillant, Rick 3 napig dolgozott, szerda este érkezett meg. A csütörtöki napja szabad volt, így korán felkeltünk, együtt reggeliztünk a plázában, bejártuk a helyet vagy 4szer, kávéztunk, segített a telefonomat rendbe tenni, rengeteget beszélgettünk, vásárolgattunk. Bernardnak volt egy fontos skype-beszélgetése,( ha lejár a szerződése, Belgiumban szeretné folytatni. Érdekes,mert mindenki menekül innen, pedig azon kívül, h rengeteget dolgoznak, nagyon jó a fizetésük, álomhelyre mennek és a cég is elég korrekt velük) így nem mehettünk haza. Úgy döntöttünk, hogy beülünk a Salsába, sörözgettünk, beszélgettünk és rengeteget nevettünk. A Salsában már mindegyik pincér ismer minket, mert mindig odajárunk, és mindig tök boldogak vagyunk:)) Este viszont otthon főzőcskéztünk, Bernardot is meghívtuk, gyrost csináltam a fiúknak. Ami hihetetlen dolog, mert eddig sehol sem találtam pitát, és lááááám, egyszer csak hirtelen lett a boltokban. Bár még mindig nem jöttem rá, hogy hol találhatnék kefírt, vagy natúr joghurtot, idő kérdése minden:)) Másnap Rick megint 3 napra ment el, viszont a délelőttöt, és a délután nagy részét együtt tudtuk tölteni, elmentünk megint a Salsába, soto ayamot ebédeltünk, aztán elment itthonról. Viszont így csak 1,5 napot töltöttem egyedül otthon, mert vasárnap Szingapúrba repültem. Erről viszont a következő posztban írok majd :))

Szaztizenegy-kepek

Száztíz- Mindennapok

Tudom, megint nem adtam egy ideje hírt magamról. Viszont aktív vagyok, semmi gáz sincs, leginkább a lustaság uralkodott el rajtam, baromi meleg van és nem volt mondanivalóm se. Most viszont van: már írtam arról, hogy van egy új projectem készülőben: nos ez a project: jelentkeztem az idei Jakarta Fashion Weekre, ééééééésss TEGNAP DÉLELŐTT MEGÉRKEZETT A HIVATALOS SAJTÓMEGHÍVÓM:))))) Viszont indonézül van, így az egyik barátnőm segít benne, hogy minden baj nélkül kitöltsem a papírokat. 2 héten belül kezdődik, én viszont nem fogok mindegyik napon részt venni rajta, mert sajnos nem Jakartában lakok, hanaem a külvárosában, és a taxizás egy picit drága lenne minden nap. De: FRSGNSERGNPESGSHGRDGRDŐBR EZ óriási hír egy ilyen divatmániásnak, mint én :)) Szerencsére már megismerkedtem pár bloggerrel, akik majd részt vesznek a divatheteken, így nem aggódok, sőt talán Ricket is magammal viszem, mint fotóst. Viszont addig még előttem áll egy kis repülés, jövő héten Szingapúrba megyek.
Egyébként minden okés, Rick vasárnap jött haza és szerencsére 3 napon át együtt voltunk. Aquaparkban voltunk, éttermekbe mentünk, nézelődtünk, vásároltunk. Hétfőn a szomszédunkban lévő plázában voltunk egész délután, soto ayamot ettünk, aztán vásárolgattunk, fagyiztunk, illetve Wouterral és Luss-sel is összefutottunk. Este elmentünk a Karawaciba, ahol a kedvenc pizzázómba vitt el, sőt kaptam tőle egy plüss minyont is, ami a Gru-ban is van:)))))) Este pedig végre megnéztük a Gru 2-t, letöltötte a laptopjára:))) Pálinkát ittunk és sokat nevettünk. Ja és találtam egy nagyon jó boltot a Karawaciban, ahol szalámik, és kolbász is van. Na nem olyan , amilyen otthon, de ha lecsót főznék, talán megteszi:))
Kedden egész délelőtt itthon voltunk, én annyira keveset aludtam, hogy végül míg Rick a dobokat nézte az interneten, én aludtam még vagy 2órát :)) Ebéd után viszont az Aquaparkba mentünk, a taxis ráadásul elvitt minket Jakarta felé, így elég későn érkeztünk meg. Viszont picit napoztunk, csúszdáztunk, szórakoztunk egyet, este pedig egy koreai étterembe vitt el. :)) Még sohasem ettem koreai kaját, így nagyon édes volt tőle, hogy elvitt ide is. Csigát ettünk, párolt zöldségeket, marhahúst, rengeteg zöldséget és az elmaradhatatlan ázsiai kaját, a rizst. A vacsi után viszont siettünk haza, mert másnap reggel Ricky indult dolgozni. A héten elég sokat voltam egyedül, szerdán egy napos munkája volt, csüt-péntek-szombaton pedig 3 napos, ráadásul tegnap meg is hosszabbították a napját, így csak este 8kor esett haza. Viszont hogy engem kárpótoljon, elvitt egy csodás étterembe, ami a pláza külső részén található egyébként, cukrászda és étterem. Nagyon jó hely, jól éreztem magam, mert végre csak kettesben voltunk egy picit. Viszont nem maradhattunk sokáig, hiszen a dolgos pilótám ma is dolgozott.
Viszont várom egy meglepetéssel: ma van a 14. hónapfordulónk, így a kedvenc kajáját készítem el, a gulyást:))) Szerintem Ricknek már ezért megérte, hogy itt vagyok, mert nagyon jól sikerült életem első gulyása. Oké, csináltam már, alapot, etc, de teljes egészében még sohasem. Mondjuk a bevásárlással volt egy kis gondom: répa, krumpli, hagyma még okés, de zeller, petrezselyem, vagy egyéb zöldségek nincsenek. Viszont anyukám tanácsára hoztam gulyáskrémet, meg pár port, aztán remek kis levest dobtam össze. Éppen lent készülődik, amíg én szorgosan pötyögöm a betűket, ülök a légkondi alatt és várom, hogy végre megszáradjon a hajam. Viszont a bejegyzésnek itt véget kell, hogy vessek, mert még sehogyan sem állok, és a hónapfordulóra illene valahogy kinéznem;) Ow, és amit megígértem, be is tartottam: rengeteget tanulok indonézül, már számos különlegességet kipróbáltam, és amint hazaér Berlinből Wida, aki indonéz és egy imádnivaló kis tündér, együtt elmegyünk Bandungba, Bogorba, mert ő tudja, hogy hogyan lehet olcsón kihozni az utazást. Sőt, szerencsére rokonai is laknak mindenfelé, így akár repkedhetünk is, majd az időtől függ:))) Addig viszont vár rám a Fashion Week, rengeteg indonéz szó, és a gulyásom:)))) Selamat malam dan sampai jumpa.